A tudósításhoz és eseményhez VIDEÓ kapcsolódik.
A kisebbségi jogvédelem visszatérő téma Tusványoson, és az idén is komoly panelbeszélgetés-sorozatot szenteltek a kérdéskörnek. Az egyik ilyen érdekfeszítő eszmecserét a témában Szili Katalin, a Nemzetpolitikai Államtitkárság miniszterelnöki megbízottja vezette Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Kalmár Ferenc nagykövet, a szomszédságpolitika fejlesztéséért felelős miniszteri különmegbízott és főtanácsadó, Berényi József volt külügyi államtitkár, Nagyszombat megye alelnöke és Tárnok Balázs, a Kisebbségi Jogvédő Intézet megbízott intézetvezetője részvételével.
Szili Katalin felvezetőjében utalt a téma megkerülhetetlenségére, és hogy Európában manapság jellemzően más kisebbségek jogainak megvitatása megelőzi. Azzal a kérdésfelvetéssel fordult partnereihez, hogy milyen lehetőségekkel számolhat a közösség a nemzetközi színtéren, különös tekintettel a legújabb fejleményekre.
Elsőként Izsák Balázs szólalt fel, aki mindenekelőtt átadta Sobor Dávidnak a korábban neki ítélt Gábor Áron-díjat, amit az ügyvéd a székely érdekérvényesítés európai jogi képviseletéért kapott meg. Izsák elmondta, komoly jogi csatározásokon vannak túl, amelyekben rendre akadályozni próbálták a törekvéseiket. Jogi főtanácsosi szinten azonban kiderült az európai színtéren is, hogy igazuk van, vagyis az eddigi európai kohéziós politika helytelennek bizonyult, és nem lehet figyelmen kívül hagyni a különböző etnikai szigeteket a kontinensen. A Székely Nemzeti Tanács tett egy lépést előre, folytathatják az európai küzdelmet az autonómia és a jogbővítés érdekében.
Kalmár Ferenc véleménye szerint Európában a nemzeti érdekérvényesítés az ún. soft law, vagyis a puha törvénykezés területére tartozik, az EU jellemzően a tagállamokra bízza, illetve az Európa Tanácsra, amely viszont nem fogalmazhat meg kötelező érvényű törvényeket. A Kisebbségvédelmi Keretegyezmény ugyan szabályoz bizonyos jogokat, és ezek közül bizonyos kétoldalú egyezményekkel lehet vállalni a jogok betartását, de ezeknek a megvalósulása gyakran kérdéses. Kalmár szerint a nagyhatalmakat kéne diplomáciai úton a változtatásra ösztönözni, de erre nem túl jók a kilátások. A nyugati szemlélet ugyanis primitívnek tartja, hogy Kelet- és Közép-Európában etnikai alapon tekintünk a dolgokra, ez a vélemény azonban megalapozatlan, hiszen Nyugaton is felmerülnek különböző, az etnikumok jogaihoz kapcsolódó ügyek. A különmegbízott nyomatékosította: alapvető probléma, hogy az EU-nak a nemzeti kisebbségek kérdésköre nyűg, és arra számítanak, hogy a többségük asszimilálódik majd.
Az eszmecsere hallgatósága (Ótos András felvétele)
Berényi József egyetértett abban, hogy a nemzeti közösségek védelme nem éli fénykorát, hiszen főként a szexuális kisebbségek védelme van terítéken. A nemzeti kisebbségvédelem területén jelentős ügyeket nehéz keresztülvinni, viszont a meglévő anyagokba, szabályozásokba lehet belecsempészni kedvező lépéseket. A nyelvhasználat és a kultúra területén például történtek előrelépések. Felvidék helyzetéről elmondta, a demográfiai adatok sajnos nem kedvezőek, a 90-es évek óta mintegy 130 ezerrel csökkent a magyarság létszáma, és a csökkenés folyamatos. Fontos még, hogy az uniós politikusokat folyamatosan újra meg újra tájékoztatni kell az ügyekről, a képviselők gyakori cserélődése miatt. Megjegyezte továbbá, hogy a kárpátaljai magyarság szempontjából kedvező Ukrajna EU-tagjelölti státusza, hiszen az országnak így teljesítenie kell a kisebbségvédelmi szempontokat, amik a csatlakozási feltételek közé tartoznak.
Tárnok Balázs egy évet töltött nemrég az Egyesült Államokban, Indianában, ahol teljesen eltérő alapokról figyelik a kérdéskört. Problémát jelent, hogy a tengerentúlon egyszerűen roppant keveset tudnak az európai, illetve közép-európai etnikai helyzetről. Példaként említette, hogy ottani környezetében egyetlen egyetemi professzor tudott a Beneš-dekrétumokról. Amerikában az etnikai természetű problémák – például magyar gyerek ukrán iskolába való adása stb. – megértése is nehézkes, viszont más keretek között érvényesíthető a jogi dilemmák felvázolása – magyarázta Tárnok, mondván, az emberi jogokra, a csoportjogokra és a magántulajdon jogára való hivatkozással már eredményeket lehet elérni. Felvázolta, hogy az intézményi szintű érdekérvényesítés (inside advocacy) mellett ugyanilyen fontos a közhangulatot célzó gyakorlat (outside advocacy), amely aztán az intézményire is visszahat, a közvélemény figyelmének felkeltése ugyanis kényszerítő erővel hathat. Aláhúzta továbbá, hogy a potens hazai érdekképviselet nélkül a nemzetközi porondon kevés lehetőség nyílik.
