Rákóczi-évforduló könyvbemutatóval

Amikor négy évvel ezelőtt Kassa Európa egyik kulturális fővárosa volt, ráirányult a figyelem. A magyaroké is. Hasonlóan, mint 1906-ban, amikor II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvait hazaszállították, és örök nyugalomra helyezték a kassai Szent Erzsébet-főszékesegyházban. Akkor Szegeden is megállt a vonat – emléktábla hirdeti az eseményt –, majd több városban, hogy végül Kassára érjen, és az ottani székesegyházban végső helyére kerüljön. Száztíz évvel később, tavaly decemberben jelent meg Balassa Zoltán kassai történelmi városkalauza, ezt mutatta be hétfőn, március 27-én Szegeden. A könyvbemutatót megelőzően az újságíró és idegenvezető szerző a Rákóczi Szövetség szegedi tagozatának képviselőivel egyetemben koszorút helyezett a fejedelem Aradi vértanúk terén álló szobrára, Ifj. Vastagh György 1912-es impozáns művére. A koszorúzást, a könyvbemutatót az Ötágú Síp Kulturális Egyesület és a Rákóczi Szövetség szegedi tagozata szervezte. Az időzítés nem volt véletlenszerű: II. Rákóczi Ferenc születésének 341. évfordulójáról emlékeztünk meg éppen.

Balassa Zoltán járt már a Délvidéken, ezzel a könyvével azonban még nem. Ezért azonnal elmondom: egy olyan útikalauzt tett le az asztalra, ami példaértékű lehet számunkra is. Egyrészt gazdagítja a Kassáról szóló monográfiák sorát, másrészt átfogó képet ad az egykori monarchiabeli, a szerző által tagadhatatlanul szeretett város történelmi, kulturális, gazdasági… életéről, harmadsorban figyelmeztet bennünket, mennyire hiányos a vajdasági városokat feldolgozó, magyar szellemiségben íródott szakirodalom. Elég csak azt kérdeznem: mikor olvasott legutóbb városkalauzt? Méghozzá történelmi városkalauzt? Utazik? Felkészül rá? Érdekli a határon túli régió (is)? Kellőképpen ismeri a múltat?...

Kassának gazdag irodalma van, legalábbis vajdasági szemmel nézve. Az elmúlt években-évtizedekben napvilágot láttak különféle magyar nyelvű „turistakalauzok” a szlovák és az angol, német, egyéb mellett, de kiemelkedik közülük Kováts Miklós Kassáról szóló könyve vagy Szaszák György könyvei a kassai műemlékekről, kapukról és műtermekről, ezek azonban a város kultúrtörténetének csak egy-egy szegmensét mutatják be. Balassa Kassája, történelmi városkalauza első látásra azt sugallja, hogy fajsúlyos olvasmányról van szó, egy olyan szerző művével állunk szemben, aki nagyon-nagyon ismeri a várost – állapította meg a sajtó csakhamar a kötet megjelenését követően.

A kötet az első száz oldalon közli a város legfontosabb mérföldköveit az avar kortól kezdve a legújabb időkig, sok-sok évforduló ad képet arról a gazdagságról, amely a város hozzájárulásának számít nemcsak Magyarország, hanem Közép-Európa történelméhez is. A második rész az, amely igazán érdekfeszítő. Az író szinte házról házra jár a történelmi Kassán, és lejegyzeteli azt, ami jellemzi az egyes épületeket építészeti, történelmi és kulturális szempontból is. Az olvasó számára megelevenednek a házak lakói, azok az események, amelyek hozzájuk köthetőek.

Szinte feltámadnak azok a személyek, akik Kassa történelmét alakították. Nem maradnak ki a város neves, magyar ajkú szülöttei sem, mint számos nem magyar nyelvű kassai útikalauzból – melyek egyike-másika Rákóczit, Márait is kifelejti –, és hogy a kép még hitelesebb legyen, a legtöbb címszóhoz pompás fényképek is tartoznak, amelyeket Kassay Yvett készített. A könyv egyik érdekessége, hogy az erdélyi Tortoma Könyvkiadó adta közre, Kolozsvár és Sepsiszentgyörgy útikönyve után. Szegedi bemutatása viszont az „ötágú síp” szellemiségében zajlott, határon túliak egybefogásával, a szerény számú, egykori felvidéki, délvidéki és erdélyi régióból érkezettekével.