A Vajdasági Magyar Szövetség Elnöksége 2023. május 3-i ülésén elemezte és értékelte a népszámlálásnak a nemzeti hovatartozásra vonatkozó, április 29-én megjelent adatait, megpróbálva megérteni és értelmezni mindazt, ami az elmúlt mintegy tizenkét évben, az akkori, utolsó népszámlálás adataihoz képest a mostani eredményhez vezetett.
Az Elnökség a tényekkel szembenéző, a VMSZ esetleges társadalmi felelőssége és annak mértéke irányából elemezte a helyzetet és a vita eredményeként kialakult állásfoglalását összegezve, a következőkre kíván rámutatni:
1. A Vajdasági Magyar Szövetség formálisan ugyan nem, de a folyamat lényegét tekintve részese volt a népszámlálásnak, koordinátorokat, alkoordinátorokat, kérdezőbiztosokat és kérdezőbiztos asszisztenseket állítva annak érdekében, hogy az esetleges nyelvi és egyéb akadályok ne befolyásolják a népszámlálás eredményét. A népszámláláson való részvételre buzdítottunk, nemzeti és vallási hovatartozásunk megvallására. A népszámlálást zökkenőmentesként éltük meg, nem tapasztaltunk olyan rendellenességeket, amik az eredmények szempontjából bárminemű fenntartásra adhatnának okot. Mindezt többször le is nyilatkoztuk, ma is kitartunk ebbéli álláspontunk mellett. Mindezek tükrében a közölt, az elemzés tárgyát képező adatokat valósnak, tényszerűnek tartjuk.
2. A népszámlálási adatok alapján ma Szerbiában 184 442 magyar él, ami az ország lakosságának 2,77%, míg a vajdasági népesség mintegy 10,7% teszi ki.
3. Az utolsó, 2011-ben bonyolított népszámláláshoz képest számunk fájdalmas, mindannyiunkat mellbevágó mértékben, közel 70 000 fővel csökkent.
4. Tudtuk, hogy a lélekszám csökkenés ténykérdés, de ezzel a mértékkel közülünk senki nem számolt. Azt gondoltuk, arra számítottunk és a terepi munkában tapasztaltak is arra jogosítottak bennünket, abban higgyünk, még mindig 200 000 feletti lesz a számunk.
5. A számok alakulásának okait keresve semmiképpen nem feledhetjük, hogy a vajdasági magyar közösség elöregedő közösség, hosszú évtizedekre visszamenően a demográfiai mutatók negatívak, a mortalitás számai többszörösei a születéseknek, ami egy tizenkét éves periódusban számarányaiban jelentősre duzzad és a nagy fogyás jelentős részét teszi ki.
6. A napokban, a számok közzétételétől errefelé folyamatosan többen a nemzetegyesítést, a magyar állampolgárságot kiáltották ki főbűnösnek a számok alakulása miatt. A VMSZ ezúton is a lehető leghatározottabban elutasítja ezt az álláspontot, különösen azért, mert politikailag rövidlátó, erkölcsileg súlyosan aggályos, a vajdasági magyarok sok tízezrére, akik igényelték a magyar állampolgárságot, mélységesen, bűnös módon sértő és megalázó. A magunk részéről eddig is, most is és ezután is a lehető legerélyesebben elutasítjuk ezt a véleményt. Ezt tettük tettekkel is az elmúlt több mint tíz évben, amikor arra biztattuk a vajdasági magyarokat, éljenek a nemzetegyesítés esélyével és lehetőségével. Az Elnökség sziklaszilárdan ma is úgy gondolja, ez volt a VMSZ részéről az egyedül vállalható, becsületes álláspont és eljárás.
7. Számtalanszor elmondtuk, ma is valljuk, a vajdasági magyarok elsősorban érzelmi okokból, a nemzethez való érzelmi tartozás közjogi megerősítése miatt igényelték oly sokan, az össz határon túli közösséget nézve számarányunk tükrében a legtöbben a magyar állampolgárságot. Ugyanakkor az is világos volt, több mint kilenc évtized után közjogi értelemben is magyarnak lenni végre előny, az emberek változó intenzitással ugyan, de élni kívántak ezzel az előnnyel.
8. Különösen a tízes évek közepén elindult egy, az utolsó három évtizedet figyelembe vevő, harmadik erőteljes elvándorlási hullám. Az emberek közül sokan úgy döntöttek, Magyarországon vagy még távolabb folytatják életüket. A VMSZ fájdalommal szembesült a jelenséggel, de soha miatta nem szólt meg senkit, az egyéni és családi döntéshozatali szabadság megvalósulásaként éltük meg az egyéni döntéseket, még ha igen gyakran a VMSZ-sek közül magunk is fájdalmasan érintettek voltak, voltunk. Még azokat se pellengéreztük ki, akik könnyeket hullajtottak ugyan a fogyásunk miatt, ugyanakkor üzletszerűen szervezték ki az embereket, kiszolgálva megbízóik, a külföldi munkaadók érdekeit. Világosan láttuk, az akkor Szerbiában létező munkahelyhiány, a foglalkoztatási tilalom, a fizetések befagyasztása és csökkentése, a Valutaalap által diktált, évekig tartó nadrágszíjszorítási politika, a kilátástalanságnak a média jelentős részéről való generálása, sokaknál eredményezte a továbbállás döntését. Láttuk a folyamatot, de mi tagadás, mivel oly erős volt, részben már közhangulattá vált, megállítani nem tudtuk, megállításához gyengék voltunk. Láttuk a foghíjasan lakott utcákat, a csappanó létszámú osztályokat és sokak könnyes szemeit, amikor különösen ünnepek idején a téma szóba került. Merthogy szóba került, soha nem söpörtük a témát szőnyeg alá, nem hallgattuk el, de soha nem is sirattuk el önmagunkat.
9. Mindig azt vallottuk, ma is azt valljuk rendületlenül, azokért politizálunk, akik úgy döntöttek, itthon kívánnak boldogulni. A 184.442-ért! És várjuk vissza azokat, akik úgy döntenek, visszajönnek. Itthon is sok minden megváltozott és változik. Álláspontunk nem politikai szólam! Az elmúlt évek bizonyították az állítást! A gazdaságfejlesztési program 14 000 sikeres pályázója, az oktatási-nevelési támogatások több tízezer kedvezményezettje, az óvodák fejlesztése, a magyar osztályok tanulói, akikért egyenként megküzdünk, hogy anyanyelvükön tanuljanak, a templomok több tízének felújítása, az életkörülmények javítását szolgáló infrastrukturális fejlesztések felsorolhatatlan sora, a művelődési egyesületek munkája és teljesítménye, az ösztöndíjprogram, az újvidéki egyetemi kollégium lehetőségei, a rászoruló idősek támogatását szolgáló tanyagondnoki rendszer, kulturális intézményeink nemzetmegtartó erőfeszítése és még annyi minden más, a cselekedetünk általi bizonyíték.
10. A Vajdasági Magyar Szövetség soha nem menekült a felelősségtől, soha nem tartotta önmagát hibátlannak és tökéletesnek, de nem érzi magát a népszámlálási adatok okozójának. Legerőteljesebben elutasít minden ilyen jellegű támadást, legyen annak a felületesség, az irántunk való politikai gyűlölet, a kárörvendés vagy akármi más az indítéka. Meggyőződésünk, azért vagyunk még ma is 184.442-en, mert a fentebb említett politikát folytattuk, csináltuk, segítve oly sok embernek.
11. Eddig se úgy keltünk reggel, hogy a feltételezett lélekszám határozta volna meg eltökéltségünket, politikai szándékunkat, a közösség tagjainak segítését és ezután se a szám ismerete fogja mindazt befolyásolni. Mint eddig is, ezután is minden eszközzel azon leszünk, mindenki, aki magyarként kíván boldogulni szülőföldünkön, annak abban a politika eszközeivel, bármennyire is nehéz a feladat, minden segítséget megadjunk. Az új, segítő eszközöket is folyamatosan kutatjuk, keressük, a Magyar Nemzeti Tanáccsal és a nemzetpolitika sok szereplőjével összhangban és karöltve.
12. Az Elnökség a tényeket tudomásul veszi, nem zárkózik el a sajtó érdeklődése elől, ami a kialakított álláspont esetleges értelmezését célozza, de elvtelen, sárdobálásos adok-kapokba nem kíván és nem fog belebocsátkozni.
Dolgozni fogunk, mint eddig is. Rengetegen a 184.442-ből. Még így, 184.442-en is túl sokan vagyunk ahhoz, hogy megadjuk magunkat, lemondjunk önmagunkról, közösségi és egyéni boldogulásunk alakításának és alakulásának jogáról.
