Nagyszerű eredménnyel győztünk. Jelentette be még a hétfőn közzétett hivatalos előzetes végeredmény előtt Angela Merkel német kancellár a vasárnap megtartott német parlamenti választás befejezése után nem sokkal ismertetett felmérések eredményét, az úgynevezett exit poll adatokat értékelve. Nem tévedett, győzelmi jelentését a hétfőn közzétett hivatalos adatok teljes mértékben alátámasztják. Sokan történelmi győzelmet és fergeteges sikert emlegetnek, amire húsz éve nem volt példa a diadalmaskodó jobbközép CDU–CSU pártszövetségben. A sikerhez nagyban hozzájárult Merkel személyisége és népszerűsége.
Az 59 éves Merkel és az őt támogató (kormányzó) CDU–CSU keresztény-konzervatív pártszövetség – a szavazók csaknem 73 százalékos részvétele mellett – már harmadszor nyert zsinórban parlamenti választást Németországban, ami szintén irigylésre méltó teljesítmény. Ráadásul úgy lett ismét első – a szavazatok 41,5 százalékának megszerzésével –, hogy a mögötte felsorakozó jobbközép pártszövetséggel jelentősen javította, azaz csaknem tíz százalékkal túlszárnyalta a négy évvel korábbi választási eredményét. Merkelék győzelme fölényes, a kancellár pártja, a CDU az egyik legjobb választási eredményét érte el.
Németországban ezért Merkel és a CDU–CSU folytathatja a kormányzást. A kérdés már csak az, hogy kivel lépnek koalícióba, illetve kivel osztoznak a hatalmon a kormány következő négyéves hivatali ideje alatt, hiszen nincs abszolút parlamenti többségük. De csak kis híján, az abszolút többséghez ugyanis a voksok 42,5 százalék kellett volna.
A folytatásban Merkel már nem számíthat eddigi koalíciós partnerére, a liberális FDP-re. Ez a párt – 64 év óta először, amiből 52-t a különböző kormányokban töltött el – nem jutott be a szövetségi (országos) parlamentbe, vagyis annak alsóházába, a Bundestagba, ahol vasárnap a szavazatok öt százalékának a megszerzése volt a belépési feltétel. Ez a bravúr mindössze további három másik (ellenzéki) pártnak sikerült: a szociáldemokrata SPD-nek (mely a szavazatok 25,7 százalékát kapta), a volt keletnémet kommunista örökséget is felvállaló Baloldalnak (8,6 százalék) és a Zöldeknek (8,4 százalék). Ezek a pártok azonban keserű szájízzel vették tudomásul az eredményt, hisz (sokkal) jobbat vártak.
Merkelnek most már azon kell elgondolkoznia, kivel lépjen szövetségre a – reményei szerint – biztos kormánytöbbség megteremtése végett. Úgy tűnik, nehéz lesz neki koalíciós társat találni. A rendkívüli módon megerősödött CDU–CSU pártszövetség ugyanis elriaszthatja a lehetséges partnereket, akik attól félnek, hogy ilyen körülmények között nem tudják érdekeiket érvényesíteni, és a liberálisok sorsára jutnak. A koalíció (esetleg a CDU–CSU) felőrli őket, s a négyéves mandátum végére, esetleg már előbb összeomlanak.
A legvalószínűbb megoldásnak az tűnik, hogy a Merkel vezette konzervatívok összefognak legfőbb riválisukkal, a szociáldemokrata SPD-vel, s így ismét nagykoalíció alakul Németországban. Merkel első kormánya induláskor, vagyis 2005-ben szintén az SPD-vel szövetkezett s alakított nagykoalíciót négy évre. Az SPD azonban akkor nagyon rossz tapasztalatokat szerzett. Peer Steinbrück, az SPD 66 éves elnöke szeptember elején elutasította az újabb nagykoalíciót, a vasárnapi választás után szintén ellene foglalt állást. Azt javasolta, hogy pártja ezúttal inkább maradjon ellenzékben.
A németek jelentős hányada mindenesetre elégedett a kancellár eddigi tevékenységével. Szavazataikkal díjazták azt, hogy Németország (gazdasága) az euróövezeti és a globális válság ellenére is jól teljesít(ett), sőt meg is erősödött. A Merkel-kormány elmúlt négy évében a német munkanélküliség soha nem látott mélypontra süllyedt, a foglalkoztatottság pedig soha nem tapasztalt magasságba emelkedett. Ami talán még ennél is fontosabb: a lakosság többsége jól él, miközben sok EU-tagországban a romló életszínvonal, az állástalanság, az elhúzódó recesszió és egyéb gondok keserítik az emberek hétköznapjait.
Egész Európa árgus szemmel figyelte a német választást, és türelmetlenül várta a végeredményt. Nem véletlenül, hiszen Németország a kontinens vezető, egyszersmind legbefolyásosabb hatalma, a demokráciája az egyik legszilárdabb, és minden, ami ott történik, hatással van Európára, az EU-ra, de főként a 17 országból álló euróövezetre. Az eurózónát 2009 ősze óta fojtogató válság alatt bizonyosodott be, hogy Németország – Merkel vezetésével – első lett az egyenlők között a közös valutát használó országok táborában, és az EU-ban is. Ezért Berlin nélkül már régóta nem születhetnek döntések Brüsszelben, a brüsszeli javaslatokat pedig Berlin szája íze szerint fogalmazzák meg.
A németek nagy többsége Merkel nagy arányú támogatásával azt is megüzente Európának, hogy jónak tartja a kancellár válságkezelési receptjét, amelyet az euróövezeti krízisállamoknak ajánl(ott), nevezetesen a költségvetési megszorítást és a bajba jutott gazdaságok strukturális átalakítását, reformját. A vasárnapi választási győzelem után Merkel is üzent. Az euróövezeti válságról szólva kiemelte: a reformokat folytatni kell.
Az eurózóna (elsősorban déli) válságországai – így Ciprus, Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, de Írország is – emiatt alighanem azért szurkolnak, hogy Berlinben nagykoalíció alakuljon. Az SPD ugyanis enyhítene a Merkel-féle receptben szereplő pénzügyi szigoron és fegyelmen (állami spóroláson). Sőt Steinbrück SPD-elnök a kampányban Merkellel vívott egyetlen tévévitájában azzal állt elő, hogy egy új Marshall-csomaggal (értsd: takarékosság helyett a gazdaság hatalmas összegekkel való ösztönzésével) segítené ki a válságból a bajba jutott euróövezeti tagországokat.
A döntés Merkel kezében van, aki harmadik miniszterelnöki mandátumát kezdheti meg, amint megalakul az új kormány. Ha letölti négyéves megbízatási idejét, ő lesz a hivatalát legtovább betöltő női kormányfő a világ politikatörténetében.
