Ha nem oltunk be mindenkit, akkor nem csináltunk semmit! E nyilatkozat nemcsak hangsúlyozza az oltás fontosságát, hanem utal arra is, hogy a tömegek beoltása ad reményt az ún. nyájimmunitás kialakítására, hogy végre megszabaduljunk ettől a nyavalyás koronavírustól. Ugyanakkor azonban úgyszólván a felszín alatt tartalmaz egy kételyt: képesek leszünk-e erre?
A lényeg az, hogy az oltás hihetetlen méretű, eddig soha nem tapasztalt nemzetközi akció lett. Több országban oltanak, mint ahányan a világháborúkban részt vettek. Az Egészségügyi Világszervezet (OMS) által felölelt 194 ország közül ugyanis mindössze ötben nem oltanak: Észak-Korea, Haiti, Burundi, Eritrea és Tanzánia. (Az utóbbiban csak egyik összetevőjében, Tanganyikában, mert Zanzibár 100 ezer dózis Szputnyik V oltóanyagot kapott.)
Nem mintha náluk nem lenne fertőzés, hisz például Haitiban a hivatalos nyilvántartás szerint 18 562 fertőzött és 425 halott volt. Csak Burundi elnöke, Évariste Ndayishimiye közölte, hogy náluk nincs fertőzés. (A hivatalos nyilvántartás szerint 5428 fertőzött és 8 halott volt.) A többinél a diktátor vagy az Isten megvédi őket a fertőzéstől.
A hihetetlen méretű nemzetközi kampányban elképesztő teljesítmények születtek. Kínában másfél milliárd dózist adtak be. Franciaországban egyetlen nap alatt 880 ezer embert oltottak be. Joe Biden amerikai elnök célul tűzte, hogy a függetlenség napjáig, július 4-éig a lakosság 70 százalékát beoltják. Magyarország a sikeres országok közé tartozik, több mint 5,6 millió ember beoltásával. Még Szerbia is büszkélkedhet azzal, hogy milyen kiválóan szervezte meg az akciót.
Ugyanakkor azonban jelentkeznek a kételyek is. Elsősorban az oltóanyagokkal kapcsolatban. A már több mint egy tucat oltóanyag közül az egyiket letiltották, mert következményei voltak, utána ismét engedélyezték. A másik egy idegbajt gerjeszt. A kínai oltóanyagról először azt terjesztették, hogy csak 80 százalékban hatékony, most pedig már azt mondják, hogy a legújabb mutáció, a delta variáns ellen a leghatékonyabb.
Ezek a bonyodalmak elsősorban a gyártókat érdeklik. A beoltottakat elsősorban az a kétely kínoza, hogy egyáltalán hat-e ez az oltás. Borzalmas dolog történt ugyanis. Izraelben – amely Nagy-Britanniával együtt elsőként dicsekedhetett az oltási akció sikerességével – az új betegek 40 százaléka már be volt oltva. Végül valami kompromisszumban állapodtak meg. A beoltottak nehezebben kapják meg, kevesebb köztük a halott stb.
Az történik ugyanis, hogy a betegség hullámokban terjed. Nemcsak a fertőzések száma csökken, hanem a halálesetek még nagyobb arányban esnek vissza. (Nálunk volt nap amikor napi 300 új fertőzött volt és 1 halott.) De amikor már abban kezdenek bizakodni, hogy a járvány magától megszűnik, jön az új hullám: a fertőzések száma robbanásszerűen növekszik. Most már a negyedik hullámnál tartunk, és a szakemberek azzal ijesztgetnek bennünket, hogy szeptemberben jön az ötödik. És erre a fertőzésre a nyár sincs hatással.
A bajt tetézi, hogy egymás után jönnek a mutációk. Mint már említettük, már több mint egy tucat van belőlük. Különösen sokat emlegetik a legújabbat, amely a delta nevet kapta. Ez a változat legelőször Indiában jelentkezett tavaly decemberben. Ott gyorsan terjedt. Utána átcsapott Nagy-Britanniára. Majd mint a koronavírus már máskor is megmutatta: gyorsan elterjedt az egész világon.
Az teszi különlegessé, hogy még a megszokottnál is gyorsabban terjed, de kevesebb a halálos áldozata. Állítólag 50 százalékkal fertőzőbb, és ennyivel gyorsabban terjed, mint az eredeti változat. (A gyakorlat azt mutatja, hogy két és félszer gyorsabban fertőz.) A többinél kevésbé jelentkezik hatásai között a köhögés és illatok megkülönböztetése képességének elvesztése. Ugyanakkor tünetei között szerepel a fejfájás, torokfájás, orrfolyás és a láz.
Eltérő módon mutatkozik meg, hogy milyen arányban van jelen a betegek között. (Nagy-Britaniában a betegek 90 százaléka, Franciaországban minden második ebben e bajban szenved.) Külön probléma, hogy a mostani hatóanyagok kevésbé hatnak rá, mint a többi mutációra. (A Pfizer 88 százalékban hatékony a betegség ellen, de 96 százalékban előzi meg a korházba kerülést. Az AstraZeneca viszont csak 60 százalékban hatékony megelőzésénél.) Általában azonban mind többen emlegetik, hogy a delta szükségessé teszi a harmadik oltást is.
Bennünket természetesen a kérdéskör politikai vonatkozásai érdekelnek a leginkább. A járvány ugyanis befolyásolja az ország politikai életét is. Elsősorban is bonyolítja a belpolitikai helyzetet. Mind gyakoribbak a tüntetések a megszorító intézkedések ellen, mert az embereknek hiányzik a színház, a mozi, zavarja őket a maszk. Részben az ellenzék képes az oltás ellen kampányolni. (Amiben a kormány is hibás: túl hangosan emlegeti, hogy az oltás tömegessége és sikere az ő érdeme.)
Sokkal izgalmasabb azonban a kérdés nemzetközi vonatkozása, különösen Európában. A járvány ugyanis akkor robbant az emberek életébe, amikor különben is kiéleződőben volt az harc azok között, akik szükségesnek tartják az államok nagyobb egységbe tömörítését, és azok között, akik foggal-körömmel védik a nemzeti szuverenitást. A járvány egyrészt az egységbe tömörülés felé haladás jeleit mutatta. Az Európai Unió kollektívan vette fel a bajok enyhítését szolgáló kölcsönt és hosszú vita után európai „védettségi igazolványt” vezetett be. Másrészt érezteti hatását a globalizálódás lazítása, amit a franciák „demondialisatiónak” kereszteltek el. Az államok rádöbbentek arra, hogy a közös határok korszakában saját határuk van.
