A nagyjából kétszáz évvel ezelőtt épült, karlócai Békekápolna helyén 1699-ben egy faépítmény állt, az ebben lévő kerek asztalnál – a történelem során először – ülve, az akkori Európa nagyhatalmainak képviselői kiegyeztek – senki sem volt teljes mértékben elégedett, viszont mindannyiuk érdekében állt az akkor már 16 éve dúló háború befejezése.
Ótos András felvétele
Az akkori politikusok ráébredtek arra, hogy a hetekig tartó béketárgyalás is jobb, mint akár még egy nap háborúzás. Karlócán született meg a korszerű diplomácia, szombaton a városka magisztrátusának dísztermében a jeles dátumra emlékezve szerveztek ünnepséget. Az eseményt megelőzően az újvidéki önkormányzat, a tartományi és a köztársasági hatalom, külképviseletek és a papság magas rangú képviselői a pár száz méterrel messzebb lévő Békekápolnában is jártak, Maja Gojković, a szerbiai képviselőház elnök asszonya az emlékhelyen jelképesen több békegalambot engedett szabadon. A jelen levők rövid, történelmi beszámolót is hallhattak, többek között azt, hogy a tárgyalások 94 napig tartottak, a terembe a tárgyalópartnerek egy időben, különböző irányokból léptek be. A békeszerződést végül 1699. január 26-án, 15 perccel éjfél előtt írták alá.
Ótos András felvétele
A karlócai városháza dísztermében többször is elhangzott, hogy a modern Európa legnagyobb vívmánya, az értelem diktátumának a különbözőségek elfogadásán alapuló irányzata Karlócán született meg. Nyolc hatalom küldöttségének 150 tárgyaló tagja igyekezett megoldást találni a békére, 36 alkalommal ültek az asztalhoz. A Habsburg monarchia és az Oszmán Birodalom politikusai mellett ott voltak az orosz cár diplomatái, az Angol Királyság, a Holland Köztársaság, a Szent Liga, a Velencei Köztársaság és a Lengyel-Litván Királyság képviselői is.
Az ünnepségen elsőként a község elnöke, Nenad Milenković szólt az egybegyűltekhez. Emlékeztetett arra, hogy Karlóca az együttes erőfeszítéseken és a büszkeségen épült ki. – A különbözőségek taglalgatása helyett az egyediséget ápoljuk, becsüljük és tiszteljük egymást, ennek szellemében fejlődünk. A békeszerződés aláírásakor a tárgyalópartnerek közül senki sem élvezett előnyt a kerekasztalnál ülve, így Karlóca szellemi építésének folyamatában sem nevezhetünk meg egy nemzetet sem vezetőként. Az emberek hajlamosak a háborúban jeleskedő hősöket dicsőíteni, megfeledkeznek arról, hogy a békében sokkal több és jelentősebb hőstett születik. A Békekápolna nemcsak idegenforgalmi pont a térképen és a vérzivataros múlt emlékhelye, hanem a jobb és szebb jövőt megihlető lecke – mondta a község elnöke.
Gojković elnök asszony is a béke jelentőségére fektette a hangsúlyt felszólalásában, emlékeztetett arra, hogy kiegyezéskor – sem 320 évvel ezelőtt, sem most – egyik fel sem lehet teljes mértékben elégedett, de ugyanakkor egyik sem elégedetlen.
– Az akkori béke az összes térségbeli ország érdekében állt, tekintettel a kor komplex, politikai viszonyaira. A karlócai béke ma is az emberi civilizáció azon törekvéseinek jelképe, amelyek a békés kiegyezés elérését célozzák meg. Csakis tárgyalással érhetjük el célunkat, háborúval nem! Az akkori, dialóguson alapuló elvek manapság különösen időszerűek, az egyenrangúságot szavatoló kerekasztal továbbra is elmaradhatatlan része a diplomáciának. A kompromisszumos megoldás elfogadása ma is nagyon nehéz, a karlócai béke az értelem diadalát jelentette, a béke az egyedüli út – hallottuk többek között az elnök asszony felszólalásában.
