Meglehetősen nagy fába vágta a fejszéjét a kerek tíz évvel ezelőtt megalakult Kisebbségi Jogvédő Intézet: azt a feladatot vállalta magára, hogy a nemzettest egészének ügyeivel foglalkozzon, megpróbáljon megoldásokat találni olyan határon túli magyarságot érő igazságtalanságokra, visszaélésekre, amelyekre első pillantásra gyakran nem is létezhet megoldás, legfeljebb panasz és jajkiáltás. A KJI tízéves fennállása alatt visszaigazolta megalapításának szükségességét, fennállásának létjogosultságát. Jogsegélyszolgálatot működtetnek, folyamatosan górcső alatt tartják a magyar érdekeket, jogokat és azok esetleges sérelmét. Minden magyar felelős minden magyarért – hangzik el már az intézet bemutatkozó szövegében is. Csóti György igazgatóval az idén júniusra tervezett jubileumi konferencia kapcsán beszélgettünk az elmúlt évtized tapasztalatairól.
Jubileum jegyében zajlik majd az idei konferenciája a Kisebbségi Jogvédő Intézetnek. Milyen témákkal foglalkoznak, milyen előadókat várnak e rangos eseményre?
– A külhoni magyarok jogvédelmével foglalkozó egy évtizedes működésünket ünnepeljük a jubileumi konferencián, de nem ünneplésen van a hangsúly, hanem azon, hogy bemutassuk ország-világnak, intézményes jogvédelmük van a Kárpát-medencében az elszakított magyar nemzetrészeknek. Bemutatjuk sikereinket és sikertelenségeinket, azok okait és további terveinket. Az egynapos rendezvényen délelőtt főleg politikusok szólalnak meg, kormánytagok, élükön miniszterelnök-helyettessel, miniszterek, államtitkárok, a négy nagy külhoni magyar párt vezetői és a magyar nemzetpolitika jeles képviselői. Délután jogtudósok, egyetemi tanárok, az intézet külhoni partnerei és belső munkatársai kapnak szót. A konferenciát Varga Zs. András, a Kúria elnöke nyitja meg. Tudatosítani szeretnénk a magyar nemzet minden tagjában és a szomszédos országok politikusaiban, hogy jogi következmények nélkül a Kárpát-medencében senkit nem érhet jogsérelem magyarsága vagy vélhetően magyarsága miatt.
Melyek voltak megítélése szerint az elmúlt évtizedet leginkább meghatározó nemzetpolitikai kérdések?
– Egy őshonos nemzeti kisebbség hosszú távú fennmaradásának két feltétele van: államalkotó tényező legyen az adott országban, tehát a többségi nemzettel egyenrangú állampolgárok legyenek tagjai, vagy tényleges és teljes körű autonómiát élvezzenek! Előbbi teljesül Horvátországban és Szlovéniában, utóbbi azonban csak Szerbiában van kialakulóban. Szlovákiában, Ukrajnában és Romániában mindkét kérdés vörös posztó a többségi nemzet politikusai számára. A térségben lezajlott rendszerváltozások után azonnal elindult a harc a személyi elvű, kulturális és a területi autonómiáért. Az ezredfordulóra azonban kiderült, ez hosszú küzdelem lesz. Ezért az elmúlt 12 esztendőben a budapesti magyar nemzetpolitika, az elcsatolt nemzetrészek egyetértésével és közreműködésével arra törekszik: jogbiztonság, európai szintű megélhetés, az anyanyelv minél szélesebb körű használata, a nemzeti kultúra megfelelő szintű ápolása legyen biztosítva mindaddig, amíg az autonómia valamelyik formája megvalósul. Ezek voltak az elmúlt évtizedek meghatározó nemzetpolitikai kérdései. A felsoroltak magvalósítása érdekében a magyar kormány 2010 óta a lehetőségek keretein belül minden erkölcsi, politikai és anyagi támogatást megadott valamennyi elcsatolt területen.
Mivel foglalkozott a legtöbbet a KJI ebben az időszakban, melyek voltak a legnehezebb és melyek a leghálásabb feladatok?
– Az anyanyelvhasználat kérdésével az élet minden területén, magyarsága miatt fizikai bántalmazásnak vagy megalázásnak kitett személyek és intézmények védelmével, a nemzeti szimbólumok használatának szavatolásával, a 2003-as felvidéki kárpótlási törvényből a Beneš-dekrétumok következtében kizárt magyarok jogfosztottságának megszüntetésével, az erdélyi restitúciós folyamatban a magyarokat sorozatosan érő diszkrimináció felszámolásával, a vajdasági restitúciónál tapasztalt, háborús kollektív bűnökre hivatkozó visszaélések orvoslásával. Kiemelten foglalkozunk a kárpátaljai magyarok ukrán részről történő embertelen bánásmódjával és a volt két székely politikai fogoly, Beke István és Szőcs Zoltán igazságának immár nemzetközi szinten történő kivívásával.
A Kisebbségi Jogvédő Intézet alapfeladata annak elérése, hogy minden szomszédos országban betartsák az ott érvényes, még ha gyenge és hiányos, de létező kisebbségvédelmi törvényeket, jogszabályokat, előírásokat. Ezen túlmenően tegyenek eleget az adott állam kormánya által aláírt nemzetközi szerződéseknek és az Európa Tanács kisebbségvédelmi ajánlásainak.
Minden faladat egyaránt nehéz, mert minden ember és minden intézmény egyformán fontos. Hálásnak meg csak az tekinthető, ami sikerrel zárul.
Hogyan tekint a magyar nemzettest mai állapotára, hol és milyen veszélyeknek van kitéve?
– Soha senki előtt nem lehetett kétséges, hogy a Kárpát-medencében őshonos magyarság nyelvileg és kulturálisan egységes nemzetet alkot. A 2010-ben megadott egyszerűsített magyar állampolgárság lehetőségével élve, ma már közjogilag is egységes a nemzet. Ez gyakorlatilag államhatárokon átívelő politikai egységet jelent. A nemzettest állapota tehát jónak tekinthető.
Nem dőlhetünk azonban hátra a karosszékben. Szomszédaink többségében a politikusok egy részének titkolt, de kitapintható szándéka a magyarság teljes felszámolása hosszú távon, „békés” eszközökkel. Ez az asszimilációra vagy a szülőföld elhagyására kényszerítést jelenti. Ennek csak eltökélt szándékkal és a legszélesebb körű összefogással lehet elejét venni. Ez tehát a külső veszély. A belső pedig a széthúzás, a magyar–magyar belharcok. Csak teljes körű összefogással lehetünk sikeresek. Minden magyar felelős minden magyarért.
