Ezek a mai fiatalok!

Ezek a mai fiatalok! Bezzeg a mi időnkben! – gyakran hallják ezt a mai fiatalok az idősebbektől, de minden bizonnyal fiatalon ők is ugyanezt hallották. A tanárok jelentős időt töltenek kamaszokkal, ezért is fontos tudniuk azt, mi játszódik le bennük. Ebből kiindulva az ÉMPE Szabadkai Nyári Akadémiáján dr. Raffay Éva iskola- és gyermekorvos arról tartott előadást, hogy a serdülőkor egyenlő-e úgymond a serdülőkórral, avagy kóros állapotról beszélhetünk-e, miben mások a mai fiatalok, és mi az, ami semmit sem változott.

– Arisztotelész azt mondta: „A mai fiatalok gőgösek, mert sem az élet nem törte még meg őket, sem a körülmények nyomását nem volt módjuk megtapasztalni. Azt hiszik, mindent tudnak, és erről teljesen meg vannak győződve.” Egy kicsit korábban pedig Horatius kritizálta a fiatalok pénzherdálási szokásait: „A csupasz arcú fiatalság... még nem látja előre, hogy mi az, ami hasznos, csak pazarolják a pénzt.” Ha jobban belegondolunk, alapjában véve szinte semmiben sem különböztek a régi kamaszok a mostaniaktól. Valami mégis változott. Nem a fiatalok a mások, hanem a körülmények. A mai fiatalokra kettős nyomás nehezedik, a fogyasztói társadalom és az információs technológia két oldalról préseli őket. Ennek következtében még fokozottabb lesz az internet és a közösségi oldalak használata. Ez magában nem lenne probléma, de a serdülőkorúak a személyiségfejlődésüknek olyan időszakában kapják ezeket az ingereket, információkat, amikor még nem tudnak mindenben differenciálni, márpedig a káros és veszélyes tartalmak ugyanúgy elérik őket, mint azok, amelyek hasznosak a számukra.

A régi időkben faluhelyen, ha az ember meg akart tudni valakiről valamit, akkor elment a fodrászhoz vagy a piacra. Ma már elég csak felmenni a Facebook-oldalra, és a csoport tagjairól mindent megtudhatunk, akár azt is, hogy mit főztek, mit ettek aznap. Ami még veszélyes a kamaszok szempontjából, hogy habár értelmesek, sokszor érzelmileg még nem képesek feldolgozni azt, amit látnak és hallanak. Nagyon jellemző, hogy aszerint élik az életüket, hogy mennyire „trendik”. A legnagyobb problémájuk az, hogy napi szinten „trendik” maradjanak, és ez alakítja az ízlésüket is. Amit pedig a legnagyobb problémának tartok, hogy a felnőttek, a szülők ezen a téren semmiben sem különböznek a gyerekeiktől – mondta Raffay Éva.

Mi a serdülőkor?

– Egy olyan átmeneti időszak, amely során nagyon sokféle változás megy végbe, főleg érési folyamatok, amelyek következtében a gyerekek fiatal nővé és férfivá válnak. A folyamatnak három nagy részét különböztetjük meg: a testit, a nemi érést és a pszichoszociális fejlődést. Hogy mikor kezdődik a serdülőkor? Egyes gyerekek szerint akkor, amikor a szülők kezdenek nehezen kezelhetővé válni. Mi azt mondjuk, hogy átlagosan tizenkét éves kortól, és szakaszokban történik. A pszichoszociális fejlődés tizennyolc év után zárul csak le. A biológiai és a pszichoszociális fejlődés aránytalan, és nem egyformán nőnek a lányok és a fiúk. A növekedés is aránytalan. Először a kezünk és lábunk, a hosszú csöves csontok nőnek, második lépésként a törzs, harmadikként pedig a mellkas erősödik meg. Erről az aránytalanságról nagyon szépen írt Gárdonyi Géza az Egri csillagokban. Néhány mondatban csupán, de megragadta a lényeget. Arról a részről van szó, amikor Bornemissza Gergő elviszi a töröktől zsákmányolt gyűrűt Cecey Évának, aki a királynő mellett szolgált: „Hogy megnőtt, hogy megszépült! Csak a szeme, az a nyílt, ártatlan, szép macskaszeme a régi. Más talán nem látta volna szépnek a leányt. Hiszen abban a korban volt, amelyben csak a kezek meg a lábak fejlődnek, s az arc valami éretlen, a mell még fiús, és a haj még rövid, de Gergelynek mindez mégis szép volt.”

A serdülőkorban jelentős az agy fejlődése és érése is. A szürke állományban találhatók az agy gondolkodó és feldolgozó részei. Ha kamaszkorban nem használják rendszeresen ezt a területet, akkor leépül. Nem mindegy tehát az sem, hogy a serdülők mivel töltik a napjaikat, az agy fejlődésének szempontjából sem. Ennél fogva érdemes átgondolni, hogy amennyiben van beleszólásunk, milyen tevékenységeket ajánljunk nekik.

A nemi érés is kifejezett ebben a korban. Manapság a szőrzet megjelenése is dilemmát okoz. Régebben menő volt a férfiszőrzet, mára úgy látszik kiment a divatból. Egy kutatási felmérés szerint, a nyugat-európai férfiak többször kérik a test teljes szőrzetének az eltávolítását, mint a nők, és többet is költenek rá. A nőknél pedig a mellnagyobbító plasztikai műtét az elterjedt. Egy 2007-ben készült kutatásból az derült ki, hogy az olaszországi lányok nagy része ezt kérte érettségi ajándékként a szülőktől. Ezt követte az autó és a külföldi üdülés. A megkérdezett érettségizők elmondása szerint, azért választották a mellműtétet, mert az autó előbb-utóbb tönkremegy, az utazás elmúlik, a mell viszont megmarad. És ez lassan két évtizede volt. Hadd tegyük hozzá, hogy az ilyen fajta trendeket illetően Magyarország sincs lemaradva – tudtuk meg Raffay Évától.

A pszichoszociális fejlődés

– A serdülőkor az élet legválságosabb időszaka, és a legszembetűnőbb a serdülők ingadozó érzelmi állapota. Egyik pillanatban sír, a másikban nevet, a harmadikban ordibál, vagy mindezt egyszerre teszi. Ami még nagyon jellemző, az a „hagyj békén” állapot. Szeparálódni szeretnének. Az addig kedves, hozzánk bújós gyerekből egy olyan kamasz lesz, akihez hozzá se lehet érni. Egy anyuka viccesen úgy fogalmazta meg, hogy egy kamasszal együtt élni olyan, mint egy macskával. Amikor éhes előjön, ha pedig meg akarjuk simogatni, elkezd fújni. Amikor egy serdülő lázad és ordibál a szüleivel vagy a pedagógussal, az korántsem szimpatikus és tolerálható, másrészt viszont sajnos normális, mert a fejlődési folyamat része. Az érzelmi változások hormonális és idegrendszeri alapon jönnek elő. A kamaszokra jellemző továbbá az is, hogy folyton magukkal foglalkoznak, csak az mérvadó a számukra, amit a társaik mondanak, az igényeik maximálisak, az elvárásaik irreálisak. Míg kialakul a saját identitásuk, sok problémával kell megküzdeniük, ami nagy feszültséget és szorongást kelt bennük.

Fontos, hogy egy serdülő kapcsolatokat építsen ki a kortársaival. Ez gyakran olyan, mint amikor vak vezet világtalant, mert a tapasztalatok szerint bődületes sületlenségeket osztanak meg egymással. Ha azonban nem tud a kortársaival kapcsolatot teremteni, az aggodalomra adhat okot, és erre is oda kell figyelniük a pedagógusoknak – fejtette ki Raffay Éva.

Mit lehet tenni?

– Ha valakinek a viselkedési formái negatívak, de váltakoznak és nem tartósak, akkor ki kell bírni, míg vége nem lesz. Ha azonban valamelyik magatartásforma rögzül, akkor szakemberhez kell fordulni. A serdülőkori krízis nemcsak a serdülőket érinti, hanem a szülőket, a pedagógusokat és mindenkit, aki tartósan jelen van az életükben. A határokat meg kell szabni, de a legjobb ezeket rugalmasan kezelni. Egy szellemes megfogalmazás szerint: a természet bölcs, mert tizenhárom évet ad a szülőnek, hogy megszeresse a gyermekét, különben nem bírná ki a kamaszkort.

A kamaszoknak azt szoktam tanácsolni, hogy legyenek kíméletesek a felnőttekkel, értsék meg, hogy ez nekik is egy rázós időszak: „Hiányzik nekik a cuki kisbaba, aki egykor voltál, ráadásul te nősz, miközben ők öregszenek.”

A legfontosabb az, hogy az életkoruknak megfelelően őszintén és mindenről beszéljünk velük, mert óriási bennük a feszültség. Csak úgy ne osztogassunk tanácsot, mert nem kérnek belőle. Ha jól neveltek, meghallgatják, azután rántanak egyet a vállukon, és továbbmennek. Arra azonban van igényük, hogy meghallgassuk őket, közben pedig finoman, szinte észrevétlenül, akár tanácsokat is adhatunk – hallottuk Raffay Évától.