A munka és a hit éltetett

Józsa Gáspár káplán vasárnap reggel a Mária neve templomban az ünnepeltnek ajánlotta fel a szentmisét.

– Százhat év sokunk számára elérhetetlennek tűnik. Köszönjük Istennek, hogy Ilonka néni itt van közöttünk, aktív, velünk imádkozik. Szép életkora ellenére nem hagyta el magát, felszállt a városi autóbuszra, és eljött. Olyanról is hallottam, hogy sokkal, fél évszázaddal is fiatalabbak panaszkodnak: Atyám, nagyon nehéz már eljönnöm a templomba, reggel fél kilencre ideérni… Ilonka néni megcáfolja őket. Azok, akikben kitartó erő és hűség van Isten háza iránt, mindenre képesek. Köszönjük, hogy példaképet mutat nekünk – mondta az atya.

Ilonka nénit 106 szál fehér rózsával köszöntötték fel. – Istennek mindenkivel van terve. A mai kor nem becsüli az időseket, pedig az időskor nagyon fontos életünkben. Az évek száma önmagában nem érdem, de lehetőség. Lehetőség a számvetésre, ügyeink rendezésére, tapasztalataink átadására, és a nagy útra való felkészülésre – emlékeztetett a káplán.

– Nagyon szép volt az ünnepség, szebb nem is lehetett volna! Mit üzenhetnék a mai fiataloknak? Mindenki azt csinálja, amibe beleszületett. Nem hallgatnak a jó szóra. Éljenek szerényen, dolgozzanak! Én mindig dolgoztam, mindig, már kicsi korom óta. A nagyapám mindig dicsért, ő volt az egyedüli, aki jó volt hozzám. Az anyám eldobott, elhagyott, nem is ismertem. A munka és a hit éltetett, a nagyapám is nagyon vallásos volt. Nagy szőlője volt, minden volt a szőlőjében – füge, datolya, mandula, mogyoró… Minden, amit elképzelni lehet. Ő mindig, még amikor dolgozott a szőlőben, még akkor is énekelte a szent énekeket. Ő szeretett egyedül – emlékezett Ilonka néni az mise után.

Kovács Ilonka az első világháború kezdetén, 1914. október 15-én született Topolyán, a 30-as években költözött Újvidékre. Varrónőként dolgozott, még ma is nagyon tevékeny odahaza – varr, főz, munkálkodik a kertben. Két gyermeke van, lánya Óbecsén lakik, Ilonka néni pedig fiával él az Újtelepen.