Szent András hava, vagyis november új idők nyitánya lesz a Vatikán munkaügyi, személyzeti és foglalkoztatáspolitikájában. A pápai állam ugyanis az idei esztendő utolsó előtti hónapjától alaposan megszigorítja új alkalmazottainak kiválasztását. A szigorú szelekciót a közelmúlt vatikáni botrányai és a protekció, a rokonok, vagy ismerősök álláshoz juttatásának visszaszorítása indokolja.
A régi jó világtól eltérően, amikor egy állás megszerzéséhez olykor egy bíborosi ajánlás is elegendő volt, ezentúl minden másként lesz. A vatikáni állásokra vágyó világiak és egyháziak közül öttagú bizottság fogja kiválasztani a legalkalmasabbakat. Teljesen új követelmények alapján. Elsősorban a pályázók korábbi érdemei, szakmai tudása és képessége lesz a fő szempont.
Az új rendszerben – állítják a koncepció kidolgozói – már nem sokat nyom a latban, ha valaki valakit beajánl valamelyik hivatalba. Még akkor sem, ha ezt magas rangú egyházi méltóság teszi. A világ legkisebb államában álláshirdetésre jelentkezők tudását és képességeit a felvételi bizottság alaposan ellenőrzi.
Ez a testület a Vatikán fontos központi hatóságának, a szentszéki államtitkárságnak a keretében fog működni. Tagjai mindig három pályázó közül választják majd ki a legmegfelelőbb személyt. A cél: megakadályozni alkalmatlanok bejutását a vatikáni hivatalokba, amelyekben jelenleg csaknem háromezren dolgoznak.
Elsősorban az olyan személyeket próbálják kiszűrni mint Paolo Gabrile, vagy Ettore Gotti Tedeschi. Előbbi a pápa komornyikja, utóbbi a nem épp jó hírű Vatikáni Bank, a Vallási Műveletek Intézetének (IOR) elnöke volt. Cselekedeteikkel pletykák, híresztelések, találgatások sorozatát indították el a pápa elleni merénylet tervéről, a katolikus egyházon belüli hatalmi, illetve utódlási harcról, egymással viaskodó bíborosokról, korrupcióról és az IOR-ban zajló gyanús pénzügyi műveletekről.
A Vatikánban múzeumőrként dolgozó Gabrielét egy bíboros ajánlotta be XVI. Benedek pápa mellé, 2006-ban. Úgy tűnik, akkor ennyi is elég volt az egyházfőhöz legközelebb álló, legszűkebb bizalmasainak köréhez tartozó laikus kiválasztásához.
Az idén azonban kiderült: egyéb szempontokat sem ártott volna figyelembe venni, hisz a döntés nem bizonyult szerencsésnek. A rosszul megválasztott komornyik – vélhetően másokkal együtt – ugyanis az utóbbi évek legnagyobb botrányát okozta, amely alaposan megtépázta a Vatikán tekintélyét és hírnevét.
A 46 éves Gabriele bizalmas pápai és vatikáni iratokat lopott és juttatott el az olasz sajtóhoz. Az ügy az év elején hatalmas vihart kavart. A Vatileaks néven elhíresült kiszivárogtatási botrány állítólag a pápa utódlása körüli játszmák része volt, melyben a komornyiknak, a titkos belső iratok „kiadójának”, fontos szerep jutott.
Gabriele szerepe májusban véget ért. Letartóztatták. Október elején – a bizalmas dokumentumok ellopásáért és kiszivárogtatásáért – pedig másfél év börtönbüntetésre ítélte a vatikáni bíróság. Az utolsó szó jogán azt állította: nem tolvaj, tettét a keresztény egyház és annak vezetője iránti szeretet vezette. Az információkat pedig azért juttatta el a sajtónak, hogy mások is megtudják mindazt, amit többéves munkája idején tapasztalt. Azt, hogy a pápát bizalmasai manipulálják és elzárják azoktól a hírektől, amelyekről tudnia kellene.
A bíróságon nem mondta el, mely fontos információk nem juthattak el a pápához. Feltételezések szerint ezek a vatikáni korrupcióval, pénzmosással, cselszövésekkel és korábbi titokzatos (ön)gyilkosságokkal lehetnek kapcsolatban.
A Vatikán gyanúsnak tűnő pénzügyeiről, bűnösnek vélt banki tranzakcióiról és egy titokzatos gyilkosságról talán a 67 éves Ettore Gotti Tedeschitől lehetne többet megtudni. Az utóbbi néhány évben ő volt a Vatikán pénzügyeit 1942 óta intéző banknak, az IOR-nak az elnöke. Az idén májusban azonban felmentették tisztségéből.
A bankot már évek óta (ismét) a pénzmosás gyanúja árnyékolja be. A sajtó azzal vádolja a Vatikánt – az olasz ügyészség még csak gyanítja –, hogy az IOR a vezető szicíliai (származású) maffiafőnökök pénzét is kezeli, illetve mossa tisztára. A Vatikán elismeri az ellene folyó ügyészi vizsgálatot, de azt nem hozza kapcsolatba a maffiának történő pénzmosási gyanúsítással.
Tedeschi 2009-ben azért került az IOR élére, hogy azt rendbe és átláthatóvá tegye; véget vessen az állítólagos visszás, esetleg törvénytelen ügyleteinek. A bankelnök a pénzügyi átláthatóság megtestesítőjeként szerette volna elfogadtatni magát. A kinevezése utáni évben azonban az IOR pénzmosás gyanújába keveredett. Emiatt a római ügyészség 2010 szeptemberében vizsgálatot indított az intézmény, valamint Tedeschi és a bank igazgatója, Paolo Capriani ellen.
Tedeschinek állítólag a Vatikán bevételeinek eltüntetésében és olasz cégek adócsalásaiban lehetett szerepe. Bukását részben az okozhatta, hogy belekeveredett a Finmeccanica olasz óriásvállalat korrupciós ügyeibe is.
Mások viszont úgy vélik: Tedeschi elmozdításának prózaibb okai voltak. Épp az volt a baj, hogy a megbecsült bankár, a gazdaságetika szakértő professzora nagyon is ellenállt a világi gonoszok kísértésének.
Sokaknak nem állt érdekében, hogy rendet teremtsen a vatikáni számlák kusza rengetegében, és átláthatóvá tegye az intézményt. S talán az sem, hogy maradéktalanul érvényesítse a Vatikánban – pápai rendelettel tavaly – bevezetett szigorú pénzmosásellenes intézkedéseket. Emellett alighanem a 85 éves pápa utódlása körüli játszmák is hozzájárulhattak bukásához.
Tedeschi kirúgásának a Vatileaks-kiszivárogtatásnál is kellemetlenebb következményei lehetnek. Ha a volt bankelnök kitálal. Ő kellemetlenebb ügyekről is tudhat, mint a minap elítélt komornyik.
