Litvánia nem akarja, hogy Szerbia megnyissa az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások során a külpolitikával, biztonságpolitikával és védelmi kérdésekkel foglalkozó 31. fejezetet, mert nem néz jó szemmel a Belgrád és Moszkva között fennálló kiváló kapcsolatokra, s úgy véli, Szerbiának bizonyítania kellene, hogy elkötelezte magát az egységes uniós külpolitika mellett. Jadranka Joksimović európai integrációs miniszter mai nyilatkozatában nem sok derűlátásra okot adó nézetet közölt, véleménye szerint a helyzet Litvánia esetében továbbra is változatlan, s az is marad még egy ideig, így Szerbia az év végéig nem számíthat a 31. fejezet megnyitására. A Večernje novosti érdeklődésére, vagyis arra a kérdésre, hogy miért nem készült el az említett témával kapcsolatos uniós átvilágítás az elmúlt négy évben, s hogy számíthatunk-e esetleg jobb hírekre az év végéig, a miniszter közölte, hogy az uniós csatlakozási tárgyalások egyik sajátossága az, hogy már az év közepe táján tudni lehet, mi fog történni a folyó esztendő végéig. Ha tehát ebben a pillanatban világos, hogy az Unió a litván ellenállás miatt még most sem fogadta el a szerb külpolitikát és védelmi politikát elemző jelentését, akkor azzal is tisztában kell lennünk a tárcavezető szerint, hogy az év végéig biztosan nem nyithatjuk meg ezt a fejezetet, már csak az adminisztrációs és uniós ügyintézési procedúrák hosszúsága miatt sem.
Jadranka Joksimović (Fotó: Beta)
– Az eddigiekben a csatlakozni kívánó országok számára nem jelentett túl nehéz lépcsőfokot a 31. fejezetnek a tárgyalása, viszont az igaz, hogy a nemzetközi politikai körülményeknek a változásával, a viszonyok bonyolódásával maguknak az uniós tagállamoknak is alkalmazkodniuk kellett egy új helyzethez, össze kellett hangolniuk a politikájukat, és értelemszerűen meg kellett határozniuk bizonyos konszenzust, olyan pontokat, amelyek mindegyik államra egyformán érvényesek. Változás állt be ezáltal abban a tekintetben is, hogy mit várnak el egyes tagállamok a csatlakozni kívánó országoktól, azok politizálásától – magyarázta a körülményeket Joksimović.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy Litvánia mellett van-e még olyan tagja az Európai Uniónak, amelyik szintén ellenzi a külpolitikai fejezetnek a megnyitását, a miniszter közölte, hogy a 31. tárgyalási fejezet kapcsán készülő jelentésbe nincs betekintésünk, mivel az uniós tagországok belső tárgyalásainak, egyeztetéseinek a tárgyát képezi.
– Nekünk meg kell értenünk mindenekelőtt azt, hogy egy adott tárgyalási fejezet megítélésekor mindegyik tagállam a saját nemzeti érdekei alapján foglal állást. Különösen érvényes ez a külpolitikát és biztonságpolitikát érintő témákra. Igyekeznek saját meglátásaikat és elvárásaikat konszenzus tárgyává tenni és uniós szintre emelni, uniós elvárássá tenni. Azt szeretnék, ha a saját nemzeti érdekük az egységes európai politika részévé válna. Ami magát a csatlakozni kívánó országot illeti, az elvárás az, hogy saját külpolitikáját a tagság elnyerésének a pillanatáig folyamatosan összehangolja az Európai Unió egységes és hivatalos külpolitikájával – fogalmazott Joksimović.
A miniszter rámutatott arra, hogy Szerbia térségünkben a legjelentősebb államnak számít a regionális és az európai biztonság fenntartása tekintetében. Elmondása szerint az ország nem egyszer bizonyította már, hogy eleget tud tenni ennek az elvárásnak, s valóban garantálni tudja az európai biztonsági mércék betartását. Így volt ez, véleménye szerint, az EBESZ-elnökség idején vagy a migránsválság tetőzésekor is, amikor Szerbia az európai uniós országokkal szorosan együttműködve határozta meg foganatosított intézkedéseit. Eredményeket tud az állam felmutatni a terrorizmus ellen folytatott harc terén, és a más országokkal való közös akciók végrehajtásában is.
– Mi jelenleg még nem vagyunk tagjai az Európai Uniónak, és nem vagyunk tagjai egyetlen katonai tömbnek sem. Feladataink közé tartozik és jogunkban áll saját biztonságunkról gondoskodni, és saját nemzeti érdekeinket szem előtt tartani a döntések meghozásakor. Akkor, amikor a külpolitikánkkal kapcsolatos döntéseket hozzuk, éppen a nemzeti érdekeink érdekében döntünk, s a keretet éppen az európai integráció mint külpolitikai prioritás határozza meg – értékelte Jadranka Joksimović.
