Politikai botránnyal búcsúzott az óévtől Görögország. Az új évben pedig minden bizonnyal folytatódik a fölöttébb kellemetlen ügy, amelyben legalább egy volt miniszter és három hozzátartozója érintett. A görög kormány megbízhatósága és megkopott szavahihetősége forog kockán, ha nem sikerül tisztázni és mielőbb megnyugtatóan lezárni a minap kirobbant botrányt. Az évek óta lappangó ügyet Jeórjiosz Papakonsztantinu régi pénzügyminiszter kreálta.
Ez azonban csak tavaly december végén derült ki és óriási botrányt okozott Athénban. Nem véletlenül, hiszen szinte bizonyos, hogy az exminiszter még hivatali ideje alatt – valószínűleg 2010-ben – hamisított és hazudott, hogy három közeli rokonát megmentse az adócsalás gyanújától.
Papakonsztantinu nevét csak az utóbbi napokban hozták összefüggésbe a törvénytelenségekkel. Korábban arról volt ismert, hogy pénzügyminiszterként 2010-ben ő dolgozta ki az első görög megszorítócsomagot, ezt később újabbak követték. A kormány kőkemény és rendkívül népszerűtlen megszorító intézkedéseit a külföldi hitelezők követelésére kellett bevezetni, természetesen azért, hogy valamelyest sikerüljön rendbe tenni a zűrzavaros költségvetést és csökkenteni az óriási államadósságot, amelyhez mérhető nem akad egész Európában.
Annak idején talán senki nem sejtette, hogy 2010-ben a pénzügyminiszter egy különleges „intézkedést” is elrendelt. Aki pedig a kormányból valamit is gyanított, mélyen hallgatott, hisz akár maga is bajba kerülhetett volna, ha megszellőzteti az ügyet, így titokban maradt.
Papakonsztantinu ügyeskedése talán ki sem derült volna, ha a görög sajtó tavaly ősszel ki nem szivárogtatja az azóta hírhedté és megannyi találgatásra okot adó Lagarde-listát. A dokumentum azoknak a tehetős görögöknek a névsorát tartalmazza, akik pénzüket – összesen úgy 1,5-2 milliárd eurót – Svájcba menekítették. Nagy titokban.
Magánszemélyek mellett cégek is fenntartottak svájci fekete számlákat, és pénzt is helyeztek el rajtuk. Feltehetően azért vittek törvénytelenül kisebb-nagyobb összegeket a svájci – elsősorban genfi székhelyű – bankokba, hogy így kerüljék el Görögországban az adófizetést.
A lista tehát – minden valószínűség szerint – görög adócsalók nevét tartalmazza, és a volt francia pénzügyminiszterről, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) jelenlegi vezérigazgatójáról, Christine Lagarde-ról kapta a nevét. Azért, mert Lagarde asszony 2010-ben személyesen adta át tanulmányozásra görög hivatali kollégájának, Jeórjiosz Papakonsztantinunak.
Lagarde feltehetően azt gondolta, hogy az egyre nagyobb adósságválságban és tengernyi egyéb gazdasági, pénzügyi és társadalmi gondban fuldokló Görögország szép kis summát fog majd bevasalni adócsalóin. Az így beszedett összeg pedig jól jön majd a külföldi hitelből életben tartott országnak.
Lagarde tévedett. A görög vezetők és az egymást váltó kormányok – valami titokzatos oknál fogva – még csak nem is tanúsítottak komoly érdeklődést a lista iránt. De az is lehet, hogy szándékosan a fiók mélyére süllyesztették a dokumentumot, mert érdekeik úgy kívánták. Az adatok hitelességének ellenőrzése így meg sem történhetett. Az adócsalás gyanújába keveredett listatagok megbüntetése is elmaradt.
Az eltussolási kísérlet aligha lehetett a véletlen műve. A nyilvántartás szerint ugyanis görögországi üzletemberek, ismert ügyvédek, orvosok, újságírók, színészek és vállalkozók sokasága mellett több (volt) politikus, illetve rokonuk, esetleg munkatársuk is érintett lehet az ügyben. Közéjük tartozik Antonisz Szamarasz jelenlegi kormányfő egyik tanácsadója, továbbá három exminiszter (közöttük Jeórjiosz Papakonsztantinu) és több (pénzügyminisztériumi) köztisztviselő is. A feltételezett adócsalás azért kínos, mert Athén a – lakosságot felháborító szigorú költségvetési – megszorításokat korábban részben az elmaradt adóbefizetésekkel indokolta.
A kormányokkal és a hatóságokkal ellentétben Papakonsztantinu expénzügyminiszter nem maradt tétlen. Fogta a hírhedt listát és három közeli rokonának a nevét kitörölte róla. Amikor tavaly októberben kiszivárgott a névsor, a volt pénzügyminiszter azzal védekezett, hogy a sajtóban egy másolat jelent meg, és ő nem tudja, hol az eredeti. Akkor azt állította, hogy elveszett, és neki is csak a másolat maradt. Ezen 2059 név szerepel.
A sajtóban megjelent leleplező írások eredményeként Athénban nyomozás kezdődött az eredeti lista után. A Szamarasz-kormány az ügyészségre és az adóhatóságra bízta a kellemetlen ügyet. Hiába, a papír nem került elő. Erre a görög hatóságok kikérték a franciáktól az eredeti Lagarde-lista hiteles másolatát.
Ebből derült ki 2012 decemberében, hogy a görögök birtokában levő és csak másolatban fennmaradt nyilvántartást valaki manipulálta. Az is egyértelművé vált, hogy a titokzatos „beavatkozás” nyomán három név eltűnt az eredeti összeállításból. Időközben kiderült, hogy azoknak a személyeknek a neve hiányzik, akik közeli rokonai Papakonsztantinu volt görög pénzügyminiszternek.
Amint ez kiderült, a botrányt már nem lehetett elkerülni. Csak csillapíthatták valamelyest a botrány kavarta elégedetlenséget. Ezért az exminiszter pártja, a baloldali Paszok is kénytelen volt beavatkozni az események menetébe. A Paszok első lépésben nemrég nyilvánosan elismerte, hogy Papakonsztantinu „a lehető legrosszabb módon kezelte” a névsort. Ezzel pedig akkora bűnt követett el, hogy a minap az ő nevét is törölték... ezúttal a párt, a Paszok tagjainak listájáról.
A kizárással még nem ért véget az ügy. Az exminiszternek alighanem hamarosan a bíróság előtt is felelnie kell a Lagarde-névsorban eszközölt „javításért”.
A görög parlament hamarosan napirendre tűzi a Lagarde-listát. Az ügyet már nem lehet tovább takargatni. A hazai közvélemény egyre nagyobb nyomást gyakorol a kormányra. A külföldi hitelezők, vagyis az IMF és az EU, már jó ideje szintén arra ösztökélik Athént, hogy fokozza az adóelkerülés és az adócsalás elleni harcát.
A külső bátorítás aligha véletlen. Az évek óta válság és recesszió sújtotta Görögországban az adótartozások összege eléri a 25–30 milliárd eurót. Az ország fő hitelezőjeként az EU és az IMF azzal érvel, hogy a hatalmas görög államadósság jelentős részét a széles körű adócsalás és a korrupció okozta. Ezért elérkezettnek látják az időt a jelenség visszaszorítására.
A hitelezők dorgálásai nem alaptalanok. Amióta ugyanis 2009 őszén Görögországból az egész eurózónára átterjedt az adósságválság, egyik athéni kormánynak sem sikerült hatékony megoldást találnia az adóelkerülés és a korrupció megfékezésére.
Igyekezetben persze nem volt hiány. Az adórendszert az utóbbi két évben átalakították, s ez alatt az idő alatt 12 milliárd euró adóbírságot szabtak ki az illetékesek. Adócsalás és korrupció miatt sok közéleti személyt is őrizetbe vettek, illetve vontak felelősségre. A hatóság csaknem ezer politikus ellen kezdeményezett vizsgálatot korrupció, pénzmosás vagy adócsalás gyanúja miatt. Ilyesmire korábban nem akadt példa Görögországban.
A korrupció és az adócsalás kiterjedtségét jelzi, hogy Görögország lakosságának jó része üdvözölte az IMF és az EU javaslatát az adórendszer átalakítására. Azok a görögök, akik – a külföldi hitelért cserébe kikényszerített kíméletlen költségvetési spórolásokkal járó lakossági lemondások miatt – gyűlölik az IMF-et és az EU-t is.
A válság okozta nehézségek, lakossági életszínvonal-romlás és egyéb gondok miatt egyre dühösebb görögök most azt várják, hogy a Lagarde-listán szereplőket végre a hatóságok is el fogják számoltatni. Az elégedetlenkedők között olyanok is akadnak, akik abban bíznak, hogy ezúttal nem görögösre sikeredik a „névsorolvasás”.
Az tavaly már megtörtént, oly módon, hogy bíróság elé citáltak egy embert, azt az újságírót, aki megjelentette – a bírák szerint a magánszférát megsértve illetéktelenül közölte – a Lagarde-listán hagyott 2059 nevet.
