Dr. Raffay Éva magyarországi gyermekorvos több ízben tartott már előadást az ÉMPE Szabadkai Nyári Akadémiáján. Idén is egy aktuális témát vizsgált meg, előadásában azt taglalta, hogy a Covid milyen hatást gyakorolt a pedagógusok és a tanulók mentális egészségére, valamint az oktatásra.
– Az emberek többsége múlt időben beszél a Covidról, holott nem múlt el, és habár alábbhagyott, még mindig aggasztóak a számadatok, sőt egyre aggasztóbbak, és egy újabb hullám várható. Azt is gondoltuk korábban, hogy aki egyszer elkapta, az letudta, azóta viszont bebizonyosodott, hogy többször is elkapható, és sok az ún. post-Covid megbetegedés, gyógyulás után is akár évekig, évtizedekig is okozhat panaszokat. Úgy tudtuk, hogy főleg a légutak érintettek, de azután kiderült, hogy nincs a szervezetnek olyan része, amely ne reagálna rá. Először az orrot és szájat elfedő maszkot kellett viselni és jött a távolságtartás, ami megrontotta a találkozások minőségét. Azután bevezették a kijárási tilalmat is. A szabadságjogok korlátozásai gyökeres életmód-változtatást erőltettek ránk, amit sokan nem tudtak feldolgozni. Egyik oldalról nézve, akik eleve szegénységben éltek, azok helyzete tovább súlyosbodott. Amikor bizonyos időre bezárták az iskolákat, azok a gyerekek, akik addig naponta egyszer legalább rendes ételhez jutottak, anélkül maradtak. Másik oldalról, miután a mozgási lehetőség-korlátozások érvénybe léptek, másfél év alatt a tanulók fizikai egészsége károsodott, az állóképességük leépült és megnövekedett a túlsúlyos gyerekek száma is. A megváltozott életmód miatt, az emberek több mint a felénél a fizikális tünetek mellett mentálisak is jelentkeztek, egyebek közt alvászavarok, félelmek, szorongások és pánikrohamok. Az inkább a felnőttekre jellemző poszttraumás stressz szindróma a gyerekek közt is felbukkant. Szakemberek szerint, a Covid okozta mentális hatások a háborús pszichózis hatásaihoz hasonlíthatók, a szorongás és a félelem tekintetében – hallottuk dr. Raffay Évától, aki azt is sorra vette, hogy mitől féltünk.
– A járványtól, mert a betegség és a halál soha nem volt olyan közel a mindennapokban, mint a Covid idején. Féltünk attól, hogy megbetegszünk és a szeretteink is megbetegednek. Kezdetben teljesen új volt számunkra a vírus, annyit tudtunk, hogy nem léteznek sem védőoltások, sem gyógymódok, a legjobb tanács az volt, hogy kerüljük el. Az orvosok, amennyire tudtak segítettek, de magas volt az elhalálozási arány. A Covid pénzügyileg is megterhelte a családokat, az uniós adatok szerint a huszonöt éven aluliakat érintette legnagyobb mértékben a munkanélküliség és számuk azóta se csökkent vissza. Szorongtunk a média híreitől is, a járvány idején rendszeresebben informálódtunk, a média által közvetített információk, adatok, képek, felvéltelek szintén stresszes állapotot eredményeztek. Ha pedig mi, felnőttek ilyen állapotba kerülünk, az a gyerekeknél hatványozottabban jelentkezik, mert ők kiszolgáltatottabbak és annak is érzik magukat. A feszültségek miatt a Covid idején megnőtt a bántalmazások száma és több gyermek kísérelt meg öngyilkosságot. Egy UNICEF-felmérés szerint a depresszió a fiataloknál volt a legjellemzőbb. A fiatalok főleg a járvánnyal együtt járó korlátozásokat élték meg negatívumként, és nem az egészségügyi veszélyezettséget. Emiatt felerősödtek a generációs konfliktusok is. Az idősek azt mondták a fiataloknak, hogy nem menjenek ki, mert ha elkapják a betegséget, az otthon levőket is megfertőzik. A fiataloknak pedig túl nagy terhet jelentett, hogy a vállukra tették az idősek védelmét, szó szerint oly módon, hogy ők lesznek az okai annak, ha a nagyszülők megbetegednek és meghalnak – mondta dr. Raffay Éva, aki azt is hangsúlyozta, hogy a Covid az oktatásra is negatív hatást fejtett ki.
Dr. Raffay Éva a Szabadkai Nyári Akadémián (Fotó: Lukács Melinda)
– Egy ENSZ-felmérés szerint az oktatási rendszerben a történelem legnagyobb zavarát okozta a Covid. Nagyon sokan lemorzsolódtak, lemaradtak a tanulásban. Egyesek szerint elképzelhető, hogy behozhatatlanná tette a Covid a társadalmi rétegek közötti esélykülönbségeket. A közoktatásban az eszköz biztosítása az iskola feladata. Otthon viszont nem biztos, hogy minden gyereknek van számítógépe és internetje, vagy legalábbis nem túl jó minőségben, ezért sokan szinte teljesen vagy részben kimaradtak az online oktatásból. Pozitívum viszont, hogy új egyéni tanulási utakra voltak rákényszerítve a pedagógusok és a diákok is, amelyek szélesítették a lehetőségek látókörét. Az iskola közvetlen, hagyományosan szocializációs funkciója gyengült vagy teljesen megszűnt. Helyét a család vette át, ahol erre adottak voltak a körülmények. A pedagógusok szerepe viszont jelentősen megnőtt a járvány idején, ugyanis a szemléletük és hatékonyságuk nemcsak a tanulók, hanem a családok életét is befolyásolta. A járvány kényszerhelyzetet hozott létre. Polarizálódott a pedagógusi tevékenység. Ez az állapot kétféle attitűdöt eredményezett, voltak, akik kihívásnak vették, és voltak, akik nyűgnek tartották az új módszerekkel járó munkát. A pedagógusok egy része úgy vélte, nem szabad lemaradni a tananyaggal és jócskán ellátták feladatokkal a gyerekeket. A másik része úgy gondolta, elég baj az, hogy súlyos problémákkal kell mindenkinek szembesülnie, ezek fizikailag és mentálisan is megviselnek, nem szükséges külön terhelni a gyerekeket, a feladatokat majd bepótolják – fejtette ki az előadó, aki arra is kitért, hogy mit mondtak a tanulók a digitális oktatás hátrányairól.
– A módszer személytelenségét kifogásolták, a tanárok és osztálytársak hiányát, hogy nem tudták megbeszélni a feladatokat senkivel sem, olykor elvesztek a rengeteg információ között és nem mindig tudták követni az órát. Egy felmérés szerint a tanulók kétharmada a motiválatlanságot érezte a legjellemzőbb életérzésnek a karantén idején – hallottuk dr. Raffay Évától, aki a tudatos stresszkezelés fontosságát emelte ki.
– Rendszert kell kialakítani akkor is, ha az egész család otthon tartózkodik. Beszéljünk a gyerekekkel arról, hogy semmi különös nincs abban, ha ők most rossz mentális állapotban vannak, hiszen ez egy különleges helyzet – mondta dr. Raffay Éva.
