Az európai adósságválság sok mindent megölt már. Az építőipart, a(z olykor több nemzedéken át virágzó) kis- és középvállalkozások tömegét, a jóléti államot és egyebeket. Azokat a gazdasági ágazatokat és rendszereket, amelyeket még nem terített le, részben elkaszálták a válság ellen bevetett kormányzati intézkedések. A veszteségeket lajstromozók azonban mintha alig figyelnének a krízis egyik fontos, ha nem a legfontosabb elemére: az emberre. Az ember életére, amely épp a válság miatt kerül veszélybe mind több helyen és egyre gyakrabban.
A krízis miatti megélhetési gondok, a létbizonytalanság vagy a ház, a munkahely elvesztése keltette aggodalmak, szorongások és a kilátástalanság érzése súlyos mentális megrázkódtatásokat okoz az európai lakosság jó részénél. Az új adók, a csökkenő bérek, nyugdíjak és segélyek, a nyomasztó családi adósságok vagy a növekvő munkanélküliség már százmilliókat sújt az unióban.
Kevés ország akad, amelyiket ne érintené valamelyik égető probléma. Rossz nyelvek szerint a válsággal eddig eredményesen dacoló Németországban már csaknem mindegyik ház pszichiátriára kezd hasonlítani.
Az euróövezet déli államaiban, elsősorban Görögországban, Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, valamint Írországban az utóbbi években sokkal többen kértek orvosi vagy lelki segítséget, mint a válság előtt. Megnőtt azoknak a tábora is, akik a drogokhoz vagy az alkoholizmusba menekülnek.
A pszichés, főként depressziós megbetegedések mellett az EU-ban hirtelen megemelkedett az öngyilkosságok száma is. A válság gerjesztette öngyilkossági hullám egyre terebélyesebb, lassan elárasztja a kontinens minden országát, ahol elhatalmasodtak a pénzügyi, gazdasági és szociális gondok. E tekintetben hasonló folyamatok játszódnak le, mint az 1930-as évek nagy világválsága s az azt követő súlyos gazdasági megrázkódtatások idején. Az emberek sokszor csak akkor értesülnek ezekről a tragédiákról, ha nyilvános helyen történnek. A válsággal küszködő EU-ban egyre több az ilyen eset.
A nyomasztó helyzetet talán Görögországban viselik el a legnehezebben. Abban az államban, ahol az euróövezeti válság 2009 októberében kirobbant, és azóta súlyos csapásokat mért a görögök életére, egészségére. Rengeteg ember a társadalom peremére szorult. Sokan a talajt is elvesztették a lábuk alól. A kilátástalanság miatt állítólag hetente egy-két kétségbeesett görög követ el öngyilkosságot. Hivatalos adatok szerint tavaly Görögországban több mint negyven százalékkal emelkedett az öngyilkosságok száma az előző évhez képest. Korábban ez elképzelhetetlen volt. Sőt Görögország azok közé az EU-tagok közé tartozott, ahol a legkevesebben vetettek véget életüknek.
Egyre több öngyilkosságot írnak a válság számlájára Írországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban és Spanyolországban is. Olaszországban a tavalyi és az év eleji öngyilkossági hullám mintha lecsendesedett volna az utóbbi hónapokban. Az áldozatok özvegyei közben mozgalmat szerveztek, hogy felhívják a figyelmet a problémára, azokra a kétségbeesett honfitársaikra, akik már képtelenek elviselni a terheket, s a halálba menekülés gondolatával foglalkoznak. A csoport tagjai, akiket az olasz sajtó fehér özvegyeknek nevez, már több felvonulást is szerveztek. Olaszországban az idén csaknem száz öngyilkosságot számoltak össze. Az utóbbi hónapokban szerencsére csak elvétve hallani ilyen esetekről.
Nem így Spanyolországban. Ott épp az ősszel nőtt meg a száma azoknak, akiket a válság a halálba kergetett. Csak az elmúlt három hétben három eladósodott ember vetett véget életének az ibériai országban, mert képtelenek voltak fizetni lakáshitelük törlesztőrészleteit. A kilakoltatás helyett a halált választották.
A társadalmi drámáknak lassan minden országban lesz legalább egy egyéni tragikus jelképe. A görögöknél ilyen jelkép az a 77 éves nyugdíjas, aki tavasszal Athén központjában, a parlament közelében lőtte főbe magát, mert képtelen volt elviselni a válság(kezelés) terheit. Spanyolországban ez a szomorú szerep egy 53 éves anyának jutott. Ő nemrég a szomszédok szeme láttára ugrott a halálba a negyedik emeletről, amikor meglátta a közeledő végrehajtót, aki a kifizetetlen hitelei miatt a lakását jött lefoglalni a bank javára.
A tragikus eleset után Madridban százak tüntettek a „gyilkos bankárok” ellen. Görögországban is voltak már utcai megmozdulások nyilvános öngyilkosság miatt. Athéban akasztókötelekkel tiltakoztak. Sőt akasztásokat is eljátszottak, hogy felhívják a figyelmet a válság óta ijesztően elharapózó öngyilkosságokra.
A válság nyomán kirobban társadalmi felháborodás folyamatosan erősödik. A napokban több uniós tagállamban voltak hatalmas tömegmegmozdulások és sztrájkok, ezúttal az emberi és egyéb tragédiák kiváltó okának tartott „öngyilkos megtakarítási politika” ellen. Sok tüntető azért bírálta a kormányt, mert szerintük a politikusok megszorító intézkedései azokat is megtizedelik, akik (esetleg vállalkozásukkal együtt) nagy nehezen túlélték az eddigi csapásokat. Nem egy tiltakozó gondolja úgy, hogy a túlélők ellen most „pénzügyi népirtás” folyik.
A tüntetők – Athéntól Brüsszelig, Madridtól Párizsig – azt hangoztatták, hogy ha az EU vezetői továbbra is a megszorító, takarékoskodó költségvetési politikát erőltetik, az egész kontinenst gazdasági és társadalmi öngyilkosságra ítélik.
