A múlt szerdán kiújult palesztin–izraeli fegyveres konfliktus óta nagyszabású, de láthatatlan támadások sorozatát is végrehajtották Izrael ellen. Feltehetően a megtámadott sem maradt adós a válasszal. Ez a csata a virtuális világban, a kibertérben, optikai kábelrendszerek és komputerek őserdejében zajlik. Ott, ahol arca ugyan nincs az ellenségnek, de ökle annál inkább.
A kiberharcosok oda csapnak, ahová az igazi katonák és fegyverek nem tudnak lesújtani. Ők komputereket vagy azok vezérelte, működtette rendszereket támadnak és tesznek bennük kárt. Fegyver és lőszer helyett rendkívül kifinomult számítógépes vírusokat, férgeket és hasonló bonyolult programokat használnak, amelyeket saját, jól álcázott komputereikről juttatnak a célba.
A célpont most Izrael. Legalábbis az arab, iráni, török és az Izraellel nem szimpatizáló komputerbetyárok (a hackerek és a sokkal durvább, erőszakosabb crackerek) és kiberharcosok körében. A példátlan kiberháború tényét Juval Steinic, az internetbiztonságot is felügyelő izraeli pénzügyminiszter hozta nyilvánosságra.
Elismerte, hogy a Gázai övezet elleni izraeli hadművelet november 14-ei kezdete óta eltelt öt napban csaknem 44 millió kibertámadást hajtottak végre (az interneten külföldről) az izraeli kormány komputerei és honlapjai ellen. Izraelre – ez alatt az idő alatt – csaknem 1100 rakétát és gránátot is kilőttek a palesztin területről.
A milliónyi virtuális támadás nem járt halálos áldozatokkal. Csak egyéb kárt okozott, ami állítólag minimális, mert az izraeli kibervédelem és a komputerrendszereket védő tűzfal jól működött. Steinic szerint csupán egy támadó tudta kijátszani a védőket: néhány percre megbénított egy kormányzati honlapot.
A miniszter nem szólt az izraeli kibersereg ellencsapásáról. Erről a palesztin hatóság tudna többet mondani, de az egyelőre hallgat. Jó oka lehet rá. Izraelnek kiválóan képzett és tapasztalt kiberkatonái vannak, s bizonyára ők is „visszalőttek”.
Az utóbbi években – kormányzati segítséggel és jóváhagyással – több eredményes műveletet hajtottak már végre. Állítólag ők és amerikai társaik csaptak le korábban az urániumdúsításban részt vevő iráni központok informatikai rendszereire. Nem zárható ki, hogy bekapcsolódtak az iráni állami kőolajipari vállalat, a NIOC komputerei ellen áprilisban végrehajtott támadásba is.
A hagyományos fegyverekkel vívott háborúkban és tőlük függetlenül is évek óta kiemelt szerep jut a virtuális térben kezdeményezett csatáknak, amelyeknek romboló hatása egyre nagyobb. Egyetlen ügyes kiberkatona (komputer mellett ülő, képzett hús-vér hacker, cracker) is elég ahhoz, hogy akár egy paranccsal (vírussal) blokkolja a kommunikációs vagy katonai műholdakat. Esetleg titkokat lopjon az ellenségtől, megbénítson, szétzúzzon fontos (vezérlő)rendszereket, intézményeket, vagy szabotálja a komoly ipari (pl. áramszolgáltatást) irányító rendszereket, hálózatokat.
Több országban – állami támogatással – zajlanak fejlesztések egy-egy virtuális csata megnyeréséért. Így a támadók egyre kifinomultabb kibernetikai fegyvereket vethetnek be. A kívülállók nem sokat tudnak ezekről. Azért, mert – jellemző módon – láthatatlanok, és a hadműveletek időpontját nem kötik a laikusok orrára. Ilyen támadás indult már országok, kormányok, intézmények, de az utóbbi két évben a Google keresőrendszer ellen is, ami mögött több szakember Kínát sejti.
Az Egyesült Államok vezette nyugati katonai szövetség már 2008-ban létrehozta a NATO Kibervédelmi Együttműködési Központját az észt fővárosban, Tallinnban, ahol márciusban kiberhadgyakorlatot is tartottak. Az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon pedig már 2009 óta kiberparancsnokságot működtet az egyre gyakoribb és főként Kínából eredeztethető hackerfenyegetések kivédésére.
Az óvatosság és a felkészülés ezen a területen nem véletlen. Az I. internetháborúnak nevezett összecsapás már régen, 2007-ben véget ért. Az akkori átfogó kibertámadást feltehetően orosz(párti) aktivisták hajtották végre, látványos sikerrel. Észtországi média- és kormányoldalakat bénítottak meg, vélhetően a Tallinn központjában álló második világháborús szovjet katonai emlékmű áthelyezése miatt.
Azóta minden rakétasebességgel fejlődött ezen a téren. Amint azt a legutóbbi eset, Izrael kiberterének lerohanása és a támadás visszeverése is bizonyítja.
