Hónapok óta téma a köztársasági kormány átalakítása, ugyanakkor csak a június 28-i EU-csúcsot követően vált véglegessé, hogy mindezt legkésőbb július 27-ig vitelezik ki. A különböző új személyi megoldásokról, bizonyos miniszterek cseréjéről egyelőre csak a sajtó találgat, a kormánykoalíciót alkotó pártok még hallgatnak ezzel a témával kapcsolatban. Ivica Dačić kormányfő, a Szerbiai Szocialista Párt elnöke két nappal ezelőtt annyit mondott: nem kizárt, hogy a kormány átalakításakor az SZSZP és a Szerb Haladó Párt felcserélik egymás között az általuk jelenleg irányított minisztériumok némelyikét. A kormány átalakításának lehetséges hozadékáról, a gazdasági felépülés érdekében kívánatos intézkedésekről, valamint a szükséges személycserékről Mihal Ramacs politikai elemző nyilatkozott lapunknak.
Hogyan kellene végrehajtani a kormányátalakítást ahhoz, hogy annak pozitív eredménye legyen?
– A szerbiai hatalmi elit nem rendelkezik államalkotási tudattal, és nem áll szándékában kiépíteni egy olyan stabil intézményrendszert, amely a hatalom összetételétől függetlenül is hatékonyan működhetne. A hatalmi elit – ebbe a csoportba a jelenleg ellenzéki politikai pártokat is odasorolom – nem óhajt független bírói hatalmat és médiumokat, nem kívánja rendezni az egészségügyi védelem vagy a közlekedés szféráját. A politikusok azt szeretnék, ha a polgárok minden pillanatban és minden tekintetben tőlük függnének. Ha mindezt szem előtt tartjuk, akkor világossá válik, hogy a hatalom bármilyen formájú megváltoztatása, átalakítása lényegében semmi újat nem eredményezhet. Az SZHP, az SZSZP és a SZER vezetősége, valamint a közeli munkatársaik ismerik az országban uralkodó gazdasági helyzetet, és feltehetően legalább megközelítőleg van elképzelésük arról, hogy mit kellene tenniük. Ugyanakkor a szóban forgó három kormánykoalíciós párt középső, valamint legalsó szintjén tevékenykedő tagjai nem támogatják pártvezetőik elképzeléseit. A minisztériumokban szintén olyan emberek ülnek, akik sem a reformfolyamatokat, sem az ország Európához való közeledését nem támogatják, csupán magas béreik jelentenek számukra valamit. Aleksandar Vučić most még szinte teljes támogatottságot élvez mind a közvélemény, mind pártjának részéről, ugyanakkor az egyre mélyülő válság miatt ez a támogatás hamarosan csökkenni fog. Az aktuális kormánykoalíciót alkotó pártokban nincsen potenciál a változások végrehajtására.
A gazdaság szempontjából mit kellene szem előtt tartani az átalakítás során?
– A gazdaság rosszabb helyzetben van, mint egy évvel ezelőtt. Az előző összetételű kormány katasztrofálisan rossz körülményeket hagyott maga után, és a helyzet csak egyre rosszabb lett. Szerintem a haladóknak sincsenek olyan szakértőik, akik reálisan felmérhetnék a körülményeket, és kiutat vázolhatnának fel. Vučić karizmatikus politikai vezető, a gazdaság tekintetében azonban tapasztalatlan, és olyan munkatársai sincsenek, akik segítenék a szükséges reformok elindításában. Sem Dačić, sem a kormánykoalíció többi tagja nem rendelkezik ilyen szempontból potenciállal. Szerbiának olyan szakértőkre van szüksége, akik átlátják a helyzetet, és van elképzelésük arról, hogy hol és miként kell keresni a megoldást. Közgazdászokból és vállalkozókból több munkatestületet is fel kellene állítani. Ezeknek a munkatestületeknek kellene választ találniuk a rövid és a hosszú távú kérdésekre: a gazdaság melyik ágazatait kell fejleszteni, mi szükséges a növény- és a gyümölcstermesztés, valamint az állattenyésztés fellendítésére.
Melyik minisztériumok élére kellene új személyt állítani?
– Amíg Mrkonjić, Ilić, Krkobabić, Bačević, Petković, Obradović, Dinkić, Knežević, valamint a többiek ülnek a kormányban, addig nem szabad arra számítani, hogy bármi hasznosat tesznek majd. Az előző összetételű kormány tárcavezetőihez hasonlóan a mostaniak is egyedül saját érdekeik, valamint családjaik és rokonaik érdekei mentén ténykednek.
Mire kellene az átalakítás során odafigyelni az európai integráció szempontjából?
– Ha nem történik valami rendkívüli, akkor a csatlakozási tárgyalások jövő év januárjában megkezdődnek. Nem az a probléma, hogy mikor kezdődnek el a tárgyalások, vagy meddig húzódnak majd el. A problémát a minisztériumok és az állami szervek, valamint a bíróságok, az egyetemek, az iskolák, az egészségházak és a kórházak jelentik. Egyszerű elmenni Brüsszelbe, és aláírni egy megállapodást. Miért nem látogatott el Vučić, Nikolić vagy Dačić váratlanul a verbászi, a zombori vagy a valjevói kórházba? Miért nem ültek egyszer sem személyszállító vonatra? Miért nem álltak sorba valamelyik tolóablak előtt? Az állam, amely minden pillatanban megalázza a polgárait, nem válhat Európa részévé. Szerbia jövője nem Brüsszelben oldódik meg, hanem azokon a helyeken, ahol a polgárok mindennapi gondjairól kell dönteni. A meglévő állami apparátussal, a korrupció jelenlegi mértékével és az aktuális politikai kultúrával Szerbia tíz év múlva vagy a mostanihoz hasonlóan elmaradott ország lesz, vagy még alacsonyabb szintre süllyed.
Ön szerint megtörténhet-e, hogy új kormányfőt, vagyis egy teljesen új kormányt kapunk?
– Bennem egy olyan forgatókönyv fogalmazódott meg, amelyet a kormánykoalíciónak esze ágában sem lesz megvalósítani: egy szakértői kormány megalakítása. A kormányfő továbbra is maradhatna Dačić, a kormányfő-helyettes pedig Vučić, vagy éppen fordítva, de a minisztériumok élére tapasztalt, nagy tudású, tekintélynek örvendő szakértők kerülnének. Persze ez ahhoz vezetne, hogy a miniszterek helyetteseit és az államtitkárokat ezek a szakemberek neveznék ki, és nem a megvásárolt egyetemi diplomákat felmutató pártaktivisták.
Mekkora esélyt lát a rendkívüli köztársasági parlamenti választások kiírására, tekintettel arra, hogy ez az európai integráció, a Pristinával folytatott párbeszéd és a gazdasági reformok szempontjából sem lenne előnyös?
– Az előrehozott választások semmit nem eredményeznének, egyedül az SZHP további erősödését, valamint azt, hogy a köztársasági parlamentből kikerülne néhány kisebb párt. Vučićnak választások nélkül is elegendő hatalma van. Nincsenek szakemberek, hozzáértők és patrióták, akik hajlandóak lennének napi tizenkettő-tizenöt órában dolgozni Szerbia és a polgárok érdekében. Valamikor Ante Marković dolgozott ilyen módon, és ugyanezt várta el munkatársaitól is. Reformját előkészítve Dragoslav Avramović, pénzügyi szakértőkkel az oldalán, több hónapon át dolgozott szinte egyfolytában. Zoran Đinđić szintén fáradhatatlan munkás volt. Az utóbbi tíz évben egyetlen olyan politikus sem volt, aki hozzájuk hasonlóan felelősségteljesen végezte volna munkáját, és a közérdeket saját érdekei elé helyezte volna. Attól tartok, hogy Szerbiában sem a hatalomban, sem az ellenzékben nincsenek jövőbetekintő emberek, akik meggyőzhetnék a polgárokat arról, hogy van esély a változásra, és megéri dolgozni. Vučić sokakat meggyőzött, hogy a lényegre törő, mély reformokat, valamint az ország modernizációját támogatja. Ugyanakkor párttársai, szavazói, valamint a társadalom nagyobb része még mindig ugyanúgy gondolkodik, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. Vučić és az összes többi, elképzeléseivel összhangban cselekedni kívánó ember fő problémája az, miként győzzék meg a polgárokat arról, hogy nekik is változniuk kell.
