A Szerb Haladó Párt és a Szerbiai Demokrata Párt belgrádi városi képviselő-testületi frakcióinak vezetői tegnap átadták a kezdeményezést Dragan Đilas demokrata pártbeli polgármester leváltására. Az SZHP és az SZDP a városi pénzek ésszerűtlen költésével indokolta kezdeményezését. A leváltás már a belgrádi vkt mai ülésén napirendre kerülhet. A főváros polgármesterének leváltásáról, annak körülményeiről, valamint a várható következményekről Jovan Komšić politikai elemzővel beszélgettünk.
Milyen hozadéka lesz Đilas leváltásának és a hatalomváltásnak?
– Egy, a vonatkozó előírások alapján megengedett politikai manőverről és a politikai erők átcsoportosulásáról van szó. Az még nem egészen világos, hogy a hatalomra törést megkísérlők milyen programot fogalmaztak meg a főváros tekintetében. A médiumok nem derítették ki, hogy a még ellenzékben lévő erő vagy erők elképzelései és tervei mentén mi lehet a hozadéka a hatalomváltásnak. A választások alkalmával a polgárok adott pártpolitikai formulákra és pártvezetőkre szavaznak. Az embereknek már a voksolás alkalmával elképzelésük van arról, hogy milyen koalíciók alakulhatnak meg a választásokat követően. Hiszem, hogy Belgrádban egy olyan folyamat vette kezdetét, amely a főváros hatalmi koalíciójának az átalakítása után sem fejeződik be. Elképzelhető, hogy előrehozott választásokra kerül majd sor a fővárosban. Ugyanakkor ez jobb lenne, mint a jelenlegi helyzet, amely arra enged következtetni, hogy a pártvezetők és a befolyásos médiumok számára a hatalom alacsonyabb szintjein megtartott választások, illetve ezek eredményei nem fontosak. Ha túlságosan eluralkodik ez a felfogás, akkor megsemmisül a nyugat-európai, politikailag stabil országokra jellemző demokráciamodell. Ezekben az országokban teljes mértékben érvényesül a hatalom több szintjén történő irányítás elve. A szóban forgó országokban a helyhatósági választásokat nagyon gyakran a központi hatalom mandátuma felének a lejártakor tartják meg. Ezért hiszem, hogy a jelenleg Belgrádra, holnap viszont akár a tartományi hatalomváltásra összpontosító történet szerbiai változata a hatalom és a polgárok közötti kölcsönös demokratikus viszonynak.
Ön tehát úgy véli, hogy hamarosan a tartományban is napirendre kerülhet a hatalomváltás?
– Erre jelenleg nem látok valós esélyt. Vajdaságban a statútum egyértelműen meghatározza, hogy mely esetekben és hogyan kerülhet sor a hatalomváltásra. Tudtommal abban az esetben, ha a tartományi kormány elveszíti a tartományi képviselőház bizalmát, vagy ha lemond a tartományi kormány elnöke, és az új elnök nem kap támogatást. A tartományi kormánykoalíciónak szilárd többsége van. Az teljesen természetes, hogy az ellenzéket alkotó politikai pártok egy egészen más felállásra vágynak, és ezért megkísérelnek olyan légkört teremteni, amely rendkívüli választásokat eredményezne. Ugyanakkor itt is az a probléma, hogy az ellenzék még nem kínált fel egyértelmű programot, nem derült ki, hogy mit csinálnának másképpen vagy jobban. Egyedül az ellenzék hatalomra jutási vágyának hevessége egyértelmű. Nem lenne jó, ha a tartományban életre kelne Slobodan Milošević populista irányelve: „Törvényesen, vagy nem, mi meg akarjuk szerezni a hatalmat.” Az ennek az elvnek a mentén megvalósuló magatartás nehezen lenne összeegyeztethető a kijelentéssel, hogy a szerb államhatalom támogatja az ország európai integrációját. Ha a tartományban esetleg az utcán döntenék meg a DP erős többségét, Szerbia elveszítené hitelességét, hiszen a hatalomnak az európai integráció miatt különösen nagy figyelmet kellene szentelnie a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok érvényesülésének.
A belgrádi hatalomváltás lassan másfél éve téma. Miért döntött Ivica Dačić, a Szerbiai Szocialista Párt elnöke, éppen most úgy, hogy pártja a fővárosban nem támogatja többé Đilast és a demokratákat?
– Ezzel kapcsolatban csak találgathatnék. Nem vagyok sem gondolatolvasó, sem a politikusok pszichológusa. Az SZHP-hez viszonyítva az SZSZP a kisebb partner a kormánykoalícióban. A két párt közötti kohézió köztársasági szinten feltehetőleg most követelte meg ezeket a lépéseket.
Aleksandar Vučićnak valóban fontos lehet a hatalomváltás a fővárosban, vagy így kívánja jóllakatni hatalomra éhes pártkádereit?
– Feltehetőleg van igazságtartalma a megállapításnak, hogy az SZHP középső szintjén irányító szerepet betöltő párttagok hatalomra éhesek. A közvélemény-kutatások szerint a haladók népszerűsége majdnem eléri Angela Merkel német kancellár németországi népszerűségét. A párttagok ennek mentén sokkal nagyobb mértékben szeretnének a hatalomban henyélni és élvezkedni. Belgrád pedig sajnos Szerbia egyetlen olyan régiója, ahol a fejlettség meghaladja az átlagosat. A kétmillió lakost számláló fővárosban összpontosul az összes pénzügyi folyamat és az összes valós anyagi erőforrás. A politikusok ezeket a javakat kívánják ellenőrzésük alá vonni és irányítani. Ezzel saját maguk, valamint családjuk és klánjuk igényeit is kielégíthetik. Feltehetőleg ezek a szempontok is szerepet játszanak a hatalomváltásban Belgrádban. Vučić köztársasági szinten sikeresen elfojtja párttagságának ehhez hasonló ambícióit.
Kedvezőbb lenne-e, ha a polgármestereket közvetlen módon választhatnánk meg?
– Ez a megoldás mellett és ellen is érvek szólnak. Tudjuk, hogy néhány évvel ezelőtt közvetlenül választhattuk meg a polgármestereket. Az akkori tapasztalat azt bizonyítja, hogy ez a gyakorlat nagyon gyakran feszültségekhez és a munka akadályozásához vezethet. Nagyjából az önkormányzatok felében következett be az, hogy a párt, amelynek tisztségviselője a polgármester volt, nem került be a helyi hatalomba. Ezekben az önkormányzatokban a képviselő-testületek a politikai csatározások arénájává váltak. Helyes a megállapítás, hogy a választási rendszert a helyi önkormányzatok lakosságára kell szabni. Ebből a szempontból a polgármesterek közvetlen megválasztása sokkal kedvezőbb gyakorlat lenne, ugyanakkor ha a képviselő-testületek politikai összetétele miatt a polgármestereknek állandó jellegű akadályozással, gáncsoskodással kellene megküzdeniük, az senki számára nem lenne jó. A hatalom különböző szintjeinek reformra lenne szükségük. A felmerülő kérdésekre a Szerbia decentralizációjáról és regionalizációjáról szóló stratégiában kellene megadni a választ, az aktuális köztársasági hatalom azonban egyelőre nem támogatja ezt az elképzelést. Egy részleges intézkedés, mint amilyen a polgármesterek közvetlen megválasztása, nem lenne olyan hatékony orvosság, mint ahogyan azt egyesek állítják.
