Könyvekkel teli szobában ül. Mellette a feszületen Krisztus. A halk szavú Szöllősi Tibor atya így üdvözli az őt figyelőket: „Nagy szeretettel köszöntök mindenkit. Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus.” Imával folytatja, s arra szólít fel bennünket, hogy így, összekulcsolt kézzel hangolódjunk a mondandójára. „… Hogy nyitott legyen a szívünk Terád Urunk Jézus Krisztus...” – hallhatjuk tőle, aki a bezártság idején úgy döntött, nem szeretne távol maradni a rábízott hívektől, s társával, Sáfrány Dávid káplán atyával evangelizációs videókat készítenek. Többlépéses nagyböjti lelkigyakorlatot meg a húsvéti ünnepkörhöz illő gondolatokat töltöttek fel a YouTube-ra.
Szöllősi atyáról annyit kell még tudni, hogy harmadik éve plébániai kormányzó a tiszakálmánfalvi (budiszavai) Magyarok Nagyasszonya templomban. Sáfrány atya egy éve érkezett a faluba. A két fiatal pap eddig is folyamatosan a közösségépítésen munkálkodott: különböző akciókat, lelki előadásokat szerveztek, s nevükhöz fűződik a gyermekszentség-imádás is, ami ritkaságnak számít Vajdaságban.
A tiszakálmánfalvi lakosok hogyan fogadják a bezártságot? Mi olvasható le az arcukról? És önök hogyan élik meg a hívekkel való személyes kapcsolat hiányát?
– Mindenki számára ez egy különleges helyzet. Az idősektől folyamatosan azt hallottam, templom és szentmise nélküli húsvétjuk még sohasem volt. Nekem is igen nehéz volt például húsvétvasárnap az ünnepi szentmisén az üres templomot látni. A mostani helyzet a híveknek is, és nekünk papoknak is egyaránt nehéz, éppen ezért kellett most más utakat találnunk ahhoz, hogy segítsük a híveket ebben az állapotban is találkozni és kapcsolatban maradni a mennyei Atyával.
A hívek most nem mehetnek szentmisére. Önök azonban mégis szeretnék velük tartani a kapcsolatot, s videofelvételekkel igyekeznek bátorítást, Krisztus igéjét elvinni az otthonaikba. Miért tartották ezt szükségesnek, s mi a hívek válasza, reagálása erre a kezdeményezésre?
– A modern technika jelenleg sokat segíthet, hogy a templomtól való távolság fájdalmát valahogy enyhítse a hívekben. Ugyanakkor mindannyian tisztában vagyunk, hogy egy TV-n vagy interneten keresztül közvetített szentmise sohasem érheti el a templom szent terében megvalósuló szentmise mélységét. A hívek érzik ezt, ezért nagy bennük a vágy, hogy újra a templomban ünnepelhessék a szent cselekményeket. Ahhoz, hogy kapcsolatban maradhassunk a hívekkel és biztosíthassuk őket az Isten közelségéről, mi több dologgal próbálkoztunk. Igyekeztünk például időnként telefonon felhívni a híveket. Kiadtuk a tiszakálmánfalvi plébánia első ünnepi lapját, amelyben néhány tanáccsal próbáltunk segíteni, valamint a sok tavalyi húsvétot ábrázoló és a plébánia életéből vett fényképpel bátorítani. Ezt a lapot eljuttattuk minden hívő családhoz.
Mindezek mellett talán a legtöbb időt videoüzenetek készítésével töltöttük; ezekkel is próbáltuk segíteni a híveket ebben a rendkívüli nagyböjtben. Sok időbe telt egyébként, amíg megtanultuk, hogyan kell a felvételezést jól beállítani, miként lesz jó a hang, hogyan tudjuk jól összevágni az anyagot. Az elején a négyperces videókon hat órát is dolgoztunk, a hosszabbak meg akár két nap munkálkodást is igényeltek. Így készültek el aztán a vasárnapi gondolatokkal kapcsolatos videók, valamint az egyéb imaformákat ajánló videók és a más segítő mozgóképek. Két lelkigyakorlatot is készítettünk videón, azokhoz szólva, akik valami mélyebbre vágytak és keresték a módját, hogyan tudnának jobban elmélyülni a hitükben. Mivel plébániánkhoz horvát hívek is tartoznak, sok anyag fordítását is megszerveztük.
Hála Istennek, érkeztek visszajelzések a hívek és papok részéről is. Érezték azt, hogy rengeteget dolgozunk az őket megsegítés szándékával. Hálásak voltak mindezért. Ha belegondolok, meg kell állapítanom, semmivel sem dolgoztunk ebben a rendkívüli állapotban kevesebbet, mint korábban, amikor lótottunk-futottunk mindenfelé, hogy hirdessük Jézus örömhírét az emberek között.
Kedves atya, amikor a koronavírusról beszél, azt mondja: Istené az utolsó szó. „Íme, újjáteremtek mindent”. Valóban így lesz? Ön szerint mi most Isten terve az emberiséggel? Hogyan tekintsünk mi erre a jelenlegi járványra az Isten szemével?
– Az Isten nem akarja a rosszat, nem ő tervelte ki a koronavírus világjárványt, mint ahogy Isten nem akarta azt sem, hogy Fia, Jézus a létező legbrutálisabb halált haljon. Az emberi szabadság vezetett odáig, hogy Jézusnak ilyen módon kereszten kellett meghalnia. Isten nem akarta ezt, de megengedte, hiszen Ő olyan hatalmas, hogy a rosszból is valami döbbenetesen jót tud kihozni. Így is történt. Jézus kereszthalála által váltotta meg az egész emberiséget a bűn és a halál hatalma alól.
Ha ez a járvány Isten büntetése lenne, akkor hogyan magyaráznánk meg azt a tényt, hogy a rosszak mellett a jók és ártatlanok is elkapják a vírust? Vagy azt, hogy a járvány borzalmától leginkább a legártatlanabb, legszegényebb, legelhagyottabb országok lakói szenvednek a legtöbbet? Nekik nincs sem pénzük, sem fejlett orvosi ellátásuk, hogy hathatósan felvehessék a járvány elleni harcot. Ők lennének jelen világunk legrosszabb személyei, akiket Istennek büntetnie kellene? Nem. Ez a járvány tehát nem lehet Isten büntetése. Isten a rosszat nem akarja. A rossz az emberi szabadság és a bűn következménye. Ugyanakkor látunk máris néhány biztató dolgot, például a népek szolidaritását és összefogását. Az emberiség remélhetőleg rájön, hogy nem mindenható, hiszen sem a technológiája, sem a katonasága, sem a fegyverei és az anyagi gazdagsága sem elég ahhoz, hogy egy láthatatlan vírustól megóvja magát. Az orvostudomány és az összes tudományok nem mindenhatóak. Szükségünk van Istenre, nélküle elveszünk. Isten a koronavírust tehát nem akarja, de ebből a borzalomból még nagyobb kincseket tud majd kihozni.
Említi a miseközvetítés úgymond veszélyeit is, s határozottan ajánlja, hogy figyelemmel kísérjük most az internetes miséket is. Miért lényeges, hogy odaadóan figyeljünk? Miért nem tanácsos miseközvetítés közben főznöm például?
– A templom szent tér. Amikor oda betérünk, a szívünk sokkal jobban rá tud hangolódni az Istenre, és sokkal könnyebben be tudja fogadni Isten közelségét. Otthon rengeteg a zavaró körülmény, sokkal nehezebb nyitott szívvel lenni Isten előtt. Ha főzés, vasalás, takarítás, beszélgetés közben nézzük a szentmise közvetítését, az nem lesz gyümölcsöző számunkra, hiszen a szívünk távol marad, másra figyel. A figyelmetlenül nézett szentmise rombolja bennünk a mise értékét, és annak tudatát, hogy a szentmise a keresztény életünk középpontja, a napunk fénypontja. A figyelmetlenül nézett szentmise unalmassá, megszokottá, hétköznapivá teszi lelki életünk egyik legjelentősebb eseményét. Ahogy látjuk, a figyelmetlenül követett szentmise többet árt mint használ, ezért hangsúlyozták ki többször is püspökeink, hogy a közvetítéseket „figyelemmel kövessük”.
Érdemes naponta csak egy szentmise-közvetítést nézni. Ez alatt az idő alatt lehalkítani a mobiltelefont, gyertyát gyújtani, nem beszélgetni, térdelni, állni, ülni épp ahogy a templomban szoktuk. Ezek a dolgok segíthetnek, hogy szívünk is oda tudjon figyelni a szent cselekményre.
Mit tanácsol az elkeseredetteknek, a krízishelyzetet átélőknek, a nehézségekben szenvedőknek?
– Ebben a rendkívüli állapotban, amikor sokan nagy bizonytalanságot élnek át a munkahelyük végett, féltik életüket, szeretteik életét, amikor a bezártságban elkeserednek és reményvesztettek lesznek – az Isten még közelebb van. Kapcsoljuk ki naponta legalább 15 percre a tévékészüléket, a rádiót. Gyújtsunk gyertyát, tegyünk magunk elé egy keresztet vagy egy ikont, vegyük elő imakönyvünket, vagy saját szavainkkal szóljunk Istenhez. Például: „Istenem, eddig talán nem is vettelek olyan komolyan! Talán sokszor megfeledkeztem Rólad. Vagy esetleg nem is hittem Benned igazán. De most kereslek, vágyom a közelségedre, a békédre, erődre, örömödre. Te vagy az egyetlen reményem. Kinyitom előtted szívemet. Ha gondolod, jöjj, töltsd be azt jelenléteddel. Segíts, hogy jobban higgyek Benned! Taníts meg hogyan kell Téged jobban szeretnem! Ezt kérem Tőled, Krisztus a mi Urunk által! Ámen”.
Az Isten vágyik utánunk, akar velünk találkozni. Nyissuk ki előtte szívünk kapuját! Sokszor tapasztalni fogjuk, hogy Ő betölti majd azt jelenlétével.
