Minimálisra csökkent az esélye annak, hogy Ukrajna aláírhassa az Európai Unióval a társulási és szabadkereskedelmi megállapodást. Erre a tervek szerint a jövő héten került volna sor. Bár az aláírás mindkét fél érdeke, tegnap az ukrán parlament elutasította az EU egyik alapkövetelményét: a bebörtönzöttek külföldi gyógykezelésének engedélyezését, ami valójában Julija Timosenko volt kormányfő sorsának rendezését lenne hivatott rendezni törvényes keretek között.
A másik fő követelményről (az ügyészségi törvény módosításáról) nem is tárgyaltak. Az EU-ban sürgetett három fontos követelmény közül csupán egyet szavazott meg a parlament, ám ez alighanem elfogadhatatlan Brüsszel számára.
Az EU azt szeretné, ha az ukrán hatóságok külföldre engednék (gyógykezelésre) a hivatali visszaélés miatt 2011 nyarán hét év börtönbüntetésre ítélt, de azóta megromlott egészségi állapotú exkormányfőt. Az EU szerint Timosenkót politikai okokból ítélték el. Ezért az eredeti uniós elvárások között kezdettől fogva szerepel Timosenko szabadon engedése is.
Az EU–ukrán társulási és szabadkereskedelmi megállapodás aláírást a jövő csütörtökön Vilniusban kezdődő kétnapos Keleti Partnerség csúcsra időzítették. Az EU keleti partnerségi programja Ukrajna mellett Fehéroroszországra, Moldovára, továbbá Azerbajdzsánra, Grúziára és Örményországra terjed ki. Ezeknek az országoknak (volt szovjet köztársaságoknak) a partnerségét az oroszok is szeretnék elnyerni. Ezért Brüsszel és Moszkva között éles vetélkedés alakult ki az említett országok „megszerzéséért”.
Ha a következő héten az ukrán parlament nem fogadja el a Brüsszel részéről elvárt törvényeket, vagy az EU nem tesz engedményeket Kijevnek, kútba eshet a megállapodás. Ha meghiúsul a dokumentum Vilniusban tervezett aláírása (aminek jelenleg nagy a veszélye), ez Brüsszel és Kijev számára is kudarc lenne. Brüsszel ugyanis az EU-tagok októberi csúcstalálkozóján szinte tényként kezelte a megállapodást. Ha Kijev hajthatatlan marad, az EU–ukrán közeledés megrekedhet, a tervezett megállapodás aláírása pedig évekig is elhúzódhat.
Ukrajna ugyan sok uniós feltételt teljesített már, de az egyik legfontosabbat (a prioritásnak számító Timosenko-törvényt) nem sikerült elfogadni. Azért, mert – politikai elemzők szerint – sokkal többről van szó, mint a volt kormányfő sorsának rendezése.
Sokan Oroszországot sejtik a háttérben, illetve Moszkvának azt a szándékát, hogy gazdaságilag és politikailag is magához kösse a szomszédos Ukrajnát, amellyel évtizedek óta jó kapcsolatokra, ám függőségi viszony kialakítására törekszik. Oroszország ezért nem szívesen mondana le az Ukrajnával létesített kapcsolatairól, amelyek annak uniós integrációjával alapvetően megváltoznának. Moszkva kárára. Oroszország szintén nagy kiterjedésű – az EU piaci versenytársaként is működő – (eurázsiai) vámunió kialakítására készül, amelybe a volt Szovjetunióból kivált köztársaságok, illetve az azóta önállóvá vált államok egy részét tömörítené. Közöttük Ukrajnát és Fehéroroszországot is.
Az unió komoly piaci lehetőségekkel és beruházásokkal kecsegteti Ukrajnát. Arra törekszik, hogy magához édesgesse, amit Moszkva nem néz jó szemmel.
Michael Spindelegger osztrák külügyminiszter nemrég sokkal egyértelműbben fogalmazott. Kijelentette: az EU-nak „az a fontos, hogy Ukrajna világosan európai irányba és ne Oroszország felé induljon el”.
Kijev számára korábban az volt a nagy kérdés, hogy az orosz dominanciájú keleti vámközösséget, vagy az unióval való szabadkereskedelmi egyezményt is tartalmazó társulási megállapodást válassza-e. Az utóbbi időben az ukrán politikai vezetés inkább hajlik a megállapodásra az EU-val.
Oroszország nem nézi jó szemmel Ukrajna közeledését Brüsszelhez, ezért már többször tudtára adta Kijevnek, milyen következményekkel számolhat, ha az EU mellett dönt. Mindazonáltal több szakértő állítja, hogy az EU–ukrán társulási egyezmény javítaná Oroszország és az unió közti kereskedelmet is.
