Személy szerint nem igazán tudom megérteni azon nemzettársaimat, akik egy-egy rendezvény kapcsán rögtön azt vizslatják, hogy ki is szervezte a dzsemborit, és ha éppenséggel a velük rivális „cég” volt az, aki a buli mögé állt, akkor rögtön „fújják is a takarodót”, s véletlenül sem jelennek meg azon, még ha titokban ők is szívesebben együtt a többiekkel, a szabad ég alatt szórakoznák ki magukat, ahelyett, hogy a televíziót néznék a négy fal fogságában.
A kenyér megáldása
Számomra különösen visszataszító ez, amikor közös ünnepeinkről, évfordulóinkról van szó, legyen az az 1848-as megemlékezés, vagy a Szent István-napi ünnepségek és kenyérszentelők. Pedig véletlenül sem szabad elfelejteni – ahogyan az ökumenikus istentiszteleten elhangzott –, hogy számunkra csak egyféle kenyér van, a magyar kenyér, ami se nem demokrata, se nem VMSZ-es, mert ez a mindannyiunké. Jó lenne ezt mielőbb tisztázni magunkban, mielőtt dacosságunk áldozataivá válnánk.
Balla Lajos-Laci megszegi a kenyeret
A „mindannyiunk kenyerének” a jegyében telt el többé-kevésbé az oromhegyesi Szent István-napi ünnepség és kenyérszentelő is, amelynek keretében számos kikapcsolódási lehetőség várta mindazokat, akik megjelentek a falu kultúrotthonánál. A délelőtti órákban kispályás focimérkőzéseket és főzőversenyt tartottak, s egy igencsak méretes kondérban üstönyt is készítettek az egybegyűltek számára. Ebből az ősi áldozati ételből egyébként mintegy 300 liternyit főztek, és ez egyfajta Guinness-rekordnak tekinthető. A nap folytatásában egyébként még egy rekordkísérlet történt, mivel a világ legnagyobb, egyébként 57 centiméteres darázsfészke is terítékre került.
Indul a lovas felvonulás
Az oromhegyesieknek sikeresen bemutatkozott a zentai Szt. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület is, de a megtekinthető dolgok közül mindenképpen meg kell említeni Nagy Róbert Vajdaság 15 pillanata című fotókiállítását is. Az ünnepség keretében tombolát és képárverést is szerveztek. A tombola bevételének egy részét, mintegy 25 ezer dinárt, a falu óvodájának felszerelésére, az ünnepség alatt zajló művésztelepen készült alkotások árverezéséből 14 ezer dinárt pedig a helybéli Fitrinka néptánccsoport támogatására fordítják a szervezők.
A zentai Rozetta Kézműves Társaság jurtája
Készülnek a képzőművészeti alkotások
A legkisebbek élvezték a zentai Szt. Longinus KHE hadi bemutatóját
Készül az üstöny
Magyar áldozati ételek Áldos A magyarság ősi áldozati étele. A „feláldozott” állat apróra vágott (tehát: csont nélküli) húsából készült, friss vagy szárított zöldségek (pl.: vöröshagyma, fokhagyma, petrezselyemgyökér, sárgarépa, zeller, lestyán, gombák stb. – egyes források állítják, Ázsiában is őshonos volt a paprika egyik fajtája, a borsikafű mellett az is biztosította az étel csípősségét, só és friss vagy szárított fűszerkeverék (pl.: borsikafű vagy más néven csombor, tárkony, de emellett gyömbér, fahéj, szerecsendió stb.) hozzáadásával. Az áldos általában hosszú levű, a levesnél sűrűbb állagú. Ahogyan eleink készítették: végy egy üstöt, töltsd azt meg friss vízzel, vess bele apróra vágott vöröshagymát, s forrald fel. Amikor lobog, vesd belé a húst, majd később a zöldségeket, fűszereket. Üstöny Szintén a magyarság ősi áldozati étele. Ugyanazokból az alapanyagokból készült, mint az áldos, csak (leggyakrabban) a végén erdei gyümölcsöt (pl.: áfonyát, tőzegáfonyát, piszkét, almát stb.) és gabonafélét (pl.: tönkölybúzát, árpát, rozst, kölest stb.) adtak az ételhez. Az üstöny rövid levű, úgy tartják, hogy a gulyás és a paprikás pörkölt őse. |
