A keresztény lelkiséghez előbb miliőt, hangulatot kell teremteni… – mondta Erhard Róbert atya, az újvidéki Mária Neve Plébánia apátplébánosa és az újvidéki kerület (Titel, Tiszakálmánfalva, Temerin, Futak, Újvidék) esperese, amikor a felújított plébánia apropóján felkerestük. Ezt az épületet nem lehet nem észrevenni, annyira kiemelkedik a Templomudvar, vagy ahogy az emberek nevezik, Katolikus porta sok szürkesége közül – mondogatják a kávézók tulajdonosai a felújított plébániáról, amelyet most a templom mellett a turisták is lencsevégre kapnak. A városban sétálgatók is úgy vélekednek, hogy a Templomudvarnak kellett ez a derűs, vidám, életkedvet sugározó épület.
Róbert atya szerint a copf, illetve a klasszicizáló késő barokk plébániaépület, ha művészeti stílusban nem is olyan gazdag, de van patinája.
– A plébánián minden fehérre volt festve, én viszont elég merész színpalettát választottam. A munkálatok során, az elképzeléseim alapján, menet közben megbeszélve a részleteket, újították, alakították, szépítették a mesterek a Mária Neve Plébánia több mint kétszáz éves impozáns épületét, Újvidék egyik legrégibb épületét, amely műemlékvédelem alatt áll. Apró ötletekkel, vidám színárnyalatokkal egy kis életet akarok bele vinni, hogy funkcionális legyen, jól mutasson, a hangulatos plébániairodától kezdve a vendégszobákig minden helyiség.
Erhard Róbert atyát 2013. augusztus 1-jén nevezte ki dr. Pénzes János szabadkai megyés püspök a Mária Neve Plébániára.
– Ez a kinevezés engem kötelez, ugyanakkor állandóan felteszem magamnak a kérdést: mi a pap feladata egy adott közösségben, plébánián? Azért kerültem-e ide, hogy kőműves vagy építész legyek? Nem. De ugyanakkor hogy lelkipásztorkodjon az ember, ha az „épület rádől”? Egyelőre nincsenek nagy találkozók, lelkigyakorlatok, amik kellenének egy ilyen plébánián. Ebbe nem nyugszom bele. Nem kőművesnek, építésznek jöttem ide, de előbb megpróbáljuk megteremteni a kellő hangulatot, hogy jól érezzék magukat az emberek, ha szentmisét mutatunk be, ha előadást tartunk, ha ünnepélyre gyűlünk össze. Bennem a harc, a vívódás: a munkálatok még folynak, majdcsak a végére érek… – mondta Róbert atya bizakodva. – A templom, a plébánia olyan állapotban volt, hogy nagyon is rászorul(t) kapitális, markáns felújításokra mind a kettő. A munkálatok során a plébániatetőn, amelyet a mesterek lebontottak, még kovácsolt szögeket is találtak. Tudjuk, hogy az ácsok mikor használtak utoljára kovácsolt szögeket. A mesterek kicserélték az egész tetőszerkezetet, továbbá a huszonvalahány nyílászárót az épületen, ablakokat, ajtókat cseréltek, továbbá bepucolták az egész udvar felőli részt. A hatalmas udvarba, kertbe papelődeink soha nem tudtak bejönni, amíg vissza nem kaptuk az államtól az elkobzott egyházi ingatlanokat, a szomszédos épületeket. A kétszintes udvart, a kerthelyiséget nem lehetett megközelíteni, a kis ajtó volt az egyedüli bejárat a Templomudvarból/Katolikus portáról. Azóta, hogy sikerült kiharcolnom a város vezetésénél, hogy kapjunk bejáratot a saját udvarunkba, négy szigetelt garázst alakítottunk ki.
Befejeztük az egész plébánia homlokzatának a bepucolását, és az udvar felőli rész is kész. Az alagsort is rendeztük: az irodák, funkcionális káplánszobák, vendégszobák… új padlózatot, szennyvíz- és villanyhálózatot kaptak, a kor kívánalmaival összhangban.
A templomnak a tornyát és a tetőszerkezetét restaurálák. Ez utóbbit nem teljesen, mert a Zsolnay-cserepek felújítása több millió, vagy tízmillió euróba kerülne. A két kisebb, elrohadt keresztet új, bearanyozott rézkereszttel cseréltük ki. Még a legnagyobb kereszt vár bearanyoztatásra. Több mint hetven méterről kell leemelni, ennek ügyében tárgyalunk, hogy helikopter vagy a katonaság segítségével történjen. A padláson sok hatalmas gerenda elrohadt. Megijedtem, amikor láttam. Helyettük a mesterek újakat állítottak. Ezenkívül a padokat elvitték, szétszedték, és restaurálták.
Az atya elmondta azt is, hogy minden padsorba fűtést vezettek be, így a hívőknek kellemesebb lesz a téli hónapokban a templomban. A kórus szükségleteinek megfelelően felújították a karzatot, úgyszintén a sekrestyét, amelyben a papok és az oltárszolgálatot végzők öltözködnek. És nem utolsósorban az egész templom teljesen új villanyhálózattal dicsekedhet, a legújabb európai szabvány szerint, valamint folyik a világítótestek teljes felújítása, nyolcvan reflektor már világít a szentmisén. Ez szintén hatalmas munka.
Róbert atya kifinomult ízlését dicséri minden, amit felújíttatott. Nem tartja magát nagy szakembernek, engedi, hogy a mesterek az elképzeléseit, ötleteit mederbe tereljék. Boldogan beszél arról, hogy hamarosan nemcsak a szentély, hanem az egész templom új fényben fog ragyogni. A templomon a kis ablakokba mindenhová kis reflektort szereltetett, ezek hangulatfényként megvilágítják a tető két oldalát.
A templomban jelenleg a villanyhálózat és a csatornarendszer felújításán kívül a bádog részek teljes felújítása folyik.
– A hittanteremre, ezt fájlalom, még nem került sor, a templom belső tatarozása is még várat magára… Bizony, sokkal több időt vesz igénybe korrigálni azt, ami régi, nem mozdítható el, mint egy új épületet üvegfalakból felépíteni.
Látogatásunkkor Róbert atya megmutatta a kamera- és riasztórendszert, amit felszereltek a templomon meg a plébánián is. A sekrestyében és az irodában képernyőn látható, mi történik templom és a plébánia tövében, a kávézók, üzletek, a szökőkút környékén, ahol rengeteg ember, turista megfordul, az éjszakai órákban pedig kábítószer-élvezők is tanyáznak.
A lelkipásztor elmondta, a plébániatető felújítására támogatást kaptak a városi költségvetésből, ugyanakkor hálát ad az Úrnak, hogy a plébániához tartozó ingatlanok bevételéből sikerült fedezni a munkálatok költségeit, így a hívőktől nem kellett adományt kérni.
– Nagyon jelentős befektetés volt a biztonságos lépcsőzet kialakítása a templom tornyában. A tornyot ugyanis nemcsak kívülről újítottuk fel. Eddig olyan állapotban volt, hogy senki nem merészkedett fölmenni. A belsejében elkészült a följárat, és a templom tornyában kilátó létesült, ahonnan csodálatos panoráma tárul elénk. Ez nagy ajándék lesz nemcsak a városnak, hanem a turistáknak is. Ünnepélyes átadásával még várunk…
Erhard Róbert atya fájlalja, hogy Újvidékről is rengetegen külföldre távoztak. A főpásztortól öt évvel ezelőtt kapott kinevezés és bizalom azonban, amihez az Úr is adta és adja áldását, szüntelenül arra is kötelezi őt, hogy a rá bízott régi épületeknek visszaadja a méltóságát.
– Azelőtt a szomszédos falvakban szolgáltam, így Újvidékről és a környék településeiről sajnos minden szépítés nélkül el kell mondani: ez már szórvány. Bármennyien vagyunk is, magyar, horvát és más ajkú híveimnek akarok örömet szerezni, hogy mindenki büszkeséggel mondhassa: ez a mi templomunk, ez a mi plébániánk! Örülök annak, hogy Isten háza és a plébánia a hívőközösség szimbólumaként az ittlétünket fogja képviselni. Azokét is, akik már elköltöztek, kivándoroltak máshová, de a szívük még itt dobog ebben a városban.