A márciusban megtartott újvidéki Nemzetközi Oktatási Kiállítás legmagasabb elismerését, a Nagy Aranyérmet vehette át az Óbecsei Gimnázium. A díjért a hazai iskolák mellett montenegrói, horvátországi és bosznia-hercegovinai tanintézmények is versenyeztek. Az elismeréshez az is hozzájárult, hogy az Oktatási és Technológiai Fejlesztési Minisztérium korábban a legmagasabb, négyes osztályzattal jutalmazta a tanintézményben folyó szakmai munkát. Miodrag Basarić igazgatóval a siker titkáról és a gimnázium jövőjéről is beszélgettünk.
Az Óbecsei Gimnázium a legutóbbi elismerés, a Nemzetközi Oktatási Kiállítás Nagy Aranyérme mellett a minisztériumi külső értékelés legmagasabb osztályzatát is kiérdemelte, amivel az ország gimnáziumainak csupán a 10 százaléka dicsekedhet. Mi volt a közös ebben a két értékelésben?
– A két értékelés szempontjai nem sokban tértek el egymástól, mindkettő átfogóan vizsgálta a gimnáziumot. Az iskolákban folyó oktató-nevelőmunka értékeléskor többek között a biztonságos munkakörnyezetet, a tantermi és kabinetfelszereltséget, a versenyeredményeket, a tanulmányi eredményeket, a továbbtanulási arányt, az oktatáson kívüli tevékenységeket, a kapcsolatrendszerünket értékelték a szakemberek.
n Minden siker egyik legfontosabb tényezője a humán erőforrás. Van-e elég tanár, és van-e elég jó tanár?
– Valóban a humán erőforrás a legfontosabb. Ahogy Ivo Andrić is mondta, a mi tanáraink olyanok a diákoknak, mint az útjelző táblák, amelyek a jó irányba terelik őket. Szerencsére az Óbecsei Gimnázium nemcsak a diákoknak vonzó iskola, hanem mágnesként vonzza a tanárokat is, mert presztízsértéke van annak, ha valaki itt dolgozhat. Ennek köszönhető az, hogy mi még nem érezzük a tanárhiányt, ami Vajdaságban sok helyütt gondot jelent, különösen magyar nyelven.
A gimnázium értékelésében a diákok eredményei is sokat nyomtak a latban. Őket miként motiválják?
– Tanáremberként és volt gimnáziumi diákként is állíthatom: a külső motiváció nagyon fontos. Pénzjutalom, szakirodalom ajándékozása, tudományos kutatómunka támogatása – mindez nem vezetne eredményre a tanárok lelkesedése, elkötelezettsége és szeretete nélkül. Nem az egyetem avat tanárrá: a jó pedagógus olyan teljes személyiség, aki megérti és támogatja a diákokat. Itt meg kell említenem a nemrégiben tragikus hirtelenséggel elhunyt Cseri Angéla magyartanárnőnket, akinek sikerült elérnie azt, hogy a diákjai maguktól, tanári „rábeszélés” nélkül akarjanak versenyezni, és ő maximálisan segítette a felkészülésüket, tanulói Vajdaság-szerte, sőt a határon túl is rendre sikereket arattak. A tanár szeretete és belső motivációja nélkül ez elképzelhetetlen.
Az Óbecsei Gimnázium milyen továbbtanulási eredményeket mutathat fel?
– A korábbi évek adatai szerint a diákjaink 90 százaléka felvételt nyer arra az egyetemre, amelyre iratkozni szeretett volna, és ugyanilyen arányban az állami költségvetés terhére folytatják tanulmányaikat. Amennyiben bevezetik a gimnáziumi programra épülő általános érettségit, iskolánk még jobban felértékelődhet a továbbtanulni szándékozó diákok körében.
Az Óbecsei Gimnáziumban most épp egy thaiföldi vendégdiák tart előadást az országáról. Milyen nemzetközi kapcsolatokat ápolnak?
– Az oktatás és nevelés nem szorulhat az iskola falai közé, azt szeretnénk, ha a diákjainknak kitágulhatna a világ, megismernének más nyelveket, kultúrákat, szokásokat, életmódokat. Az ilyen tapasztalatok felbecsülhetetlenek a gyerekek fejlődésében. Jelenleg egy belgiumi iskolával állunk igen szoros kapcsolatban, 22 diákunk van most náluk épp vendégségben, aztán pedig ők látogatnak el hozzánk. Nagyon intenzív és tartalmas együttműködésünk van magyarországi iskolákkal is. A sátoraljaújhelyi Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny vajdasági elődöntőjének is már évek óta a mi iskolánk a házigazdája, ebben is elévülhetetlen érdemei vannak Cseri Angélának.
Az idén több mint 380 diák fejezi be általános iskolai tanulmányait a községben, elsőbe pedig a jelenlegi adatok szerint alig 320-an iratkoznak, miközben az óbecsei középiskolák több mint 500 diákot tudnának fogadni. Egyre kevesebb a gyerek Óbecse községben is, ráadásul a középiskolásoknak majdnem a harmada más községben tanul. Hogyan küzdenek a megmaradásért, a diákokért?
– Nagyon sokan költöznek külföldre, de ez ellen nem sokat tehetünk. Az óbecsei középiskolák a legjobbak között vannak az országban, de mivel sokan más községben tanulnak, a mi középiskoláink több mint két osztálynyi diákot veszítenek évente – ezt a tendenciát figyelembe véve négy éven belül 30–40 tanár is munka nélkül maradhat. Mi azon vagyunk, hogy a község diákjai óbecsei középiskolát, gimnáziumot válasszanak más községek iskolái helyett, ebben pedig nagy segítség lenne, ha az önkormányzat támogatná a környékbeli diákok utazási költségeit Óbecsére. De ez nem elég: Óbecsének regionális középiskolai oktatási központtá kellene válnia, ehhez viszont létre kell hozni egy diákotthont, ahol a más községekből érkező diákokat el tudnánk szállásolni. Ha ez megvalósulna, az óbecsei középiskoláknak biztos jövőjük lenne.
