A szerbiai képviselőház hétfőn kora este megszavazta a szerb kormánynak az alkotmány módosítására vonatkozó javaslatát, így folytatódhat az alaptörvény módosításának folyamata, illetve mint arra többen is rámutattak a parlamenti vita során, az érdemi munka csak ezt követően kezdődik meg. Az alaptörvény meghatározott szakaszainak a módosítására vonatkozó javaslatokat a parlament Alkotmányügyi és Jogalkotási Bizottsága dolgozza ki, majd ezekről a parlament újfent véleményt alkot, és amennyiben kétharmados többséggel megszavazza azokat, népszavazást írnak ki. A módosítás folyamata akkor fejeződik be, ha a szavazópolgárok a referendumon kellő számban támogatják a módosítást. Ezt végül a parlament hirdeti ki. A jelenleg hatályos alkotmány úgy rendelkezik, hogy az alkotmánymódosítási aktus akkor tekinthető megerősítettnek a nép által, ha azt a referendumon résztvevő szavazók többsége támogatja, a részvételi arányt már nem határozza meg feltételként. Ivica Dačić házelnök a referendum kapcsán elmondta, hogy amennyiben 2022 tavaszán az elnökválasztás mellett előrehozott parlamenti választásokat is tartanak, a referendumot a parlament feloszlatását megelőzően kell megejteni, így megtörténhet, hogy azt idén ősszel szervezik meg.
A szerb kormánynak az alkotmány módosítására vonatkozó javaslatából kiindulva egyelőre annyit tudni, hogy a módosítások az alkotmány következő szakaszait, illetve a következő területeket érintenék: az alkotmány 4. szakaszát (ez foglalkozik a hatalommegosztás kérdésével), továbbá a szerbiai képviselőház hatásköreit és döntéshozatali eljárását szabályozó szakaszokat, az igazságügyre vonatkozó szakaszokat, és a Szerbiai Alkotmánybíróság összetételét, bíráinak a megválasztását és kinevezését szabályozó szakaszt. Ebből és a korábban elmondottakból kiderül, hogy ez a módosítás mindenekelőtt az igazságügy területére összpontosít, egyebek mellett Szerbia európai integrációs törekvéseivel összefüggésben, ám mint arra Ana Brnabić miniszterelnök is rámutatott: az alkotmány a joguralom erősítésének céljával módosul, a szerbiai polgárok és a gazdaság érdekében.
A parlamenti vita során felszólaló képviselők többsége abbéli véleményének adott hangot, hogy a módosítás az alapja a jogállamiság és a joguralom erősítésének, ezáltal pedig az ország európai integrációja előbbre vitelének. Többen is kifejtették, hogy a bírák és az ügyészek megválasztását értékelésük szerint számos visszásság jellemzi, ezért a módosítást sürgetik. A legtöbben arra az álláspontra helyezkedtek, hogy fontos az igazságügy, illetve a bírói hatalomnak a végrehajtó hatalomhoz viszonyított függetlenségének a biztosítása.
Olyanok is voltak, akiknek részben eltért a véleménye. Marijan Rističević –Aleksandar Vučić – a gyermekeinkért – például fontosnak tartaná, ha végre valaki „megálljt parancsolna a bírói hatalomnak", továbbá azon a véleményen van, hogy a sikertelen igazságügyi reform miatt a bírói hatalom nem érett meg a függetlenségre.
– Szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy a bírói hatalom független a végrehajtó hatalom jelenlegi összetételétől, ám nem független az előző hatalom képviselőitől, akik nyomást gyakorolnak rá. Éppen ezért félek attól, hogy mi történik, ha az alkotmány módosításával túlságosan nagy függetlenséggel ruházzuk fel a bírói hatalmat – fejtette ki Rističević.
Hasonló az álláspontja Veroljub Arsićnak – Aleksandar Vučić – a gyermekeinkért –, aki szerint az igazságügyben uralkodó nem megfelelő állapotokért a hatalom 2012 előtti összetétele felelős, „mivel ez, a bírák újraválasztásával, semmibe vette a polgárok akaratát". A képviselő ezt követően arra kérte a majdan, „a módosított alkotmány mentén megválasztandó bírákat és ügyészeket, hogy szakítsanak az elmúlt több mint tíz évben jellemző kártékony gyakorlattal".
Đorđe Komlenski – Aleksandar Vučić – a gyermekeinkért – szintén egyetért azzal, hogy az igazságüggyel kapcsolatos visszásságok gyökere a bírák 2009-es újraválasztásában keresendő. A bírói hatalom függetlenségének, illetve függetlensége kiterjesztésének a sürgetésével csak ahhoz járulnak hozzá, hogy az igazságügy még inkább eltávolodjon a polgároktól, jegyezte meg Komlenski, aki szerint nem lenne jó megoldás, ha a parlamentnek a jövőben nem lenne semmilyen hatásköre a bírák megválasztásának a folyamatában.
