A soproni Benedek Elek Pedagógiai Kar képviseletében dr. Molnár Katalin egyetemi docens, és Kui Bíborka szociálpedagógus, doktorandusz előadását is meghallgathatták, megtekinthették a Szabadkai Nyári Akadémia részvevői. Prezentációjuk az Élmény- és természetbeni tanulás projektszemléletben címet kapta, mely keretében az óvodás korúakkal összefüggésben mutatták be a hallgatóságnak a fenntarthatóság és környezeti nevelés mai pedagógiai vonulatát.
– A fenntarthatóság fogalma kapcsán a legtöbb hallgató csak a környezeti és természetvédelmi vonatkozásokat igyekezett kiemelni, de a fenntarthatóság kérdésköre ennél sokkal szélesebb. Amikor bemutattam, hogy az egészségtől és jóléttől kezdődően a fenntartható városok és közösségek, vagy éppen a szárazföldi ökoszisztémák védelme mit jelent, akkor világosan látták, hogy az óvodai életben, a környezet és a nevelés területén megvalósulnak már olyan témák, amelyek ezzel párhuzamban összefüggésbe hozhatók. A mostani pedagógiai elvek azt eredményezik, hogy a pedagógusoknak projektben kell gondolkodni. A projekt pedig egy téma több ágon való futtatását, kidolgozását jelenti. Úgy láttam, hogy nagy gondot okoz átültetni a gyakorlatba ezt a projektszemléletet, ezáltal arra törekedtem, hogy a természeti tanulás során mondjak olyan projektelemeket, amelyek akár több héten keresztül is érdekelhetik a gyerekeket. A környezeti nevelés legfontosabb alapelveivel is megismertettem a résztvevőket, miszerint élethosszig tartó folyamatról van szó. Felhívtam a figyelmet arra is, hogy tudományos és rendszerszemléletűnek kell lenni. Az óvónőknek egy kicsit a természettudományos ismereteiket fel kell tudni frissíteni, hogy a gyerekeknek korszerű és ismeretekben gazdag tevékenységeket tudjanak ajánlani – emelte ki dr. Molnár Katalin egyetemi docens, aki hozzátette:
Dr. Molnár Katalin egyetemi docens előadása (Fotó: Dér Dianna)
– Ha azt mondom, hogy mi a környezeti nevelés legfőbb célja, akkor azt két mondatban tudom meghatározni. Az egyik mondat a Földre vonatkozó, miszerint a bioszféra megőrzése és fenntartása a legfontosabb környezeti nevelési célunk, és ezt úgy tudjuk megvalósítani, hogyha a másik célt is melléillesztjük és megvalósítjuk, ez pedig a környezettudatos magatartás és az életvitel szokásainak kialakítása. Nemcsak a ma már ismert szelektív hulladékgyűjtéséről van szó, és nemcsak a komposztálásról, hanem arról, hogy különböző gazdasági és infrastrukturális feltételek vannak, melyhez olyan készségeket, képességeket kell megalapozni, hogy gyermekeink később egy fejlődő országban élhessenek majd. Az is nagyon lényeges, hogy ezzel felelősségtudat is járjon. Ebben pedig példamutató szerepe van egy óvodapedagógusnak. Ha a pedagógus egy kirándulás alkalmával műanyag zacskó helyett például egy hálót, vagy egy textiltáskát vesz elő, már ez a cselekedet is egy követendő példának bizonyulhat a gyerekek számára. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy egy pedagógus hogyan bánik az élelemmel, merthogy a fenntartható fejlődési célokhoz az élelmiszerrel való gazdálkodás, a felelős fogyasztás, a mértékletesség is hozzátartozik. Ezekhez azonban egy felkészült álláspont szükséges. Továbbá arra is felhívtam a figyelmet, hogy a gyermekek nem tudnak pontosan mindent, amiről már hallottak. Túl sok minden jut az érdeklődési körükbe, manapság olyan is, ami nem az életkoruknak megfelelő. Éppen ezért egy óvodapedagógusnak ebben is nagy felelőssége és szerepe van, hogy abban építsen tevékenységeket, amely az ő életkoruknak megfelelő. Mindezek mellett a tervezésre és a felkészülésre is koncentráltam még, ezért különböző modellábrákat is bemutattam. Én ezzel a területtel 2003 óta foglalkozom. Számtalan cikket, hagyományos munkát írtam már, úgyhogy ezekből jól tudtam csemegézni. Ugyanakkor összeállítottam egy szakmai csomagot is a résztvevők számára, melyben jegyzetek és kis filmek találhatók. Végül, de nem utolsósorban pedig kiemeltem, hogy a magyarázatot mindig az óvodapedagógusnak személyesen kell megadnia, hiszen a hitelt a gyerekek előtt ő jelenti – fogalmazott dr. Molnár Katalin.
