A Székelyek nagy menetelésének szervezői elérték azt, amire titkon talán nem is számítottak – a székelyföldi autonómia-törekvésekre felfigyelt a világ. Ezek után a bukaresti politikai vezetés sem tehet úgy, mintha nem történt volna semmi különös október utolsó vasárnapján a Székelyföldön. Megpróbálhatják, meg is kísérelték minimalizálni az esemény fontosságát, a Kovászna megyei prefektúra a részvevők számát 15 ezerre becsülte, ami azért nevetséges hazudozás.
A szervezők szerint 120 ezren vettek részt vasárnap délben a Székelyek nagy menetelésén. S aki nézte a tévé-, illetve helikopterfelvételeket, az láthatta, hogy egy folyóméteren legalább két-három demonstráló állt. Ha ezt a számot az 53 ezer méterével beszorozzuk, a 120 ezres szám egyáltalán nem tűnik túlzónak.
A hatalom más eszközökkel is próbálta csökkenteni a résztvevők számát, legalábbis Korodi Attila RMDSZ-képviselő szerint a titkosszolgálatok keze is benne lehetett abban, hogy hirtelen elromlott a csíki székelyek által kibérelt különvonat mozdonya. De a vonaton ülőket autóbuszokkal és magántulajdonú személygépkocsikkal eljuttatták Sepsiszékre, így csatlakozhattak ahhoz a több tízezer székelyhez, akik kinyilvánították: Székelyföld egy és oszthatatlan, nem engedik, hogy feldarabolják vagy román többségű régióba olvasszák, és Székelyföld autonómiát követel magának!
Tizenegy órakor mind a tizennégy gyülekezési pontnál megkezdődött az ökumenikus istentisztelet, imával készültek a résztvevők a menetelésre.
A 12 órai harangszó felcsendülésekor Izsák Balázs, az ötletgazda Székely Nemzeti Tanács elnöke beszédében kiemelte: „A harangszónak itt, Székelyföldön van egy többletjelentése is. Mi, székelyek minden harangzúgáskor megemlékezünk Gábor Áronról, a székelyek nemzeti hőséről, aki egy reménytelen helyzetből tudott fordítani, és a székely virtust úgy mutatta fel a világnak, hogy azt példaértékűnek tekintheti ma minden szabadságvágyó nép.”
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke örömmel beszélt arról: „Milyen jó, hogy az erdélyi magyar pártok és szervezetek nem ellenséges vetekedéssel, hanem a közös ügy támogatásában működnek együtt, és nemes versenyben igyekeznek minél nagyobb részt vállalni az autonómia előmozdítása érdekében. Nagyon hálás vagyok a Székely Nemzeti Tanácsnak, hogy sikerült egymás mellé gyűjtenie bennünket” – mondta.
Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke kijelentette: „A mi autonómiatörekvéseinkkel, a mi céljainkkal nem kívánunk senkit megfosztani semmitől, sem romántól, sem magyartól, senkitől nem veszünk el tulajdont, döntést, jogot. Viszont azt kérjük, hogy mi, székely emberek, erdélyi magyar emberek a mi dolgainkról magunk dönthessünk!”
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke figyelmeztetett: „Nem hagyjuk magunkat. Ha kell, menetelünk, ha kell, népszavazást kezdeményezünk, ha kell, ismét összegyűlünk, ha kell, öntudatos polgárként élünk a polgári engedetlenség eszközével is. Nyelvünket, hitünket, szülőföldünket, szabadságunkat, jövőnket nem adjuk. Az autonómia a megoldás!”
Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke Bukarestnek és a nagyvilágnak üzent: „Nem akarunk kiszolgáltatottságban, alárendeltségben élni, a területi autonómia ősi jussunk, erről soha le nem mondunk! Követeljük, hogy tartsák be az 1918. december 1-jén tett ígéretet! Lojális polgárai csak olyan országnak lehetünk, amely betartja vállalásait!”
„Székelyföld jövője Igennel kezdődik. Mondjunk Igent Székelyföldért! – mondta Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke. – Ha a román hatalom tiszteletet akar, akkor neki is tisztelnie kell a székelyeket. Székelyföld azoké legyen, akik megdolgoznak, megküzdenek és áldozatokat hoznak érte, akik hisznek benne. Mi hiszünk Székelyföldben. Hajrá, Székelyföld!” – buzdította a tömeget Tamás Sándor.
A harangok hangjaira fegyelmezetten, rendezett sorokban elindultak egymás felé a menetoszlopok. Szintén 12 órakor Kökösön, Rétyen, Kézdivásárhelyen és Bereckben a fiatalok útjára indítottak, kézről kézre adtak egy-egy 250 méteres székely zászlót.
Egy óra körül alakult ki az 53 kilométeres élőlánc. Fél kettőkor 120 ezer ember énekelte a magyar és a székely himnuszt. Majd Izsák Balázs, az SZNT elnöke felolvasta a nagy menetelés kiáltványát, amelyben leszögezik: a székelység élni akar az önrendelkezés jogával, e jog alapján követeli Székelyföld államon belüli önkormányzását. „Ragaszkodunk a nyolc székely széket és 153 önkormányzatot magában foglaló Székelyföldhöz, követeljük, hogy a helyi közösségek népszavazása véglegesítse azokat” – hangzott el. A kiáltvány azt is kimondja, hogy ez a térség közös hazája lesz minden lakójának, függetlenül nemzeti, etnikai, nyelvi hovatartozástól, a területi autonómia a teljes és tényleges jogegyenlőség intézményi garanciája lesz.
Izsák Balázs emlékeztetett arra, hogy mindmáig válasz nélkül maradt a Marosvásárhelyen március 10-én, a Székely szabadság napján elfogadott beadvány, amelyben a román kormánytól a székely nép legitim képviselőivel folytatott párbeszéd megkezdését követelte. A kiáltvány figyelmeztet: vagy párbeszédet kezd Bukarest a Székelyföld jövőjéről, vagy folytatódni fognak a tiltakozó megmozdulások, akár a polgári engedetlenség eszközével is élhetnek a székelyek.”
A székelyek nagy menetelésének legalább két pozitív hozadéka van. Az erdélyi magyar civil és politikai szervezetek együttgondolkodásának és együttcselekvésének révén vált lehetségessé. A Székely szabadság napi tüntetéssel ellentétben nem maradt visszhangtalan a nemzetközi sajtóban. A hétfői román sajtó – azon az alapon, hogy amiről nem veszünk tudomást, az nincs is – kudarcként állította be a vasárnapi tüntetést, ám foglalkozott a székely autonómiát követelő megmozdulással a The Washington Post, amely említést tesz arról, hogy Románia 19 milliós lakosságának 6 százaléka magyar, majd idézi Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt, aki szerint „az erdélyi magyar közösség identitásának megőrzése és gazdasági fejlődése érdekében szeretne területi autonómiát.” A menetelésről beszámolt a Deutsche Welle és a Neue Zürcher Zeitung is.
A legnagyobb igazságot Tőkés László mondta ki vasárnap: „Autonómiaharcunk hosszú menetelés lesz, mely igencsak próbára teszi majd erőnket és türelmünket.”
