Az állam szintjén, a részarányos elv kizárólagos alkalmazása révén, az elmúlt húsz év folyamán a 186 községből 117-nek egyszer sem volt képviselője – figyelmeztetett a részarányos elv bevezetését jóváhagyó parlamenti ülésen a Tartományi Képviselőház elnöke. Most, hogy a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a tartományi parlamenti ellenzék támogatásával Vajdaságban is teljes egészében ezt az elvet alkalmazzák, félő, hogy tartományunkban is egymillió polgár marad saját képviselő nélkül. A Szerb Haladó Párt, a Szerbiai Szocialista Párt, a Szerb Radikális Párt, a Szerbiai Demokrata Párt és az Új Demokrata Párt viszont támogatták az elképzelést, mert szerintük ez az elv jobban tükrözi a pártok politikai támogatottságát, s ellehetetleníti azt, hogy valamelyik szervezet húszszázalékos támogatottsággal megszerezze a mandátumok felét a kétfordulós egyéni választási elvnek köszönhetően. A vajdasági választási rendszernek a köztársaságival való kiegyenlítését prof. dr. Jovan Komšić sem tartja feltétlenül dicséretes ötletnek. A politikai elemzőt a döntés okairól, következményeiről kérdeztük.
Mit hoz a tartomány politikai életébe az elfogadott módosítás? Előre vagy hátrafelé léptünk most egyet?
– Nem vagyok benne biztos, hogy előreléptünk, igaz, azt sem állíthatom, hogy rosszabb lesz most a helyzet. Voltaképpen azt gondolom, hogy amikor erre a döntésre szavaztak az azt helyeslő képviselők a tartományi parlamentben, akkor többnyire saját pártjaik érdekeiről vezettek számot, s kevesebbet gondolkodtak azoknak a településeknek, annak a közegnek a képviselési lehetőségeiről, melyben élnek és dolgoznak. Szerbiában köztársasági szinten láthattuk ennek a részarányos elvnek a gyakorlati alkalmazását. Az urbánus térségek pártközpontú képviseletével találkozhatunk a köztársasági parlamentben, azok a települések a legláthatóbbak, amelyek a legnagyobb városoknak számítanak. A községek legalább egyharmadának a problémáival sohasem foglalkozott a képviselőház. Vajdaság, az elmondottakkal ellentétben, eddig egy olyan választási rendszer birtokosának mondhatta magát, melyben a képviselők felét a községi választási egységek delegálták a parlamentbe, ekképp akadályozva a köztársaság szintjéről jól ismert „láthatatlanságot”. Egy demokratikusabb, igazságosabb rendszernek is nevezhetnénk a most eltörölt rendszert, mely lehetőséget adott a pártérdekek hegemóniájának fellazítására a parlamentáris, törvényhozási folyamatokban, a végrehajtó hatalom gyakorlásában. Most, a tartományi politikai tényezők átcsoportosulásának időszakában azt értük el, hogy a pártoligarchák érdekeinek szavatolunk majd szélesebb teret.
Miért kellett ennyire gyorsan, hirtelen megszületnie e döntésnek? Lehet, hogy előrehozott választásokat készítettek elő a javaslattevők?
– A jelenlegi tartományi parlamenti többségen, vagyis a Demokrata Párt, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Vajdasági Magyar Szövetség által létrehozott koalíción belüli erózió jelei már korábban is megmutatkoztak. A másik releváns politikai tényezőt az a polemikus, konfrontáción alapuló ellenzéki csoportosulás jelentette, melynek az élén a Szerb Haladó Párt képviselői állnak, akik elégedetlenek az aszimmetrikus tartományi parlamenti jelenlétükkel, s már több mint egy éve kísérleteznek politikai és egyéb módszerekkel ennek a képviselőházi struktúrának a módosításáért. A pártok említett átcsoportosulásának pillanatában bekövetkezett az ideológiák és érdekpolitikák keveredése, s végül is megszületett egy nyomós ok – ha másra nem is – a tartományi hatalom átalakítására. Az érdekek, természetesen, ellentétben állnak egymással. Az SZHP az átalakítást úgy képzeli el, hogy azt követően maga lesz az új hatalmi többségnek a fő képviselője. A másik, szerintem továbbra sem kiégett, hanem egészen reális és megvalósítható lehetőséget az jelentené, ha a jelenlegi hatalmi pártok mindegyike a tartományi többség része maradna, de csatlakozna azokhoz egy további párt is. A politikusok feladata most az lenne, hogy összhangba hozzák saját érdekeiket és a pártérdekeket a tartományi polgároknak felkínált opció elemeivel, s mérlegeljék a várható következményeket. A legkülönösebb helyzetben ebből a szempontból a Vajdasági Szociáldemokrata Liga van. Ennek a pártnak részletekbe menő magyarázatot kellene adnia szavazóinak, ha végül egy olyan hatalmi többség mellett áll ki, mely nem tartalmazza a Demokrata Pártot, de a Szerb Haladó Pártot, a Szerbiai Demokrata Pártot és a Szerb Radikális Pártot igen. Egy ilyen forgatókönyv ideológiai konfúziót idézne elő, s a polgárok könnyen elkönyvelhetnék, hogy az ideológiák ideiglenes kategóriának számítanak, a konstans elemet pedig egyedül a pártérdekek jelentik a politikai életben.
Ki lehet jelenteni, hogy a VSZL valóban új politikai magatartást tanúsít az utóbbi időben, emlékezzünk csak vissza a statútum elfogadásától való elállásukra, vagy a mostani választási rendszer módosításával kapcsolatos javaslatukra, melyet hatalmi partnerei nem támogattak. Milyen változásokat hozhat ez a magatartás a tartomány politikai színterén?
– Végül is mindegyik politikai pártnak megvannak a specifikus momentumai a párt szervezési, programirányultságbeli és káderpolitikai kérdéseit illetően. Ilyen pillanatát láthatjuk most a ligának is, amelyik ugyan jelen van a köztársasági képviselőházban, de a lokális szintű politizálásban keresi a helyét, s normálisnak számít, hogy ehhez partnerekre van szüksége. A Demokrata Párt, ugyanakkor, mindeközben már nem bizonyul ígéretes, megbízható társnak. Ki kell hangsúlyoznom, hogy amikor a ligán belüli hangulatváltásról beszélünk, akkor nem egy egyedi esetről beszélünk, mely csak erre a pártra lenne jellemző. A Demokrata Párt az elmúlt két évben egy arrogáns, koalíciós partnereivel szemben figyelmetlen, fölényhangsúlyozó viszonyt épített ki, mellyel összhangban nem volt kész arra, hogy akár fontolóra is vegye a VSZL-nek vagy a VMSZ-nek az elképzeléseit. Tudjuk azt, hogy a legnagyobb hatalom mindig a köztársasági hatalmi párt kezében összpontosul. Ezért tartom normálisnak azt a törekvést, mely a liga részéről a haladókkal való együttműködés irányában az elmúlt időszakban egyértelműen megmutatkozik. Az ideológiai kérdések terén itt kevesebb problémája lesz a ligának, hiszen a kapcsolatokat egy stratégiai európai irányultságra építenék. A haladók felhagytak a vajdasági autonómia működtetésével kapcsolatban korábban hangoztatott radikális ellenkezések hangsúlyozásával is. A liga számára a nagyobb gondot az a forgatókönyv jelentené, amelyiket én nem tartom valószínűnek, mégsem tekinthetem teljesen kizártnak sem. Ez pedig az olyan pártokkal alkotott koalíciókban jutna kifejezésre, mint a radikálisok, a Harmadik Szerbia vagy az SZDP. A lényeg: most egy új politikai pillanat kezdetén vagyunk, melyet nem csupán a liga, hanem a VMSZ és más tartományi érdekeltségű pártok céljainak az érvényesítése határoz majd meg. Ezeknek a pártoknak meg kell találniuk a közös érdekeket, egy alapprogramot az európai politikai platformon, s együtt kell működniük a haladókkal is mindaddig, amíg e párt folytatja az európai reformok végrehajtásának politikáját. Ilyen irányban halad majd a tartományt meghatározó politika meglátásom szerint, s ez a stratégiai váltás teret ad az olyan regionális és kisebbségi pártok befolyásának a növeléséhez, mint amilyen a VMSZ. Ezeknek a pártoknak meg kell találniuk a lehetőségét annak, hogy saját érdekeiket és Vajdaság érdekeit is érvényesíthessék a szerbiai alkotmánymódosítási folyamat kezdetekor. Nem könnyű a feladat, de azt hiszem, megvalósítható. Ha az iránytűt kellene megkérdezni arról, mi hozhatja meg a sikert ebben az egész folyamatban, akkor én mindenképp az európai pólus követését ajánlanám a tartományi adminisztráció átalakítása során is.
