Felbecsülhetetlen ajándék volt ez nemcsak Újvidék polgárainak, hanem mindazoknak, akik ezekben a napokban, hetekben a tartomány székvárosában tartózkodtak, és éltek a gazdag kulturális kínálattal. A fiatal és valamivel idősebb énekesek, zenészek nemcsak a Zsinagógában, a városháza dísztermében, a Matica srpska Galériában énekeltek és muzsikáltak, a fiatal művészek a szárnyaló, lelket nemesítő zeneszámokat „kivitték” a Templomudvarba, a Duna parkba, a Zeppelin hajóra, a J. J. Zmaj Gimnáziumba, a valamikori Korzóra... A legtöbb rendezvény jelképesen 20 óra 21 perckor kezdődött, utalva az Újvidék Európa Kulturális Fővárosa 2021-ben címre.
Az Újvidéki Kamarazene-fesztiválon büszkeséggel hallgattuk a hazaiakat, a fesztivál kamarazenekarát és a bandoneónon zenélő, nemzetközi hírnevű olasz Mario Stefano Pietrodarchit. Bámultuk maestro Gianluca Marcianót, a Szerb Nemzeti Színház Operája olasz főkarmesterének vezénylését, aki kihozta a maximumot a zenészekből. Két nappal később a már említett Mario Stefano Pietrodarchi ismét bandoneónon játszott, ezúttal a kitűnő Luca Lucini gitárművésszel, akivel az El Tan(g)o duót alkotja. Újra vastapsot kapott, nemcsak mert kevesen láttak ilyen szabad nyelvsípokkal működő gombos hangszert harmonikaszerű légszekrénnyel, hanem, mert a hagyományos tangózenekar fontos hangszerével, az autentikus tangóharmonikával a művész csodálatos érzéseket szólaltatott meg.
Az olasz Athanor gitárkvartett – Maria Francesca Arcidiacono, Elisabetta Biondi, valamint Mario Milosa és Fulvio Sain – a fuvolaművész Luisa Sellóval és a hazai vendégfuvolás Ksenija Mijatović Korommal ragyogó hangversenyt adott. Antonio Vivaldi, Christoph Willibald Gluck, Georg Friedrich Händel, Johann Sebastian Bach, Astor Piazolla szerzeményeit, valamint Mozart Varázsfuvolájának két áriáját, Rossini operájának, a Sevillai borbélynak a nyitányát élvezte a közönség. Ezen a hangversenyen és az El Tan(g)o duó és az Athanor kvartett estjén a szervezők különös képzőművészeti élménnyel is megajándékozták a közönséget. Az örök értékű és szépségű szerzeményeket a Matica srpska Galériának abban a termében hallgathatták, amelyben a Vajdasági Bank gazdag műgyűjteményéből mintegy száz hazai festményt is megtekinthettek.
Az Újvidéki Kamarazene-fesztivál zárókoncertjén a városháza gyönyörű dísztermében a közönségnek az Újvidéki Fúvóskvintett (Novosadski duvački kvintet) Ludwig Thuille- és Francis Poulenc-műveket mutatott be Sanja Lukovac zongorakíséretében, aki Kinka Rita és Dejan Sinadinović egyetemi tanároknál tanul(t).
A Neo fesztivál ének és a zene ünnepének zárórendezvényén az újvidéki polgárok nagy érdeklődéssel hallgatták az operaáriák és a szimfonikus zeneművek gyöngyszemeit a belvárosban, a Pupin sugárúton, a valamikori Korzón. A Melanija Bugarinovićról és leányairól elnevezett, 40. születésnapját ünneplő, a fiatal énekesek pályafutását egyengető alapítvány szólistái – Radoslava Vorgić-Žuržovan, Danijela Jovanović, Emilija Minić és Dragana Radaković szoprán, Nikola David tenor, Vasa Stajkić bariton és Dejan Heraković basszus-bariton énekesek –, valamint az Aleksandar Kojić vezényelte Vajdasági Szimfonikus Zenekar sikeresen népszerűsítették a Szerb Nemzeti Színház repertoárján levő műveket is.
A rendezvényekre, amelyekre egyébként az Európai Unió tagállamaiban nem olcsó a belépőjegy, itt a szervezőknek, elsősorban az Újvidék 2021-ben Alapítványnak és Újvidék Zenekedvelő Ifjúságának, valamint más támogatóknak köszönhetően díjtalan volt a belépő, így az értékes zeneművek mindenki számára elérhetővé, közkinccsé váltak. Mert ahogyan az egyik olasz fuvolaművésznő megfogalmazta: „A zene nyelve univerzális, a zene békét és toleranciát jelent.” S ezt a békét és toleranciát tapasztaltuk a késő esti órákban a Pupin sugárúti zárórendezvényen: amikor szerelmespárok, szülők gyerekekkel sétáltak, tinik turbófolk zene helyett csodálatos áriákra mozogtak, táncoltak, a testi sérültek tolókocsiban dúdolgattak, a kutyagazdik a kedvenceikkel élvezték a „szívbalzsam-zenét”, ki sétálva, ki a Tartományi Végrehajtó Tanács épületének lépcsőire letelepedve, ki a színpad közvetlen közelében, ki távolabbról hallgatta, óriáskivetítőn kísérte figyelemmel az utcai hangversenyt. A város ajándékát a polgároknak, a turistáknak. Az eseményt és magukat sokan megörökítették.