Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást. Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává. (Pét 2, 1–7)
A legtöbb református gyülekezetben a mai vasárnapon történik a fiatalok konfirmációi fogadalomtétele. Mostani írásunk szóljon elsősorban a bizonyságtevő fiatalokhoz és mindenkihez, aki úgy érzi, hogy megérinti az ige üzenete!
Egy felhívással kezdődik az ige: Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá! Az Anyaszentegyházat az apostol épülethez, házhoz hasonlítja, mely kövekből épül fel. A kép azt fejezi ki, hogy nem mi építjük Isten házát, hanem Ő épít be minket. Úgy tesz velünk, mint a kőműves a kövekkel és téglákkal. Forgatja, faragja, beilleszti a helyére. Nem emberek munkájáról van itt szó. Isten munkálkodik a mi életünkben, hogy alkalmas kövekké formáljon az Ő örökkévaló házának építésében. Továbbá az is benne van ebben a képben, hogy Isten itt az egyházban olyan erős hitűvé, szilárd jelleművé neveli az embert, mint a kő. Az Istenben hívő ember nem olyan lesz, mint a homok vagy a pozdorja, amit a szél is elfújhat, hanem mozdíthatatlan, szilárd. Itt, ahol manapság olyan sok jellemtelen, ingatag, megbízhatatlan ember él, jó hallani, hogy Isten új embertípus nevelésén dolgozik. Mi is azért vagyunk itt, hogy bennünket átformáljon az ő képére és hasonlatosságára.
Mi az, ami megakadályoz abban, hogy beépíthessen Isten az Ő lelki házába? Gonoszság, álnokság, képmutatás, irigység és minden rágalmazás. Aki részes ezekben a bűnökben, az alkalmatlan arra, hogy Isten beépítse az Ő házába. Vizsgáljuk meg magunkat, és döbbenjünk meg annak felismerésén, hogy ezek a bűnök a mi bűneink! A gonoszság minden formája megtalálható bennünk. A képmutatás mindennapi életünkben uralkodó. Nem vagyunk őszinték egymáshoz. Nem azt mutatjuk, amit érzünk, hanem egészen mást. Irigykedünk a másik emberre. A rágalmazásnak is utat engedünk. Olyan dolgokat híresztelünk egymásról, aminek az igazságáról nem győződtünk meg. Ezek mind olyan bűnök, amelyektől mi magunk meg tudunk szabadulni. Le lehet vetni, mint a beszennyeződött ruhát. Vessétek le és küzdjetek ellene! Nem helyes minden dolgot Istenre hagyni. Ő ad erőt az ilyen küzdelmekben, de nekünk kell elkezdenünk azt. Csak annak lesz segítségére, aki valóban felismerte és megutálta ezeket az aljas dolgokat.
A következő lépés aztán az, hogy ha megszűntünk cselekedni ezeket a bűnöket, igyekezzünk valami olyan eledel megszerzéséért, amely nem hamisított, nem romlandó. Ez a hamisíthatatlan tej, ami nem más, mint Isten igéje. Úgy kell utána vágyakoznunk, mint ahogyan a most született csecsemő vágyakozik édesanyja teje után. Igaz, tiszta, Krisztus szerinti életünkben csak úgy növekedhetünk, ha Isten igéje olyan a mi életünkben, mint a tej a csecsemőnek. Mindenkinek van otthon Bibliája, és soha fel nem lapozzák. Ott porosodik a könyvespolcon. Leülünk otthon táplálkozni, de csak a testünket tápláljuk. Nem csoda, ha nem növekedhetünk lelkileg is. Isten élő köveivé csak igével való táplálkozás útján válhatunk.
Isten ma azzal az igénnyel áll eléd, hogy téged beépítsen örökkévaló házába. Lehetőséget ad a választásra. Krisztust állítja elénk. A megfeszített, feltámadott és mennybe ment Krisztust. Ő a szegeletköve az egyháznak. Ha benne hiszel, és Uradnak fogadod el, meg nem szégyenülhetsz. A benne hívő embert mindig tisztesség érheti. Az engedetlenek pedig megbotránkoznak benne, megütköznek az igében. Ostobaságnak tartják a tanításait. Nem a Krisztus dicsőségén esik ezzel csorba, hanem saját magát károsítja, sérti meg.
Hozzánk úgy szól Isten az Ő igéjében, mint akik már a választott nemzettséghez, a királyi papsághoz, szent nemzethez, a megtartásra való néphez tartozunk. Gondoljuk csak meg, egykor be sem számítható nép voltunk, most pedig Isten választott népében vagyunk! Egykor elvetett emberek voltunk, most pedig megkegyelmezett. Ő tette velünk ezt a csodát. Jogosan int bennünket arra, hogy tartóztassuk meg magunkat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Különösen szól ez az intelem hozzátok, akik ma valljátok meg hiteteket Isten és a gyülekezet előtt. Testetek, lelketek a Szentlélek Isten temploma. Nem lehet és szabad bemocskolni. Azért adta Isten a szent dolgot, hogy az Ő teremtői művét folytassátok, nem azért, hogy azt a bűn szállásává züllesszétek. Ez a mai fogadalomtétel legyen elköteleződés Krisztusnak! Az Ő követői vagytok. Őrizzétek meg tisztán magatokat az Ő eljövetelére! Ámen.
(A szerző református esperes-lelkipásztor Bácsfeketehegyen.)
