Ismét éles vita robbant ki London és Brüsszel között. Részben a pénz, részben más okok miatt. Nagy-Britannia azt szeretné, ha az EU nagyon visszafogná a 2014–2020-as költségvetését, Brüsszel növelné azt. Az új költségvetés tervezetéről november 22-én és 23-án próbálnak megegyezni a 27 tagú közösség vezetői.
Nem lesz könnyű dolguk, mert a britek mellett mások is zúgolódnak. Ausztria, Ciprus, Németország és Svédország is lefaragná (50–200 milliárd euróval) a hétéves EU-költségvetést. A dánok meg azt szeretnék, ha – több tagországhoz hasonlóan – nekik is jutna visszatérítés, vagyis az EU közös kasszájába befizetett hozzájárulásuk jó részét kompenzációként visszakapnák.
Az EU egyik vezető hatalma, Franciaország szintén morgolódik. Londonhoz hasonlóan, Párizs is azzal fenyegetőzik, megvétózza a költségvetésnek azokat a részeit, amelyeket ellentétesnek tart nemzeti érdekeivel. A franciák – az írekkel és a spanyolokkal együtt – azt akarják, hogy az új költségvetés ne csökkentse a mezőgazdasági támogatásokat.
A 15 államot tömörítő „kohézió barátai” csoport (amely magában foglalja a kelet-európai tagokat is) az elmaradott régiók fejlesztését szolgáló strukturális alapok megnyirbálása ellen tiltakozik. Ráadásul elutasítja a költségvetés csökkentését is.
Németországnak, az EU vezető hatalmának szintén vannak kifogásai, de nem riogat vétóval. A költségvetés elfogadását és azt szorgalmazza, hogy a válságos időkben az unió minél több pénzt fordítson a gazdasági növekedés serkentésére és a versenyképesség növelésére.
Brüsszel az új költségvetés kiadásait 1033 milliárd euróra emelné, ami a jelenlegi, a 2007–2013-as költségvetés összegénél öt százalékkal több. A kiadások bővítését a megszaporodott feladatokkal indokolja.
A magas államadóssággal és költségvetési hiánnyal küszködő London rendkívül hevesen ellenzi az uniós költekezés „felháborító növelését”. Minthogy neki is egyre kevesebb folyik be az államkincstárba, az uniós költségvetés jelentős, akár 200 milliárd eurós megkurtítása mellett kardoskodik.
Az EU-költségvetéssel kapcsolatos ellenkezése mellett London azzal is borzolja Brüsszel kedélyeit, hogy nagyobb hatalmat követel magának a közösségben. Ez különösen nem tetszik az EU főhatalmának, Németországnak, amely a nagyobb politikai egységért lobbizik.
Berlin egységesítési és központosítási törekvéseit pedig London utasítja el. A brit külügyminiszter ezt épp a minap nyomatékosította. William Hague szerint nem Brüsszelnek, hanem a nemzeti parlamenteknek kell több hatalmat adni.
A nézeteltéréseket az is felerősítette, hogy London meglebegtette: kilép az európai igazságügyi együttműködésből. Brüsszelnek azt is megüzente, hogy a jövőben nem tartja magát 135 – neki nem tetsző – uniós jogszabályhoz, vagyis csak azokat alkalmazza, amelyek megfelelnek elvárásainak.
David Cameron brit miniszterelnök konzervatív–liberális kormánya szeretné megakadályozni, hogy az eurózóna 17 országában létrehozandó bankunió szabályait rákényszerítsék a közös valutát nem használó többi EU-tagra. London egyre inkább ellenzi a közös európai hadsereg létrehozását is. Sőt a munkaerő szabad áramlásának korlátozását is fontolóra vette.
A London és Brüsszel közötti feszültséget jelzi, hogy az uniós költségvetési biztos felszólította Nagy-Britanniát, valljon színt EU-tagságáról. Janusz Lewandowski követelte: az ország döntse el, hogy jövőjét az EU-ban képzeli-e el vagy sem.
Válasz még nem érkezett. London a válságkezeléssel van elfoglalva. A válság miatt a brit gazdaság a harmadik negyedévben stagnált, a korábbi néhányban recesszióban vergődött. Emiatt 2,5 milliósra nőtt a munkanélküliek tábora, további hárommillió ember pedig képtelen annyit dolgozni, hogy szavatolja a megélhetését. Emellett a bérek az elmúlt három évben folyamatosan zsugorodtak.
A kormány csökkentené az államadósságot, közben megpróbálja növekedési pályára állítani a gazdaságot. Cameron kemény kézzel igyekszik lefaragni a költségvetési hiányt, amely az egyik legnagyobb az EU-ban.
A lakosság egyre elégedetlenebb. Októberben az idei legnagyobb tiltakozást szervezték Londonban a kormány megszorító intézkedései ellen.
Az EU-t évek óta sújtó válság és a megosztott tagországok közötti ellentétek, viták miatt a britek többsége kiábrándult az unióból. Az októberben készített legutóbbi felmérés szerint 51 százalékuk támogatná a kilépést az EU-ból. Korábban még soha ennyi euroszkeptikus nem volt az országban. Az uniós tagságot ellenzők aránya az utóbbi egy évben nőtt meg, aminek főként az euróövezeti krízis az oka.
Ráadásul a Cameron-kormány vezető erejét adó konzervatívok között is egyre többen bizalmatlanok az EU-val szemben. A párt euroszkeptikus szárnya – másokkal együtt – népszavazás kiírását követeli az EU-tagságról.
A konzervatív miniszterelnök hajlik arra, hogy a 2015-ös parlamenti választás után népszavazás döntsön a kérdésben. De ő nem a tagságról szavaztatna. Arról kérné ki referendumon honfitársai véleményét, hogy Nagy-Britannia milyen feltételekkel maradjon az EU-ban. Cameron nem szeretné, ha országa kiválna az EU-ból; azzal kirekesztené magát a közös piacról, ahová a brit export fele irányul.
Független szakértők is arra figyelmeztetnek, hogy az ország rengeteget veszítene a kilépéssel. Szerintük a briteknek fejenként évente csak 15 fontba (18,7 euróba) kerül az EU-tagság, de a belső piac előnyei 1500-3500 font (1870-4369 euró) hasznot hoznak háztartásonként.
