Amikor legutóbb beszélgettünk – ugyancsak egy elismerés kapcsán – azt mondta, azzal a gondolattal indítja útjukra az érettségizőket, hogy aki a toronyból néz szét, az messzebb lát, és még az ég is közelebb van. Most, hogy megint egy rangos díjat mondhat magáénak, szintén ugyanezt üzeni: a tudás mellett tették le a voksukat az intézmény tanulói.
Kormányos Róbertnek, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium igazgatójának kiváló tehetséggondozó pedagógusi munkájáért Bonis Bona díjat adományozott Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. Az elismeréseket A tehetség napján, március 25-én (Bartók Béla születésnapja) Budapesten a Duna Palotában adták át.
Az elismerés adott alkalmat, hogy az intézmény eredményeiről is kérdezzem az igazgatót.
Megalapítása óta számos alkalommal bizonyította a zentai Bolyai Gimnázium, hogy érdemes volt ebbe az iskolába befektetni. Díjakból és elismerésekből diáknak és tanárnak egyaránt jutott az elmúlt évtizedben.
– A tehetséggondozó intézmény külön státust jelent. A rendszerrel nyújtható lehetőségek mellett a Kárpát-medencei jó gyakorlatokból merítve még sok mindennel gazdagítjuk a programot, illetve lehetőséget adunk a diákjainknak, hogy ők maguk is építkezzenek. Szoros együttműködésünk van az újvidéki és a szegedi egyetemmel, ami azt jelenti, hogy a tanáraink és a diákjaink kutatási projektumokban vesznek részt, dolgozatokat írnak, amelyekből versenyeredmények is születnek. Most érkeztünk haza Csíkszeredából a magyar- és a matematikaversenyről, ezekben a hetekben zajlanak az innovációs verseny konzultációi, képzőművészeti pályázatokra jelentkezünk, kiállításokat rendezünk. Igyekszünk élni a tanterv és a program adta lehetőségekkel, valamint az intézmény által koordinált szakköri foglalkozásokat, kutatási projektumokat szervezni.
Mi a hozadéka a közösség szempontjából annak, hogy ez egy neves intézménnyé nőtte ki magát?
– A tudás mellett sorakoznak fel a tanulóink. Módszereket, dolgokhoz való hozzáállást, egymáshoz való viszonyulást sajátítanak el, megtanulnak számot adni a tudásukról, sikerként megélni a társuk eredményét is. Diákjaink elsős koruktól gyakorolják, mit jelent kiállni valami mellett, úgy fölépíteni egy prezentációt, hogy a laikus és a hozzáértő is követni tudja. A tudomány és a művészet megbecsülése van benne a munkánkban. Ennek az értéknek a gyarapítása igen nagy alázatot és odaadást igényel. Ha ezzel lépnek ki az iskola falai közül, ezt az üzenetet viszik tovább, és ezt erősítik a közösségben.
Saját diákéveinkből tudjuk, hogy egy jó tanár mire képes, milyen életre szóló elkötelezettséget indíthat el a diákban. Fontos, hogy a tanár munkáját elismerjék hivatalosan is, díjakkal, kitüntetésekkel értékeljék?
– Leggyakrabban a díjazott tanulókat felkészítő tanárok kapják a dicséretet a befektetett munka után. Sok kollégám végez olyan feladatot, ami nem annyira látványos, nem is kerül mindig elismerésre, pedig az erős oldal erősítése mellett a gyengébb oldalt is erősíteni kell. Egy igen tehetséges tanuló is alulmaradhat bizonyos területeken, az őt felzárkóztató pedagógus munkája sokszor észrevétlen marad. De van például olyan kollégám, aki a saját zsebéből vásárolt anyagot a kísérletekhez, vagy cégekből hozott műszereket, eszközöket. Úgy gondolom, csak nagyon erős elhivatottsággal lehet és kell dolgozni a tanügyben. Ennek az elhivatottságnak a fenntartásához a pedagógus családjának a támogatása is szükséges, és nagyon fontos, hogy a tanári kar, illetve az iskola munkaközössége is biztatóan álljon az ügy mellé. Valahogy úgy érzem, régebben nem volt olyan fontos az elismerés, mint az utóbbi időkben. Mint ahogy a tehetséggondozás kifejezést sem használtuk olyan gyakran korábban. Tehát új idők új szelei jó dolgokat hozhatnak.
Milyen gondolatokat ébresztett az elismerés az igazgatóban?
– Elég nehéz helyzetben van jelenleg a tanügy. A diákok száma csökken, nagyon sok fiatal külföldre megy. A pedagógusok támogatása hozzájárul ahhoz, hogy az oktatás színvonala javuljon. Fontos az erkölcsi és az anyagi támogatás is. Akár irányadó is lehet, hiszen az emberben néha kétségek merülnek föl, hogy amit csinál, azt biztosan jól csinálja-e. Ez akkor is ott van, ha a versenyeredmények őt igazolják. Az elismerések talán megerősítenek, hogy a jó úton haladunk, és segítenek, hogy jó úton maradjunk.
A tehetség nem magánügy, hanem egy közösség erőforrása, határon innen és túl – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért díjátadó ünnepségen, ahol hatvanhárom pedagógus részesült elismerésben kiemelkedő tehetséggondozó munkájáért. Vajdaságból Muhi Béla, az újvidéki Svetozar Marković Gimnázium fizikatanára is a díjazottak között van, ő kiváló tehetségsegítő munkájáért kapott Bonis Bona díjat.
* Bonis bona discere, vagyis Jótól jót tanulni (latin közmondás).
