Csorba Béla személyében majdnem tizenhat év után új elnök állt a Vajdasági Magyar Demokrata Párt élére. A szombaton megtartott tisztújító kongresszuson a jelen levő 154 küldött közül 138-an támogatták az elnöki tisztségért egyedüliként induló Csorbát. A visszavonulását tavaly decemberben bejelentő Ágoston András eddigi pártelnök nem is vállalta a jelölést. A VMDP új elnökével elektronikus levélben készítettünk interjút.
Miben folytatja a párt eddigi tevékenységét?
– Céljaink változatlanok. A vajdasági, vagy ha úgy tetszik, a délvidéki magyar közösséget az egyetemes magyar nemzet részének tekintjük, és megelégedésünkre szolgál, hogy politikai doktrínánk egyik, általunk már 1997-ben megfogalmazott és folyamatosan hirdetett alapelemét, a hétköznapi nyelven kettős állampolgárságnak nevezett közjogi státust a határon túli magyarok számára a második Orbán-kormány sikeresen meg is valósította. Ha semmi más nem történt volna segítségünkkel és kitartó ösztönzésünkre az elmúlt években, hát már csak ezért is érdemes volt a VMDP-ben politizálni. A magyar autonómia viszont még várat magára, hiszen az MNT sem legitimitását, sem jogköreit tekintve nem nevezhető tényleges kisebbségi önkormányzatnak, s számomra nagy kérdés, hogy egy eleve rosszul tervezett gépezet egyáltalán javítható-e.
Milyen témakörökben, területeken számíthatunk újdonságra, az eddigi tevékenység módosítására?
– A konkrét cselekvési programot és az ehhez társuló módszereket az új választmány fogja kijelölni.
A VMDP vezetősége programpártként deklarálja a pártot. Tény viszont, hogy versenypártként nagyobb esélyekkel szállhatnának versenybe a hatalomért, amely ideális esetben a párt által képviselt közösség magasabb fokú érdekképviseletét tenné lehetővé. Számíthatunk-e ezen a téren elrugaszkodásra az eddigi politikától?
– A vajdasági magyar közösség sem számát, sem gazdasági erejét tekintve nem elég erős, hogy egy önálló és főleg független versenypártot el tudna tartani. Márpedig a politikai függetlenség kulcskérdés. De ugyanakkor azt is látni kell, hogy eddig a versenypárti kísérleteknek rendre megalkuvás és a kisebbségi jogérvényesítésért folyó módszerek felhígítása lett a következménye a nálunk jóval nagyobb határon túli közösségek esetében is. Nem lehet egyszerre két urat szolgálni: dönteni kell a bársonyszék és az autonómia között. Azok a kisebbségi pártok, amelyek ezt a dilemmát nem tudják vagy nem akarják megoldani, és ezért halogatják a döntést, óhatatlanul előbb vagy utóbb a politikai korrupció útjára tévednek. A példák, hogy úgy mondjam, az utcán hevernek, nem szükséges senkire sem ujjal mutogatni, de megtörtént már a vajdasági magyarokkal párszor, hogy a körülhozsannázott aranyborjúkról kiderült, csupán ólomszamarak voltak.
Lát-e arra esélyt, hogy a VMDP ilyen formájában, változások nélkül megerősödjék?
– Látok, de természetesen nem minden változtatás nélkül.
A VMDP főleg Óbecsén és Temerinben van jelen. Tervezi-e kiszélesíteni a szervezeti hálót?
– Igen. Szélesíteni szeretném a szervezeti hálót. Ez azonban nem fog menni egyik napról a másikra, többek között azért sem, mert alighanem mi vagyunk a Vajdaságban a legszegényebb magyar párt. De ez eddig sem keserített el bennünket túlzottan.
Kívánja-e fiatalítani a pártot, és ha igen, milyen módon?
– Jó jel, hogy gyarapodik a fiatalok száma a pártban, ez azonban még nem elég. A következő két-három év legfontosabb feladata az lesz, hogy ne csak érzületileg, de szakmailag is felkészült ifjú embereket állítsunk a VMDP élére, minél többet. Azokat várjuk, akik nemzetileg elkötelezettek, hívei az autonómiának, demokraták a szó igazi, klasszikus értelmében, nincsenek megelégedve a jelenlegi állapotokkal, főleg nem a demokráciadeficittől szenvedő vajdasági magyar közélettel. Legfőképpen azokat várjuk, akik nemcsak hinni szeretnének a magyarság jövőjében, de azért tenni is bátrak. Aki viszont a VMDP-ben meggazdagodni szeretne, az vegyen inkább lottószelvényt.
|
Kérem, fejtse ki véleményét az aktuális, magyarokat érő vagy ért támadások, atrocitások kapcsán. – A magyarokat ért támadások kérdését nem lehet leegyszerűsíteni az egész tartományban katasztrofálisan megromlott közbiztonság problémáira, egyszerűen azért, mert potenciálisan sokkal több és társadalmilag veszélyes robbanóanyag rejlik a jelenség mélyén. Tulajdonképpen a magyarság térvesztésének folyamata zajlik demográfiai, gazdasági, kulturális és politikai színtéren egyaránt, amire szélsőséges erők a már ismert akcióikkal, olykor spontán módon, máskor jól átgondoltan, tervszerűen rásegítenek. Eközben a bűnüldöző szervek folyamatosan kettős mércét alkalmaznak, ezzel növelve a szerb szélsőségesek önbizalmát, hisz, úgymond, maguk mögött tudhatják az államot. Nekem Temerinben lassan már alig lesz olyan magyar ismerősöm – köztük ismert értelmiségiek is vannak –, akiknek ifjú vagy serdülő fiát az ismert provokatív módszerek bevetése után meg nem fenyítették volna. Már régen nem pár „bitang”, kölcsönös fenegyerekeskedéséről van itt szó. Aki ezt a kérdést szimpla közbiztonsági problémává egyszerűsíti le, az valamilyen nyomós oknál fogva csak kancsalítva óhajt szembenézni a valósággal. |
