Genfben folytatódnak az októberben felújított tárgyalások a Nyugaton és Izraelben sokat bírált iráni nukleáris programról. A tegnap kezdődött és kétnaposra tervezett új megbeszélési fordulón Irán képviselői mellett az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagállama és Németország (az úgynevezett P5+1 csoport, illetve a hatok) megbízottai vesznek részt.
Mohamad Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter és Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, a nagyhatalmak küldöttségvezetője a tegnapi kezdés előtt (Fotó: Beta/AP)
Az ENSZ azt szeretné elérni, hogy az általa kijelölt szakemberek – akár előzetes bejelentés nélkül is – felkereshessék bármelyik iráni atomreaktort, kísérleti központot, s ott vizsgálódhassanak, illetve meggyőződhessenek a közép-keleti ország nukleáris programjának békés jellegéről. Teherán ugyanis azzal érvel, hogy atomprogramja kizárólag polgári célokat szolgál. A Nyugat, de főként az USA és Izrael, ezt nem hiszi el. Azt gyanítja, hogy Irán (titokban) atombomba előállítására törekszik.
Az USA – egyik kormányzati tisztviselője szerint – első lépcsőben „egy kezdőlépést, egy kezdeti megállapodást” vár, amelynek segítségével le lehetne állítani az iráni atomprogramot. Egy ilyen lépésért cserébe Washington hajlandó lenne az Iránnal szemben korábban bevezetett szankciók „rendkívül korlátozott, időleges és bármikor visszavonható enyhítésére”. A genfi tárgyalás előtt névtelenül nyilatkozó amerikai tisztségviselő szerint az USA ebben a bizonyos kezdeti szakaszban azt várná el Teherántól, hogy csökkentse az uránium dúsításának szintjét, a már meglevő uránium készleteit, és engedélyezze nemzetközi megfigyelők látogatását a vitatott iráni nukleáris létesítményekben. Az EU szintén úgy véli: a Nyugat már ismertette javaslatait, most Iránnak kell lépnie.
A résztvevők már előre megállapodtak abban, hogy a megbeszélésekről – a siker érdekében – nem közölnek részleteket. A genfi találkozó előtt iráni illetékesek úgy becsülték, hogy a tárgyalások sikerrel (is) végződhetnek, de végső esetben akár egy évig is elhúzódhatnak. Mohamad Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter azonban derűlátóan nyilatkozott. Ő még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy „részükről ezen a héten megállapodásra” lehetne jutni.
Derűlátó véleménye jócskán eltér Haszan Róháni államfőétől, aki nem tartja valószínűnek a gyors megoldást. (A tárgyalások újrakezdésekor – október derekán – az iráni elnök még azt közölte, hogy hazája három–hat hónapon belül megállapodásra szeretne jutni a nagyhatalmakkal az atomprogramról.). Róháni a minap azt sem rejtette véka alá, hogy Teherán „nem derűlátó a nyugati hatalmakkal és a tárgyalásokkal kapcsolatosan”.
Ali Hamenei (nagy)ajatollah, Irán legfőbb vezetője sem nyilatkozott derűlátóan az atomprogramról szóló tárgyalásokról, de Róhánihoz hasonlóan az egyeztetések sikerében érdekelt. Hamenei egyáltalán nem bánná, ha a hatokkal folyó megbeszélések sikerrel járnak, de a kudarc esetén országa – mint mondta – kénytelen lesz a saját erőire támaszkodni.
Róháni ugyanakkor fontosnak tartja az Irán elleni nyugati büntetőintézkedések feloldását. A Nyugaton vitatott és gyanúsnak tartott iráni atomprogram miatt az Egyesült Államok, az EU és az ENSZ is széleskörű gazdasági szankciókat (pl. olajembargót), és pénzügyi korlátozó intézkedéseket vezetett be Irán ellen, amelynek a gazdasága emiatt súlyos válságba került. A nemzetközi büntetőintézkedések érdemi enyhítésére Irán csak akkor számíthat, ha teljesíti a Nyugat követeléseit. Teherán egyelőre talán abba egyezne bele, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) ellenőreit – akár előzetes bejelentés nélküli vizsgálatokra is – beengedje az országba, illetve nukleáris központjaiba. Ehhez azonban még sok mindent tisztázni szeretne tárgyalópartnereivel, akiktől továbbra is elvárja, hogy ismerjék el a polgári célú atomprogramhoz való jogát, és legalább a szankciók egy részét oldják fel.
A hat nagyhatalom (P5+1 csoport) már csaknem tíz éve sikertelenül próbálja rávenni Iránt a vitatott nukleáris program felfüggesztésére, beszüntetésére. Irán eddig hajthatatlan volt. Azzal érvelt, hogy nukleáris programja békés, polgári célokat szolgál, áramtermelése és orvosi kutatóreaktorok működtetése végett van rá szüksége. Teherán szerint a program a nemzetközi joggal összhangban zajlik. Az irániak többsége az atomprogramot nemzeti ügyként kezeli.
