Mára már megbarátkozhattunk a gondolattal, hogy minden szinten választásokat tartanak az idén tavasszal Szerbiában. A tartományi és helyhatósági voksolás mellett előrehozott választások lesznek köztársasági szinten is, erről hozott döntést a kormányfő. Legutóbb azt is elmondta, hogy március elején válik hivatalossá a döntés. A legvalószínűbbnek ma az látszik, hogy április 24-e lesz a szavazás napja, ami azt jelenti, hogy valamivel rövidebb lesz a kampányidőszak a megszokottnál. Hivatalosan. A különféle infrastrukturális létesítmények átadása, ünnepélyes alkalmak keresése máris jelen van közéletünkben, ahogyan az ellenzéki pártok véget nem érő egyeztetései is, melyek nem utalnak másra, mint arra, hogy a kampány, a hírverés már tulajdonképpen megkezdődött. Dejan Vuk Stanković politikai elemzőt először éppen az előttünk álló propaganda-időszak várható hangulatáról kérdeztük.
– Rövidebb, ezért intenzívebb kampányra számíthatunk. Mivel minden választást összevontak, a fókusz egyfelől az állami, politikai, gazdasági témákon lesz, másfelől helyi és tartományi témák is megjelennek majd: három fronton kell futniuk a pártoknak egyszerre. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondható, hogy negatív kampány előtt állunk, arra fognak az indulók törekedni, hogy sárba tiporják politikai ellenfeleik hitelességét, sajnos kevesebbet fogunk hallani a problémák megoldása érdekében tett konkrét javaslatokról. Az ilyen kampány egy következménnyel járhat: növekszik azoknak a száma, akik nem kívánnak részt venni a választásokon, illetve csak azok mennek el szavazni, akik biztos szavazóknak számítanak, szilárdan elkötelezték magukat egy adott párt mellett. A negatív kampánynak, mely rendre dominál a hazai színtéren, az a következménye, hogy kevesebben hajlandók részt venni a politikai folyamatokban.
Mivel érvel majd az ellenzék, s melyek lesznek a hatalom témái?
– Az ellenzék a hatalom kritikájára alapozza majd a kampányt. Mivel ezt a kritikát többé-kevésbé olyanok fogalmazzák meg, akik már jól ismertek a hazai nyilvánosság előtt, nem látom valószínűnek, hogy a szavazóurnákhoz tudják szólítani régi szavazóikat. Ezeknek a személyeknek a politikai szavatossági ideje lassan lejár, elkerülhetetlen ez a folyamat. A hatalom eddigi politikájának eredményeit védelmezi majd, bejelent esetleges újabb lépéseket, amelyek előrevetítenek egy jobb perspektívát. Az ellenzék részéről támadó lesz a kampány elsősorban azzal a céllal, hogy új szavazók menjenek el választani, valamint a hatalom eredményeinek kétségbe vonása miatt is. A hatalom előbb a védekezésre játszik majd, ami nem jelenti azt, hogy egy adott pillanatban nem vált át támadói magatartásra az ellenzék provokációit követően. Elsősorban azonban azt hiszem, a középtávú és hosszú távú megoldásokat fogja hangsúlyozni.
Az ellenzék még nem állapodott meg arról, hogyan indul ezeken a választásokon, keresi a megfelelő taktikát. Mi a legvalószínűbb?
– A jobboldali ellenzék minimum két oszlopban sorakozik majd fel, az egyiket a Szerb Radikális Párt, a másikat pedig az úgynevezett patrióta blokk, a Szerbiai Demokrata Párt és a Dveri mozgalom által alkotott koalíció jelenti majd a politikai elit néhány tagjával. Az európai központú reformellenzék is bizonyára két csoportot hoz létre, az egyik élén a Demokrata Párt áll majd, a másik pedig Boris Tadić Szociáldemokrata Pártja, a Liberális Demokrata Párt és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga köré szerveződik. A kínálat tehát sokrétű lesz, de a vezetők ugyanazok maradnak, ezzel együtt az üzenetek sem sokban változnak majd az előző választásokhoz képest. Az ellenzéknek a legnagyobb feladatot az jelenti, hogy minél nagyobb részvételi arányt érjen el a szavazóbázisában. Az európai beállítottságú ellenzék problémája lehet, hogy lényegében ugyanazért a szavazóbázisért küzd, s a helyzetet megnehezítheti Borko Stefanović új pártjának és Saša Radulović mozgalmának esetleges választási szövetsége. Az ellenzék tehát két harcot vív majd egyszerre, egyrészt egymással, másrészt a hatalommal is meg kell küzdenie.
Nem sokat beszélnek a Szerbiai Szocialista Pártról, mely ugyan a hatalmi koalíció része, nem biztos azonban, hogy eléggé ki tudta használni ezt a helyzetet népszerűségének a növelésére vagy fenntartására.
– Kérdés, mire alapozza e párt a kampányát. Tény, hogy az SZSZP a haladók és az ellenzékiek közötti háború árnyékában marad majd, ami viszont nem biztos, hogy előnytelen pozíció. Ha ugyanis ez következik be, a kampány nyugodtnak bizonyul majd e párt és koalíciós partnerei számára, több energiája marad meggyőzni saját szavazóit a választások fontosságáról. Két évvel és négy évvel ezelőtt is körülbelül ugyanannyi szavazatot kapott e szervezet. Különleges helyzetben van ma, hiszen része volt a hatalomnak, nem kérdéses azonban, hogy az állami politika irányítója a Szerb Haladó Párt volt. A kormány, amelyikben szerepet vállalt, elfogadta például a Nemzetközi Valutaalapot, annak gazdaságpolitikáját is, amit nehéz elmagyarázni szavazóinak. A párt ezért szerintem kerülni fogja a nagypolitikai kérdéseket, motiváló kampányt folytat majd, ezt pedig a pártelnök retorikai képességére fogja bízni. Ivica Dačićnak azt kell elhitetnie a szavazókkal, hogy továbbra is nélkülözhetetlen politikai vezéregyéniségnek számít Szerbiában. A nyugdíjasokat és munkásokat szólítja majd meg elsősorban, s azokra a régiókra összpontosít, ahol hagyományosan magas támogatottsággal rendelkezik a párt. Szerbia déli és keleti tájairól van szó. Ne feledjük el, hogy a szocialistáknak egy jól kiépített, régi, több mint két évtizedes pártinfrastruktúra áll a rendelkezésükre a kampány lefolytatásához.
