A novemberben kirobbant izraeli–palesztin fegyveres konfliktus szerencsére véget ért. A Közel-Kelet mégis, illetve ismét nagyon nyugtalan és „zajos”. Két évvel a – korábban stabilnak tűnő helyi – diktatúrákat elsöprő vagy megroppantó arab tavasz kezdete után sincs még nyugalom, sem stabilitás. Több diktatúra helyébe a bizonytalanság, zavargások vagy a fegyveres harcok léptek.
Szíriában 2011 tavasza óta véres belháború dúl. A Kadhafi-rezsim megbuktatása óta Líbiában bizonytalan béke van. Egyiptomban, ahol tavaly februárban megfosztották hatalmától a 30 évig elnökösködő Hoszni Mubarakot, hetek óta tömegtüntetések és ellentüntetések követik egymást. Az elégedetlenkedők már az új államfő, a hivatalát június vége óta betöltő, iszlamista Mohamed Murszi távozását követelik. Az egyre nagyobb felfordulás az utóbbi hónapok legsúlyosabb válságához, politikai káoszhoz vezetett Egyiptomban, az arab világ legnépesebb országában, ahol a 83 millió lakos egynegyede mélyszegénységben él.
Minden, ami ott történik, belső megosztottságra, növekvő feszültségre és elmérgesedő hatalmi harcra utal. A harcot utcai és jogi csatákkal vívják a szembenállók: az államfő iszlamista hívei és az ellenzéki csoportok. A két tábor között egyre gyakoribbak a véres, olykor halálos áldozatokat szedő utcai összetűzések is.
Ez részben annak a következménye, hogy Mohamed Murszi és az őt támogató párt, a Mubarak-rezsim idején betiltott iszlamista Muzulmán Testvériség – új alkotmánnyal – gyökeresen át akarja alakítani az államot. Részben pedig annak, hogy Murszi november 22-én külön rendeletben (dekrétumban) többletjogokkal ruházta fel magát. Intézkedésével már-már teljhatalomra tett szert; a törvények fölé helyezte magát.
Mindezt nagyon sokan ellenzik és elítélik a hazájában és külföldön is. Szerintük a Muzulmán Testvériséghez tartozó Murszi a politikai iszlám, a vallási diktatúra felé akarja eltéríteni Egyiptomot, azt az országot, amelyben Mubarak elnök idején inkább a hadseregé volt a vezető szerep a rendszer fenntartásában.
Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke nemrég államcsínynek nevezte Murszi rendeletét, Murszit pedig az uniós támogatások megvonásával fenyegette meg, ha Egyiptomban felszámolják a többpárti demokráciát. Az EU több politikusa és az Egyesült Államok szintén megfogalmazott hasonló hangvételű figyelmeztetéseket, jelezve, hogy a helyi szereplők felett nagyobb hatalmak érdekei tornyosulnak.
Röpködnek a figyelmeztetések az országban is. Az utóbbi napokban már az államfő – páncélozott katonai harcjárművekkel őrzött – rezidenciája előtt is gyülekezik az ellenzék. A kairói Tahrír tér, a Mubarak-buktató forradalmi helyszínek legfontosabbika viszont már november 22-e óta – a rendszer ellen tiltakozó – dühös emberek gyülekezési terepe, a demonstrációk központja, olykor az elégedetlenek és a rendőrség összecsapásainak könnygázzal elárasztott helyszíne. Az ellenzék az államfő intézkedései, rendszere, az új alkotmány tervezete ellen és a világi állam mellett tüntet.
Murszi elnöknek és politikájának hívei szintén egyre gyakrabban vonulnak utcára, hogy támogassák intézkedéseit és az iszlám törvénykezés, a saria alapján megfogalmazott új alkotmány tervezetét.
Az egyiptomi fővárosban és sok más vidéki településen több véres zavargás volt az utóbbi hetekben. A rendszer ellen tiltakozók néhol a Murszi-pártiakkal, másutt a rendőrökkel csaptak össze. Az utcai összetűzésekben eddig már többen meghaltak, csaknem ezren megsebesültek.
Az elégedetlenség egyik fő kiváltó oka Murszi elnöki rendelete, amelyet november 22-én adott ki, a Mubarakot elsöprő forradalom védelmére hivatkozva. Az új elnöki jogköröket tartalmazó dekrétum értelmében Murszi alkotmányosan nem vonható felelősségre, döntései sérthetetlenek, a bíróságon visszamenőleg sem lehet megtámadni őket. A többségében iszlamistákból – az államfőt támogató Muzulmán Testvériség mozgalom tagjaiból – álló alkotmányozó gyűlést szintén tilos bolygatni. A Murszi-dekrétum tiltja a testület feloszlatását is.
A nem iszlamista egyiptomiakból verbuválódó tüntetők aggályosnak tartják az új alkotmány minap elfogadott tervezetét is, amelyről – államfői jóváhagyással december 15-én – népszavazás dönt. A világiak szerint az elnöki rendelkezés és az alkotmány tervezete is nagyon távol áll a forradalom célkitűzéseitől, a demokrácia remélt kiszélesítésétől és a szabadságjogok szavatolásától.
Sokan emiatt megvádolták az elnököt, hogy elárulta a Mubarakot megbuktató forradalmat, és új fáraóként akar uralkodni. Ellenfelei azzal fenyegetnek, hogy addig nem vonulnak el a Tahrír térről, amíg Murszi nem vonja vissza a magának többletjogokat adó rendeletét. Követelik a népszavazás elhalasztását és az alkotmány tervezetének átírását is.
Murszi azzal védekezik, hogy az elnöki hatalmat jócskán kiterjesztő novemberi rendelete azonnal érvényét veszti, amint életbe lép az új alkotmány. Addig pedig csak abban az esetben élne a dekrétumban szavatolt hatalmával, ha Egyiptom biztonsága veszélybe kerülne.
Ezt nem mindenki hiszi el neki, ahogyan azt sem, hogy a dekrétummal a Mubarak-rezsim maradékától akarja megóvni Egyiptomot. Murszi ehhez másik (fontos) eszközként az új alkotmányt is fel akarja használni.
Az ország alapvető és legfontosabb jogi normáinak gyűjteménye értelmében Egyiptomban megváltozik a kormányzati rendszer, az elnöki jogkör és megbízatási idő, a hadsereg szerepe, sőt az iszlám jogállása is. A 234 cikkelyt tartalmazó – sebtében és ellenzéki bojkott mellett összeállított – dokumentum értelmében az államfő csak összesen nyolc évig (kétszer négyéves megbízatási időszakban) töltheti be a tisztségét, a múlttal ellentétben, amikor Hoszni Mubarak három évtizedig állt folyamatosan az ország élén.
Az új alkotmány tervezete a hadsereg bizonyos fokú civil ellenőrzését is előírja, bár egyes bírálók szerint ez nem elégséges. A kritikusok és emberjogi szervezetek arra figyelmeztetnek, hogy az alkotmányba olyan cikkelyeket is becsempésztek, amelyek korlátozzák a szólás- és a vallásszabadságot, valamint a nők jogait.
Sokaknak, de elsősorban a nem iszlamista erőknek, illetve az ellenzéknek komolyabb kifogásaik is vannak. Elsősorban az nem tetszik nekik, hogy az új alkotmány tervezete gyakran utal, hivatkozik és támaszkodik a nyugati világban rosszul csengő iszlám jogrendre, az iszlám vallás legfontosabb – szent könyvének számító Koránra épülő – törvénykezésére, a sariára, illetve annak elveire. A tervezet úgy rendelkezik, hogy Egyiptomban a „törvénykezés elsődleges forrását” a „saria alapelvei” jelentik. A dokumentum bírálói szerint ez lehetőseget adhat arra is, hogy a (legfelsőbb) vallási vezetők beleszóljanak a törvénykezésbe.
Ebből kiindulva a világiak és sok külföldi elemző már azt feszegeti, vajon Egyiptom lesz-e az új Irán. Az új alkotmány, amelyet december 15-én a lakosság többsége a referendumon valószínűleg elfogad, új arculatot adhat az országnak. Bírálói szerint az alkotmány elfogadása újabb lépés lesz a politikai iszlám és a vallási diktatúra uralma felé.
