Az ősz folyamán Lengyelországba érkezik az amerikai légierő (USAF) egy kis létszámú különítménye, amivel új fejezet kezdődik a két ország együttműködésében. Az Egyesült Államok ugyanis első ízben állomásoztat katonákat, és 2013-tól „technikai eszközöket”, ebben az uniós és NATO-tagországban.
A katonák első csoportja szálláscsináló lesz; utánuk jönnek a többiek, és az USAF néhány légi járműve. A két ország 2011-es megállapodása szerint az USAF lengyel támaszpont(ok)ra vadászbombázókat és teherszállító gépeket telepíthet, amerikai támogató és műszaki személyzettel.
Állandó jelleggel tíz amerikai katona állomásozna a lengyel bázison, ahol az USAF-gépek 2013-tól kezdenék meg a szolgálatot. A többiek, így a pilóták és az őket segítő műszaki személyzet, időnként (valószínűleg negyedévenként) váltanák egymást. Vélhetően ilyen rotációs rendszerben cserélnék a repülőgépeket is.
Hírek szerint az olaszországi Avianóban állomásozó amerikai harcászati repülős alakulat lehet az, amelynek egyik különítménye a közép-lengyelországi Lask bázisra érkezhet. Több F–16 Fighting Falcon vadászgép és legfeljebb négy C–130 Hercules szállítórepülő jelenléte várható. Az amerikaiak és lengyel pilóták rendszeresen hajtanak majd végre közös feladatokat.
Katonai szakértők szerint a kis létszámú amerikai jelenlétnek is nagy a politikai jelentősége, mert azt üzeni Varsónak és a NATO-szövetségeseknek, hogy az USA-nak fontos a térség biztonsága. A szomszédos Oroszország másként ítéli meg az amerikaiak ténykedését. Lengyelországra is ferde szemmel néz, amiért Washington kiemelt szerepet szán neki a NATO globális rakétavédelmi rendszerében.
Az USAF-gépek tervezett érkezése Lengyelországba még nem ütötte ki a biztosítékot Moszkvában, de az oroszok időben „megüzenték”: az ő harci gépeik is elég közel tudnak férkőzni Amerikához. Két orosz stratégiai bombázó már július 4-én behatolt az USA védelmi övezetébe a Csendes-óceán közelében. A nyáron ez már a második alkalom volt, hogy Moszkva atomtöltet hordozására is alkalmas bombázókat küldött az Egyesült Államokat övező védett zónába. Az első berepülés Alaszkánál volt egy hadgyakorlat idején, amikor az oroszok ellenséges légvédelmi állások és stratégiai létesítmények elleni támadásokat is szimuláltak.
Az orosz haderő nemcsak a levegőben bontogatja szárnyait, hanem a világtengereken is erősíti pozícióit. Moszkva már egy ideje haditengerészeti bázisok létesítéséről tárgyal Kubával, a Seychelle-szigetekkel és Vietnammal.
Mindez összhangban van Vlagyimir Putyin orosz államfő politikájával. Ő a hadsereg megerősítését, fegyverzetének fejlesztését és korszerűsítését ígérte. Ez a politika az orosz érdekek védelmének biztosítása mellett a hadiipar fellendítésével, ezáltal a gazdasági növekedés felgyorsításával is számol.
A Kreml csaknem 600 (más források szerint mintegy 700) milliárd dollárt akar fegyverekre költeni 2020-ig. A légierő a nagyszabású állami fegyverkezési program révén hatszáz új harci géphez és ezer helikopterhez jutna, a haditengerészetnek legalább száz új harci eszközt építenének, a szárazföldi csapatok pedig 2300 páncélozott harci járművet kapnának.
A hadsereg grandiózus fejlesztésére szánt temérdek pénzből még sok egyéb fegyver(rendszer)t szeretnének beszerezni. Így, 400 új típusú interkontinentális ballisztikus rakétát, amelyek egy része képes lesz az amerikai védelmi rendszeren is áthatolni. Továbbá csatarendbe akarnak állítani száz, katonai célú űreszközt és 66 darab Sz–400 és Sz–500 típusú légvédelmi rakétarendszert.
A Szovjetunió 1991-es felbomlása utáni kiadáscsökkentések miatt meggyengült orosz hadsereg egyre nagyobb kihívásokkal találja magát szemben a világban. Szomszédja, Kína szintén fegyveres erőinek a korszerűsítésére készül. Peking idén még „csak” 120 milliárd dollárt szán hadseregfejlesztésre, de 2015-ben már kétszer annyit tervez elkölteni e célra. Moszkva ezt gyanakodva figyeli. De a kínai veszélynél is jobban aggasztja, hogy a világ vezető katonai hatalmaként az USA és az általa irányított NATO minden oldalról igyekszik bekeríteni Oroszországot.
A legfőbb veszélyt saját biztonságára Moszkva (és vélhetően Peking is) már jó ideje abban a globális rakétavédelmi rendszerben látja, amelyet Washington és a NATO 2020-ra tervez kiépíteni. A tengerről és földről indítható elfogó rakétákból álló pajzsnak regionális elemei működnének az USA-ban, Európában, Ázsiában és a Közel-Keleten. Az ötletgazda USA és a NATO azt állítja: az összehangolt rendszer az iráni, észak-koreai és más, hasonló potenciális támadók nagy hatótávolságú atomrakétáitól védené meg a nyugati katonai szövetség tagországait.
Az európai NATO-tagok közül – az USAF gépeit izgatottan váró – Lengyelország kiemelt szerepet kapna a rakétapajzs-programban. Romániával és Spanyolországgal együtt. A tervek szerint az európai földi rakétaelhárító rendszer Romániában 2015-re, Lengyelországban 2018-ra válna működőképessé. Spanyolországban hadihajókra helyezik a rakétapajzs egyes elemeit.
Moszkva arra gyanakszik, hogy a nyugati atompajzs Oroszország ellen irányul, annak biztonságát gyengítené. Az orosz nukleáris csapásmérő rendszer semlegesítését szolgálná, hogy az USA erőfölényre tehessen szert Oroszországgal szemben. Moszkva szerint a NATO rakétaelhárító rendszere 2020-tól megakadályozhatja az orosz nukleáris ellencsapást az USA és szövetségesei ellen.
Oroszország ezért idén májusban megelőző csapással fenyegette meg az európai rakétavédelmi létesítményeket. Később kilátásba helyezte a NATO-pajzson áthatolni képes harceszközök kifejlesztését és azt is, hogy (atom)rakétáival célba veszi annak alkotóelemeit. Elsősorban a rakétatelepítések helyszíneit; az európaiak közül a lengyelországi, a spanyolországi, és a szomszédban, a romániai bázisokat.
