Novemberben növelik a nyugdíjakat, az év végéig pedig magasabbak lesznek a közszféra bérei is – jelentette ki tegnap Aleksandar Vučić államfő, és megjegyezte, hogy erre azért mutatkozik lehetőség, mert az államkasszában több pénz van a tervezettnél és jobbak az ország pénzügyi mutatói az elsődleges becslésekhez képest. Július végén a költségvetésben 49,1 milliárd dinárt tett ki a többlet, miközben eredetileg 16,7 milliárd dináros hiánnyal számolt a kormány a büdzsé tervezésekor. Az állam minden kötelezettségének idejében eleget tesz – jelentette ki az elnök, minden hitelrészletet rendszeresen törleszt.
Az év végén esedékes a nyugdíjnövelés, addig... (Dávid Csilla felvétele)
Javultak a bruttó hazai termék (GDP) adatai is. Az államfő beszámolója szerint az év első felében 4,6 százalékkal erősödött a GDP, s ez azt jelenti, hogy Szerbia e tekintetben az öt legjobb eredményt felmutató európai állam táborába került. Ilyen eredményeket csakis a szigorú és felelősségteljes pénzügyi reformokat követően könyvelhetünk el, minden más megoldás a kudarc felé vezette volna az országot. Vučić szerint a hatalom felelősségtudatáról tett tanúbizonyságot.
Koszovó kérdésének rendezésekor voltaképpen azért harcolunk, hogy a lehető legtöbbet kapjuk, s a lehető legkevesebbről mondjunk le – értékelte tegnapi nyilatkozatában a szerb államfő, és hozzátette, hogy meglátása szerint szinte lehetetlen körülmények közepette folytatjuk ezt a harcot, hiszen a nyugat-európai államok többsége már véglegesnek tekinti Koszovó státusát, így a valódi politikai csatát nem is a pristinai adminisztrációval, hanem ezekkel az államokkal kell megvívnunk.
Az egyik legnagyobb „ellenfélnek” Nagy-Britanniát jelölte meg, ez az ország – elmondása szerint – folyamatosan munkálkodik a koszovói függetlenség teljes megvalósításán, közép-szerbiai, koszovói és macedóniai „kihelyezett” központokból igyekszik irányítani a történéseket. Vučić emlékeztetett arra, hogyan érkeztünk el a koszovói függetlenség kikiáltásához. Említést tett ismét arról, hogy ennek a lépésnek számos támogatója, hirdetője volt a nyugati világban, ugyanakkor azt is megállapította, hogy a történésekre nem megfelelően reagáltak Szerbiában sem. Az akkori államvezetőség tehetetlennek bizonyult, közleményekkel akarta elintézni a politikai fordulatot, jobb megoldást nem tudott találni, nem volt megfelelő terve és elképzelése sem arra, milyen lenne a megfelelő reakció a koszovói államnak a kikiáltására. Az államfő szerint az előző vezetőség, a mai ellenzék tagjai, a koszovói problémát is napi politikai pontszerzésre igyekezett kihasználni a megfelelő válasz helyett. Mint fogalmazott, amikor a Dragan Đilas volt belgrádi polgármester és demokrata párti vezető által fémjelzett Szövetség Szerbiáért tagjait megkérdezi valaki, hogy miért helyeztek adminisztratív átkelőket Jarinje és Brnjak mellé, ahol még albánok sem élnek, egyszerűen nem tudnak választ adni, nem képesek megindokolni a lépésüket.
MINDENKI IZGATOTT
A köztársasági elnök úgy véli, nagy az idegesség jelenleg a Nyugaton, de Pristinában és Belgrádban is. Egyesek azt hitték – tette hozzá –, hogy hamar csődöt mond a szerbiai Koszovó-politika, s hogy könnyebben végrehajthatják minden elképzelésüket úgy, hogy közben Szerbia egy szót sem szól. Nem ez történt, a hazai politika alapjai ismeretesek – értékelte –, majd közölte, hogy a tárgyalások mindenféleképp eredménnyel zárulnak, hiszen ma voltaképpen semmink sincs, így bármit kapunk, az már eredménynek számít.
Aleksandar Vučić (Fotó: Beta)
– Minden, amit kapunk, igenis számít valamit, mert jelenleg nem rendelkezünk szinte semmivel. Láthatja mindenki, milyen erős kampány folyik a koszovói oldal mellett, tudjuk, a britek mit tettek eddig, és mit tesznek ma szövetségeseikkel együtt, balkáni kirendeltségeiket használva. Ezért mondhatjuk jogosan azt, hogy szinte lehetetlen körülmények között kell küzdenünk azért, hogy a lehető legtöbbet kapjuk a tárgyalások végén, miközben tudjuk, hogy nem kaphatunk túl sokat, s a lehető legkevesebbet veszítsük el abból, amit mindenképpen el kell veszítenünk – jelentette ki az államfő az egyik kereskedelmi televíziónak nyilatkozva.
AZ AHTISAARI-TERV A MINIMUM?
Visszatekintve az 1999-es eseményekre Vučić úgy fogalmazott, hogy nem saját hibánkból, a világ 19 legerősebb országa ellen kellett harcolnunk.
– A világnak ez a 19 országa megsértette az összes jogi normát és alapelvet. Nem akarok hízelegni senkinek, nem akarom azt mondani, hogy mindenért Slobodan Miloševićet terheli a felelősség. Tény, hogy felelős, mert nem számította ki, hova vezet el bennünket ez az ellentét, felelős, mert jó repülőket és tankokat is kellett volna biztosítania. Az agresszióért azonban nem őt terheli a felelősség, hanem azokat, akik végrehajtották. Az agressziónak az lett az eredménye, hogy megszületett a kumanovói egyezmény, majd az ENSZ Biztonsági Tanácsának a 1244-es határozata – elevenítette fel a történéseket, majd úgy vélekedett, hogy ebben a határozatban sokkal gyakrabban emlegetik az albánokat a szerbeknél, Szerbia pedig – mint megjegyezte – nem is szerepel benne.
A dokumentum – emlékeztetett – a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot említi, amely a későbbiekben kettészakadt, mert Szerbia megengedte magának, hogy Montenegróban ne győzzenek a szövetségi állam mellett kiálló erők a népszavazáson. Ezért a körülményért is a korábbi államvezetőségeket tette felelőssé, mint azért is, hogy nem megfelelően reagáltak a 2004-es szerbellenes koszovói támadásokra, majd a függetlenség kikiáltására sem 2008-ban. Vučić úgy fogalmazott, ma sem szabad kevesebbet kapnunk a korábbi Martti Ahtisaari-tervben felkínáltaknál.
