Botrányosra sikeredett Angela Merkel német kancellár választási kampányának nyitánya, amelyet a hét derekán Seligenstadt kisvárosban mutatott be. Előadását többször füttykoncert tarkította, az ellenzéki szociáldemokraták jelen levő fiatal tagjaiból összeállt kórus jóvoltából. Mindez alaposan felkavarta a konzervatív (CDU-párti) Merkelt, aki – a rosszul megválasztott helyszínen elmondott – beszéde végén már nagyon kínosan érezte magát.
Nem kizárt, hogy hasonló kellemetlen meglepetésben még akár többször is része lesz, hisz kampánykörútján legalább további ötven várost akar felkeresni. A seligenstadti kampányrajt arra utal, hogy a népszerű kancellárnak kemény küzdelmet kell folytatnia a következő hetekben, hogy a szeptember 22-én esedékes országos (szövetségi) parlamenti választáson jól szerepeljen az őt támogató CDU–CSU keresztény-konzervatív pártszövetséggel.
Népszerűségénél fogva Merkel lehet a CDU csodafegyvere a választáson. Ezért az ellenzék mindent igyekszik bevetni ellene. Hat héttel a választás előtt, a kancellár legfőbb riválisa, Peer Steinbrück szociáldemokrata (SPD) vezető, kancellárjelölt egyre gyakrabban támadja.
Az ellenzék közben azzal vádolja, hogy becsapja a választókat, akiknek csak a kormány eredményeiről beszél, miközben a kihívásokról és a problémákról mélyen hallgat.
Legutóbb azt rótták fel neki, hogy igyekszik elhallgatni a görög válságkezeléssel kapcsolatos legújabb fejleményeket. Az ellenzék a szemére veti, hogy szándékosan kerüli a témát, mert tudja, hogy Görögországnak új mentőhitelre lesz szüksége, legkésőbb 2014 elején. Merkel alighanem azért nem beszél erről, mert tudja, hogy a választás előtt maga ellen fordítaná még támogatói egy részét is, ha kitérne a görögöknek nyújtandó esetleges további külső hitelre, amelynek jó részét valószínűleg ismét Németország állná.
A CDU-nak így az az érdeke, hogy ez a téma, vagy hasonló problémás ügy fel se vetődjön a kampányban és inkább minél tovább tartson az általános jó közérzet. Az ellenzéki rivális Steinbrück szerint ezzel a stratégiájával Merkel álomba akarja ringatni az országot.
Eddig valóban elég unalmas, lagymatag volt a kampány. Nem bontakoztak ki nagy viták a szemben állók között, mert korszakalkotó javaslatok sem bukkantak fel. Az eddigiekben inkább taktikázás, lavírozás, helyezkedés zajlott a győzelem és (egyes pártok esetében) a túlélés érdekében. Németországban három polgári középpárt – a konzervatív CDU–CSU, a szociáldemokrata SPD és a Zöldek –, továbbá két kisebb politikai alakulat küzd egymással a legnagyobb eséllyel azért, hogy bejusson a német (szövetségi) parlamentbe.
Bár a közvélemény-kutatások szerint a CDU–CSU magabiztosan vezet a többi párt előtt, Merkel mégsem ülhet a babérjain. A szavazatok abszolút többségét, ami elég lenne az önálló kormányalakításhoz, biztosan nem tudja megszerezni. Jelenlegi koalíciós partnere, a liberális FDP pedig épphogy az 5 százalékos parlamenti küszöbön imbolyog.
Ezért egyelőre a fő kérdés az, vajon hogyan és kikkel tud majd koalíciót alakítani a CDU–CSU keresztény-konzervatív párttömörülés. A legújabb közvélemény-kutatás szerint a Merkelt támogató CDU–CSU 41 százalékon áll, míg a szociáldemokraták (SPD) 25 százalék szavazatra számíthatnak, a szintén ellenzéki Zöldek ennek talán a felére.
Ilyen helyzetben a legkézenfekvőbb lehetőség a nagykoalíció lenne, vagyis a jobboldal (CDU–CSU) és a baloldal (SPD) összefogása, amire épp Merkel első kormánya (2005–2009) idején már volt példa. Az akkori nagykoalíciós együttműködésről, a közös kormányzásról a szociáldemokrata SPD-nek azonban nagyon rossz emlékei maradtak. Ráadásul azóta képtelenek voltak visszaszerezni korábbi népszerűségüket. Persze lehet, hogy esetükben a közvélemény-kutatások nem tükrözik a valóságot. A valóság ugyanis az, hogy az elmúlt bő egy évben a tartományi választásokon a Merkel-erők mindenütt leszerepeltek, a szociáldemokraták pedig taroltak.
