Annak ellenére, hogy minden gyermek számára adottak az oktatási feltételek, még mindig sok a tennivaló az érzékeny csoportba tartozó gyerekek teljes integrálódása kapcsán. A fejlődési fogyatékossággal és/vagy fogyatékkal élő gyerekek, valamint a roma közösség tagjai és az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú gyermekek továbbra is számos nehézségbe ütköznek az oktatásban, állapították meg többek között az inkluzív oktatásról szóló 2019–2021-es időszakot felölelő országos jelentésből, amelyről a köztársasági képviselőházban tartottak közmeghallgatást az oktatási minisztérium, az UNICEF és az Európai Unió szerbiai delegációjának szervezésében. Az oktatás mindenki számára elérhetővé tételének folyamata még 2009-ben kezdődött el. Azóta számos fontos intézkedés megszületett. A közmeghallgatás kapcsán Vicsek Annamáriával, az oktatási minisztérium államtitkárával beszélgettünk.
A 2019–2021-re vonatkozó időszak a koronavírus-járvány időszaka, ami minden téren kihívások elé állította az oktatást. Az inklúzió terén milyen nehézségek mutatkoztak meg, illetve milyen újdonságokat vezetett be a minisztérium az inklúziós oktatás sikeressége érdekében?
– A pandémia időszakában arról bizonyosodhattunk meg, hogy a sérülékeny csoportok még sérülékenyebbé válnak a válság időszakában. Gondolhatunk egyrészt a szegény sorsú családok gyermekeire, akiknek nem volt megfelelő technikai hátterük arra, hogy megfelelőképpen bekapcsolódhassanak a távoktatásba, de a sajátos oktatási-nevelési igényű, fogyatékkal küzdő gyermekek számára hatványozottan hátránynak számított, hogy nem vehettek részt jelenléti oktatásban. Az ő esetükben ugyanis különös jelentőséggel bír a tanítóval, tanárral, a pedagógussal való közvetlen, bizalom- és szeretetteljes kapcsolat, ami a távoktatás egyik nagy, ha nem a legnagyobb hátrányának bizonyult. A járványhelyzet kezdetétől fogva ezért szenteltünk kifejezett figyelmet a fogyatékos gyermekeket oktató intézményeknek, külön instrukciókat, útmutatásokat kaptak, és tekintettel arra, hogy a speciális iskolákban eleve kisebb a tanulólétszám, az ő esetükben zömmel megoldható volt a jelenléti oktatás abban az átmeneti időben is, amikor más intézmények felváltva működtek jelenléti és online oktatásban. A Dragan Hercog Speciális Iskola például kiváló gyakorlatot alakított ki a fogyatékkal élő tanulók távoktatásában, és ebből tanulva dolgoztunk ki egy projektumot, amelynek keretében ennek az iskolának a tanárai tartanak képzést, osztják meg gyakorlatukat, jó tapasztalatukat azokkal a tanárokkal, akik fogyatékos gyermekeket tanítanak, legyen szó speciális vagy inkluzív iskolákról.
Vicsek Annamária (Fotó: Ótos András)
A közmeghallgatást követően a miniszter azt nyilatkozta, hogy jelentős előrelépés történt ebben az időszakban az inklúzió terén, szavai szerint 30 százalékkal nőtt az érzékeny csoportokba tartozó gyerekek száma az iskoláskor előtti és iskolai oktatás és nevelés esetében. Mi vezetett a sikeres előrelépéshez?
– Az inkluzív oktatást Szerbia a 2009-es oktatási törvénnyel vezette be úgymond kötelező érvényűként, azaz stratégiai elkötelezettséggel állt ki az inklúzió mellett. Ez azt jelenti, hogy minden gyermek, fogyatékosságától, sajátos nevelési igényétől függetlenül, a többségi oktatásban vehet részt, hiszen minden gyermek számára a kortárs csoportban való tanulás a legmeghatározóbb, legeredményesebb, legsikeresebb. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a fogyatékos, sajátos nevelési igényű gyermekek egyre inkább a többségi oktatásban vennének részt, és egyre kevesebb tanuló járna az ún. speciális iskolákba, tagozatokba. Persze a gyakorlatban nem várható gyors változás ezen a téren, és természetesen azt sem jelenti, hogy meg kellene szüntetni a speciális iskolákat. Inkább azt jelenti, hogy amennyire csak lehetséges, a fogyatékos gyermekeknek is a többségi iskolákban kell az oktatást biztosítani úgy, hogy a teljes potenciáljukat kifejleszthessék, közben a sajátos nevelési igényeiknek megfelelő fejlesztést is megkapják. Ezen a téren rengeteg dolog történt – az elmúlt években finomodott a törvényi háttér, a minisztérium létrehozta az ún. kiegészítő erőforrások központjait (resursni centri), amelyek a speciális iskolákból alakulnak azzá úgy, hogy a környezetükben lévő iskolák tanárainak nyújtanak segítséget, támogatást a sajátos nevelési igényű gyermekek tanításához. Tavaly megszületett a pedagógiai és andragógiai asszisztensek munkáját meghatározó szabályzat is, amely kétféle asszisztenst határoz meg: az egyik a roma tanulók megsegítését hivatott biztosítani azokban az iskolákban, ahova nagy százalékban járnak roma tanulók, a másik pedig a fogyatékos gyermekeket tanító, inkluzív oktatást megvalósító iskolákban alkalmazandó asszisztensek. Megtörtént ezen szakemberek szakmai továbbképzése is, és ők készen állnak arra, hogy munkájukkal megerősítsék a rendszert.
Még mindig nagyon érzékeny és sokáig megosztó kérdés volt az inklúzió. Azóta számos változásra került sor, de milyen nehézségek leküzdésére van még szükség, hogy valóban minden gyermek számára egyenlő tanulási feltételeket nyújtson az oktatás?
– Azért megosztó ez a kérdés, mert még mindig van egy-két olyan extrém eset, ami rossz példának számít, amikor egy adott iskolának nem sikerült sikeresen megoldania egy-egy fogyatékkal élő gyermek teljes inklúzióját. Ezeket a kirívó és csak szórványosan megjelenő példákat nem kellene annyira elrettentőnek tekinteni, hanem inkább tanulnunk kellene ezekből az esetekből, hogy mi az, ami miatt az adott inklúzió eredménytelen. Vannak olyan tanulási nehézségek, pl. az olvasási, írási vagy számolási zavarral küzdő gyermekek, akiknek az inkluzív oktatása zökkenőmentesen és egy kis tanári odafigyeléssel sikeresen megoldható. Ez is inklúzió. Valójában mindnyájunknak az életünk egy adott szakaszában szükségünk lehet egy kis egyéni odafigyelésre, egyéni támogatásra, ha tehát az osztályban minden gyermek megkapja ezt a kis pluszt, sikeres inkluzív oktatásról beszélhetünk. Nem feltétlenül kell súlyos fogyatékosságokra gondolni, és mindig az adott gyermek egyéni sajátosságait kell szem előtt tartani.
A közmeghallgatás során a jelenlevők is kérdéseket tehettek fel. Milyen fontos tényekre mutattak rá (a pedagógusok)?
– Felmerült az ún. IOP3-as tanulók, azaz a tehetséges tanulók kérdésköre is, amire a közmeghallgatáson bemutatott jelentés nem tért ki részletesebben, hiszen most a fogyatékkal élő gyermekek oktatásán volt a hangsúly. De volt szó az iskolák éthoszáról is, ami azért fontos, mert képet ad arról, hogy az iskola mennyire nyitott, toleráns, elfogadó a mássággal szemben – és a jövőben is nagy hangsúlyt kell az oktatási intézmények és az egész oktatási rendszer nevelő szerepére fektetni.
A miniszter beszédében az Európai Inklúziós Ügynökséget is említette. Miért fontos ez az európai szervezet?
Szerbia 2018 óta tagja az Ügynökségnek, és azóta számos projektumban vettünk részt, és ami talán a leghasznosabb, hogy az Ügynökség honlapján minden dokumentum szerbül is elérhető, de számunkra, vajdasági magyar pedagógusoknak talán azért különösen fontos, hogy Magyarország is az ügynökség tagja, mert magyarul is megtalálhatók a dokumentumok. Az Ügynökség legutóbbi képviselő-testületi ülésén a szerbiai képviselő-testületi tagot, vagyis engem is beválasztottak az Igazgatótanácsba, ami részben az aktivitásunk, az inkluzív oktatás terén végzett munkánk elismerése is egyben.
Nyitókép: Ótos András
