Az elmúlt hétvégén hatodik alkalommal rendezték meg Piroson az immár hagyományossá vált kocsonyafesztivált, melyre a a helybeli versenyzőkön kívül a szomszédos települések és országok szakácsmesterei is versenybe szálltak konyhaművészeti tudományukkal.
Hű olvasónk, a helybeli Bancsi Lajos is ott volt a népünnepélyen. Kerek hatvan éve olvassa a Magyar Szót
Hogy tulajdonképpen mi köze Pirosnak a kocsonyához? Nem több, mint a többi alföldi településnek. Itt élő népeink étkezési kultúrájának része, amit télen, főként disznótorokat követően készítenek csontos, bőrős részekből, és amelyet hidegen fogyasztanak, amikor a leve már megfagyott. Az alföldi ízek ismerői szerint az igazi kocsonyát Miskolcon főzik, a többi csupán satnya utánzat. Hogy ennek van-e valós alapja, embere válogatja. Azonban a miskolci kocsonyának híre szertefutott, legenda is keletkezett belőle, és közmondás is megőrizte.
A pirosi kocsonya legendája most van kialakulóban. Ha a legjobbat Miskolcon főzik, a leghosszabbat minden bizonnyal Piroson készítik. Még nem került be a Guinness-rekordok könyvébe, ennek oka – mondják a szervezők –, hogy az angolszász országokban a kocsonyát nem fő-, hanem előételnek tekintik, ebben a kategóriában pedig még nem hirdettek versenyt. A pirosi kocsonyának a hírneve lassan szertefut, a rendezvényt évről évre nagyobb érdeklődés övezi, egyre többet készítenek az ételből, és egyre több is fogy. Az idei pirosi kocsonyafesztiválon nem kevesebb, mint 500 kiló húsból főzték a kocsonyát, 400 kilót a köztéren készített el a tizenhárom szakács, míg 100 kilót a mintegy 50 versenyző között osztottak ki. A piactéren még csütörtök este az erre a célra készített ezerliteres üst alá gyújtottak. Szinte teljes öt órán át azért lobogott a tűz, hogy tartalmát felhevítsék, az étel főzéséig pedig fél nap, vagyis tizenkét óra kellett. Tartalmának egy részét, mintegy 240 litert a 18,5 méter hosszú, 36 centi széles és 9 centi magas bádogvályúban tálalták fel. Fél méterrel hosszabb vályútálban, mint tavaly, mert akárcsak a turijai kolbász, a pirosi kocsonya is minden évben egyre hosszabb. Ami nem fért a vályútálba, azt műanyag edényekben tálalták és árusították. A jó időnek és a sikeres szervezésnek köszönhetően a mintegy ezerliternyi kocsonya kevésnek bizonyult, egy része már szombaton délelőtt elfogyott.
A kocsonyafesztivál egyben alkalom arra is, hogy Pirost egykoron híressé tett termékének emléket állítsanak, és ezt megtartsák a köztudatban. Az idősebbek emlékezetében még él, és azóta is közszájon forog, hogy a múlt század első felében a budapesti és a bécsi vendéglőkben étlapon szerepelt a futaki káposzta és a pirosi torma is. Arról is hallani lehet, hogy Mária Terézia királynő bécsi udvarának szakácsmesterei is ismerték a méretéről és kifejezetten csípős izéről tisztelt növényt. Manapság ipari jelentősége nincs a tormának, de alig akad olyan udvar, ahol nem található. A fesztivál egyben a tormatermesztés és a tormakészítmények bemutatója is volt.
A háromnapos rendezvényen Vajdaság szinte teljes gasztronómiai kínálata felsorakozott. Sült a kolbász a turijai kolbásznapok képviselőinek standján, és rotyogott a babgulyás a temerini babfőzőverseny képviselőinek üstjében. A futakiak a káposztanapok kínálataival csalogatták a bámészkodókat, a petrőci csípős kulenből és a kačarevói szalonnákból, a mozsori (mošorini) sajtokból és túrókból is lehetett kóstolgatni, vásárolni. Házi sütemények, kelt tésztakészítmények is voltak terítéken, valamint mézesszív-kalácsok, és nem maradt el a borok, a pálinkák bőséges kínálata sem. A kézművesek gölöncsérmunkákkal, fonott kosarakkkal, festett üvegekkel színesítették az eseményt. A helybeli könyvtárban kézimunka-kiállítást tekinthettek meg az érdeklődők, valamint író-olvasó találkozót is szerveztek, melyen pénteken Đorđe Randelj ismert újvidéki publicistát látták vendégül. Szombaton a helyi művelődési egyesület nagytermében művelődési műsor keretében osztották ki a díjakat.
A miskolci kocsonya képzetéhez társul a hűlni hagyott étekbe ugrott és ott maradt béka, ebből a magyarországi város messze földön híres gasztronómiai és idegenforgalmi rendezvényt tudott fabrikálni. A pirosi kocsonyafesztivál megalkotóit is ez vezérelte: újabb színfoltot teremteni Vajdaság idegenforgalmi kulturális és szakácsművészeti palettáján, amely versenyképes lehet a turijai kolbásznapok, a temerini babfőző verseny, a futaki káposztanapok rendezvényeivel. Hogy éppen Piros és nem valamely más település vállalta a kocsonyafesztiváll megrendezését, a csalafintaság vagy a véletlen műve, de a kocsonya és a torma a falu védjegyévé vált, aki pedig elkésett az ötlettel, most már pisloghat, mint miskolci kocsonyában a béka.
500 kiló húsból főzték a kocsonyát
Az üvegfestő Szarvák család pultja előtt is sokan megálltak
