A búcsú miatti szomorúság és az érettségizés öröme keveredett a nagybecskereki Szathmáry Karolina Leánykollégium végzőseinek a keddi ballagásán. Az idén nagyszámú – összesen huszonkét – kollégista köszönt el a nevelőktől, a nővérektől, a kollégium személyzetétől és társaitól. A közösségtől, amely az elmúlt négy év alatt a második családjuk volt.
Az eseményt a nagybecskereki székesegyházban tartották meg, ahol a diákok, nevelők és a szülők jelenlétében Tapolcsányi Emmanuel plébános mutatta be a hálaadó szentmise áldozatát. Megáldotta a ballagókat, azt kívánva nekik, hogy Isten kegyelme kísérje őket, legyenek bátrak vágyaik megvalósításában.
Bevonulás a székesegyházba (Kecskés István felvételei)
– Kicsit szomorúak is vagyunk, mert 22 nagyszerű lányt engedünk el, engedünk az élet útjára. Összenőttünk ez alatt a négy év alatt. Nagyon sok közös programunk, sok közös emlékünk volt, és reméljük, hogy ők se felejtenek el minket, de mi biztos, hogy nem felejtjük el őket. Másrészt viszont boldogok is vagyunk, mert tudjuk, hogy ezek a lányok befejezték a középiskolát, sikert értek el az életben, és boldogan, de büszkén engedjük el őket, mert tudjuk, hogy jó embereket neveltünk, mondta Karl Jenő, a Szathmáry Karolina Leánykollégium megbízott igazgatója.
A lányok befejezték a középiskolát, közben megerősítették a magyarsághoz való tartozásukat, hitbéli kötődésüket, egy közösséghez való tartozásukat. Abban a szerencsében is volt részük, hogy eljutottak Ferenc pápa magyarországi látogatására.
A búcsúzás pillanatai
– Nem tudok mást mondani nekik, mint amit a szentatya mondott, hogy aki mer, az nyer. Ez volt az egyik mondat, amit ők nagyon megjegyeztek. Hogy igenis merjenek menni az álmaik után és tenni. A másik, hogy ne csak az online világban éljenek, hanem a valós világban, mert itt tudják valójában megtapasztalni az egyik embernek a másik felé adott személyes erejét, törődését, szeretetét, mondta Koncz Julianna nővér.
A nagybecskereki leánykollégium három évvel ezelőtt költözött az egykori becskereki leánynevelő intézet visszaszármaztatott és a magyar kormány támogatásával felújított épületébe.
– Én voltam az utolsó generáció, aki ott töltötte azt az egy évet. A Szathmári Karolina kollégium egy nagyon különleges és barátságos kollégium. Minden lány kedves és aranyos, mindenki ismeri a másikat. Barátkozunk egymással és nincs olyan emlék, amire nem emlékeznék vissza szívesen – hallottuk Simon Rita moholi érettségizőtől.
A kollégium jó tanulási és lakhatási feltételeket biztosít. A lányok megfelelő nevelésben is részesülnek.
Utolsó közös fotó
– Nem mondom, hogy nem voltak szabályok, de nem tartom szigorúnak őket. Azért hozták meg, hogy nekünk jó legyen, és belátom, hogy nagyon jól csinálták. Már érettebbnek érzem magam, és nagyon élveztem itt lenni. Nagyon féltem az első évben, de most már nagyon nehéz lesz megválni ettől a kollégiumtól, mondja Csanádi Jázmin, szajáni érettségiző.
A mai helyzetben a szülők számára rendkívül fontos, hogy gyerekük biztonságos, magyar közösségben végezze tanulmányait.
– Meg vagyunk elégedve az elmúlt négy évvel. Szép időszakot töltöttünk itt a kollégiumban, az iskolában, Becskereken. Mindenkinek tudnám ajánlani a kollégiumot, nagyon jól bánnak a gyerekekkel, érdekesek a programok. Jól érzik magukat a lányok, mondta Víg Etel, magyarittabéi szülő.
A bánáti katolikus kollégiumok – a muzslyai fiúkollégium és a nagybecskereki leánykollégium – éltetik a magyar tannyelvű oktatást a nagybecskereki középiskolákban. Az intézmények a magyar kormány támogatásával épültek és működnek.
