Hamarosan megkezdheti munkáját Norvégia új, jobboldali kormánya, amelynek nem lesz többsége a szeptember elején megválasztott parlamentben. A kétpárti kisebbségi kormányt a Vas Erna becenéven is ismert, 52 éves Erna Solberg irányítja majd miniszterelnökként. 1990 óta ő lesz az első konzervatív kormányfő asszony Norvégiában.
Solberg szeretett volna négypárti koalíciót létrehozni, de terve nemrég meghiúsult. Emiatt két jobboldali párt kisebbségi koalíciója készül kormányozni Norvégiában, ahol a szeptemberben tartott parlamenti választáson a jobbközép Konzervatív Párt (Høyre) vezette négytagú ellenzéki szövetség fölényes győzelmet aratott. A konzervatív pártszövetség 96 képviselői helyet szerzett a 169 tagú parlamentben, a stortingban.
A Solberg nevével fémjelzett Konzervatív Párthoz azonban a választási szövetségesek közül csak egy volt hajlandó csatlakozni koalíciós partnerként: a populista és bevándorlás-ellenes Haladó Párt. Emiatt csak kisebbségi koalíciót lehet alakítani.
A Haladó Párt eddig még nem volt egyetlen kormány tagja sem. Ez a politikai alakulat tipikus jobboldali populista párt, de hasonszőrű külföldi párttársainál mérsékeltebbnek tűnik, bár ezt sokan vitatják. Gazdaságpolitikája neoliberális elveket követ, s a szakszervezeteket a pokolba kívánja. A párt radikális törvényi szigorítást ígért a kampányban a bevándorlókkal és politikai menekültekkel szemben. Ennek ellenére tagadja, hogy szélsőjobboldali politikát folytatna. Arról vált ismertté a világban, hogy korábban (egy ideig) a párt tagja volt a 2011 nyarán Norvégiában végrehajtott – 69 áldozatot követelő – mészárlás végrehajtója, Anders Behring Breivik is.
A kisebbségi koalíció két jobboldali párt külső támogatására számíthat a megbízatási ideje alatt. A két támogató a Solberg vezette szövetség tagja volt a parlamenti választáson, de a kormányba a populista Haladó Párt miatt nem lépett be.
Az új kormány várhatóan gyorsítja a magánosítást, megnyirbálja a költségvetési kiadásokat, hogy finanszírozhassa az adócsökkentést, erősíti a munkáltatók pozícióját, miközben lazítja a kollektív szerződéseket és a munkaügyi törvényt, szigorítja a bevándorlási politikát, növeli a gazdasági szigort, és kiterjeszti a nem állami egészségügyi ellátást.
Norvégiában szeptember 9-én tartottak parlamenti választást, amelyen a 2005 óta nyolc évig kormányzó, Jens Stoltenberg miniszterelnök vezette hárompárti balközép koalíció súlyos vereséget szenvedett. A 2009-ben újraválasztott Stoltenberg-kormány a rendkívül kedvező politikai-szociális körülmények, valamint a kőolaj- és a földgáz exportjából származó bőséges jövedelmek ellenére vesztett a voksoláson.
Ráadásul a baloldali vereség olyan helyzetben történt, amelyben Norvégia szinte meg sem érezte a globális gazdasági válságot: az országban a munkanélküliség rekord alacsony, a reálbérek nőnek, a jóléti állam zavartalanul működik.
Szakértők szerint a legutóbbi választási eredmény, illetve a Stoltenberg-kabinet bukása inkább a csalódás, az elégedetlenség és a kormány elleni tiltakozás kifejezése volt. A választók azért csalódtak a kormányban, és fordultak el tőle, mert homályos magyarázatot adott a privatizációs politikájáról, (reformjával) gyengítette a nyugdíjrendszert és az egészségügyet, a halászatban és a mezőgazdaságban pedig felborította a korábban bevezetett működési és tulajdonlási rendszert. Sokak ellenszenvét pedig azzal vívta ki, hogy részt vett több nemzetközi katonai akcióban (pl. Afganisztánban, Líbiában), sőt – a 2005-ös választási ígéretei ellenére – fokozta az együttműködését a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal. Rovására írható az is, hogy a korábbi választási kampányoktól eltérően ezúttal nem állt elő egyetlen új, haladó reformmal sem, amellyel tömegeket mozgósíthatott volna a maga oldalán, megteremtve így a lelkesedést egy új győzelemért.
