A legfontosabb érték az erdélyi magyar fiatalok számára a családi biztonság, a szerelem és a boldogság. Ám ezt már nem mindenki idehaza látja elérhetőnek – derült ki a Barna Gergő és Kiss Tamás szociológusok által készített Erdélyi magyar fiatalok 2013-ban című kutatásjelentésből.
Korábban, 2001-ben és 2008-ban is készült átfogó vizsgálat az erdélyi magyar fiatalokról. A szakemberek így azokra a kérdésekre keresték a választ, hogy mi változott és mi állandósult a fiatalok körében az elmúlt 12 évben az iskolázottság, az anyagi helyzet, a családalapítás, a gyermekvállalás és a migráció terén.
Jó hír, hogy 2001 és 2013 között a 19–29 évesek körében csökkent a csak alapfokú végzettségűek aránya, a középszintű oktatásban résztvevők száma emelkedett ugyan, de a felsőfokú oktatási intézményeknek számolniuk kell a csökkenő érdeklődéssel. Ennek oka az lehet, hogy a megszámolhatatlanul sok romániai állami és magánegyetem diplomagyárrá süllyedt, a képzés nem igazodik a munkaerő-piac elvárásaihoz, a felsőfokú végzettek elhelyezkedése problematikus.
Ma már sokkal jobb anyagi körülmények közt élnek az erdélyi magyarok, mint egy évtizede. Felzárkóztak az unió fiataljaihoz, ami a műszaki vagyontárgyaikat illeti. Mobiltelefonnal minden fiatal rendelkezik, a személyi számítógépet birtoklók aránya is megnőtt, ahogy a saját használatú személygépkocsik száma, illetve a különböző digitális eszközökhöz való hozzáférés is. Az ifjúság legsúlyosabb problémái a kutatás szerint azonban továbbra is a munkanélküliség, a pénztelenség, az alacsony kereset, s ami ebből fakad: a szegénység, létbizonytalanság.
A gazdasági válságban felértékelődnek a szellemi-lelki értékek, ezzel is magyarázható, hogy az erdélyi magyar fiatalok számára a legfontosabb a családi biztonság, a szerelem és a boldogság. A házasságkötés időpontja még inkább kitolódott. Nőtt a gyermektelen házaspárok aránya, ám teret kezd hódítani a többgyerekes családmodell is. A felsőfokú végzettségűek zöme három, vagy több gyereket szeretne.
Azonban az értékorientáció bizonytalanságára utal az, hogy arra a kérdésre, hogy ki az az erdélyi magyar személyiség ma, akit nagyra értékelnek, a megkérdezettek egynegyede tudott, akart csak ilyen személyt megemlíteni.
Nőtt a kivándorlási hajlam, s a migráció célországai is változtak. Aki tanulni akar, annak Magyarország egyre kevésbé vonzó, az erdélyi magyar fiatalok Anglia, Írország és Németország egyetemei iránt érdeklődnek. Munkavállalás terén is hasonló az átalakulás: célországként Németország és Ausztria már kedveltebb Magyarországnál, és az anyaországot hamarosan az Egyesült Királyság is lekörözi.
Ezt a tényt Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke így kommentálta: „A felmérésből az látszik, hogy az erdélyi magyar fiatalok körében az identitástudat terén nem történt visszaesés. De a fiatalok elsődleges problémája nem az identitás, mert nem Magyarországra vándorolnak ki. Ezekből az adatokból az derül ki, hogy a gazdasági problémákat kellene sokkal nagyobb súllyal kezelni.”
Ezek a kérdések azonban az erdélyi magyar politikai elit számára az elmúlt két évben ugyancsak háttérbe szorultak. A gazdasági fejlesztések helyett az identitás-kérdéseket feszegetik az erdélyi magyar politikusok, mert ezektől remélnek azonnali – szavazatokban mérhető – egyéni hasznot. Ám emiatt egyre aktuálisabb és nyugtalanítóbbá válik a címben megfogalmazott kérdés: errefele merrefele, fiatalok?
U.i. Múlt heti tudósításomban katalán forrásokra alapozva azt írtam, hogy Katalónia a spanyol bruttó nemzeti össztermék 62 százalékát termeli meg. A 2012. évi katalán bruttó össztermék valós adata 198 633 millió euró, miközben a Spanyolország egészére vonatkozó adat 1 029 002 millió euró, valójában tehát a katalán régió a spanyol bruttó nemzeti összterméknek csupán 19,3 %-át adja – pontosított Gómez-Rodulfo Ramón a Spanyol Nagykövetség sajtóreferense.
