Egy meglehetősen mély társadalmi problémával állunk ma szemben, mely olyan tragédiák bekövetkezéséig vezet el, amilyen a belgrádi Vladislav Ribnikar Általános Iskolában történt szerdán, állapították meg az eset kapcsán klinikai pszichológusok és pszichiáterek. Mivel a szerb sajtóban olyan véleményeket is hallani, hogy a „romlott Nyugat” tehet mindenről, Branka Kordić klinikai pszichológus az N1 hírtelevíziónak nyilatkozva elmondta, újabb jele ez annak, hogy a szerbiai társadalomban egyszerűen nem érvényesül a felelősségérzet. Az efféle kijelentések is azt takarják ugyanis, hogy sokan a politikai játszmákat választják a valóság felismerése helyett. Azzal kellene inkább foglalkoznia mindenkinek, hogyan tud most segíteni az érintetteken, a gyászolókon, s a gyerekeken, akik elszenvedői a történteknek. Nagy gondnak nevezte azt is, hogy a különféle valóságshow-k, amelyek az erőszak és a helytelen viselkedésformák megjelenítői, továbbra sem szűnnek majd meg. Mit fog tenni a Pink és a Happy tévécsatorna, tette fel a kérdést, s azt mondta, három napig szünetelteti majd a műsort a gyász idején, majd sugározza ezeket tovább, ahogyan azt eddig is tette.
Branka Tišma iskolai pszichológus szerint megfelelő eljárásnak számít, ha most a tanárok, tanítók elbeszélgetnek a gyerekekkel az órákon, együtt élik át a tragédiát, dolgozzák fel a félelmet és az aggodalmat. Ezekről mind beszélni kell. Sajnos kevés szó esik manapság az igazi értékekről és arról, mit kellene mindenképp elkerülni. A tragédiáról szólva úgy fogalmazott, az elkövető gyereket bizonyára emésztette a magány, ha valakivel beszélni tudott volna az előző napokban, talán elkerülhetővé vált volna a tragédia is. Arról is beszélt, hogy a probléma meglehetősen sokrétű, s nem kellene találgatásokba bocsátkozni, attól tart, mindenki, aki nyilvánosan beszél a napokban a történtekről, csak hozzájárul az eset szenzációszerű feldolgozásához, ahelyett, hogy a valódi probléma megoldásában venne részt. A legfontosabb szerinte, hogy a szülők az érzéseiket osszák meg a gyerekeikkel, a valódi találkozások halogatása csak bajt hozhat, biztonságos környezetet kell teremteni a gyerekek számára, amelyben azok bensőséges hangulatban mutathatnak rá saját érzéseikre is.
Egy olyan jelenségről van szó, amely az értékrendszerünk működéséről is szól, állapította meg a Pannon RTV Közügyek című műsorában prim. dr. Sági Zoltán neuropszichiáter. Itt egy fejlődő személyiségről beszélhetünk, közölte, ilyenkor a szakma azt ajánlja, hogy olyan keretek között, olyan intézményben történjen a további élete, ahol adottak a személyiségfejlődés szakmai feltételei. Az intézeti elhelyezést nem egyfajta magánzárkaként kell elképzelni, nyilván a szocializálódása szempontjából a korosztályával is érintkezik, tehát ő nem egyfajta magányos farkasként fogja további életét eltölteni, mutatott rá. A személyiségfejlődés specifikus időszaka ez, amikor legsebezhetőbb az identitásélés, amikor a külső behatások, minták határozzák meg a gondolkodás logikus rendszerét, nem pedig az az erkölcsi érettség, amely csak később következik be, mondta a neuropszichiáter. A személyiségfejlődés ezen szakaszában összemosódik a realitás a virtuális világgal, s ez nem számít civilizációs újdonságnak, ez mindig így volt, a korábbi évszázadokban is – jegyezte meg.
– A különbség (és ez lényeges különbség) a minta. Ebben az összemosódott világban ugyanis több élet létezik. „Egyet lelőttem, az majd fölkel, szalad tovább, és akkor tovább lőhetem”. A lényeg, hogy a reális következmények nem tudnak még érződni, nincs meg a kellő érettség. Ebben a korban egyébként is a lázadás, a szembeszegülés, az indulatok kontroll nélküli megnyilvánulása jellemző, ezt érzékeli minden szülő. De megmondani azt, hogy ez most valamilyen kór megnyilvánulása, vagy egy természetes folyamat egy fázisa, borzasztóan nehéz – elemezte a neuropszichiáter.
Nyitókép: FoNet/Velimir Ilić
