Szinte minden héten a menekültek kérdésével foglalkozik az EU valamelyik fontos testülete. A nagy érdeklődés október eleje óta övezi az unióba illegálisan érkező bevándorlókat. Azóta, hogy az Olaszországhoz tartozó földközi-tengeri Lampedusa sziget közelében elsüllyedt egy csempészhajó, fedélzetén ötszáz illegális afrikai menekülttel, akik közül 364-en vízbe fúltak.
Ennyi embernek kellett meghalnia egyidejűleg, hogy a menekültkérdés az EU-ban ismét a figyelem középpontjába kerüljön. A tragédia hatására Jean-Marc Ayrault francia kormányfő és Didier Reynders belga külügyminiszter is javasolta, hogy az EU mielőbb találjon közös megoldást a kontinens bevándorlási kihívásaira.
A probléma nem új keletű, hiszen a mintegy 500 millió lakosú közösség területén már 4–8 millióra becsült illegális migráns él. Helyzetük még mindig nincs megnyugtatóan rendezve, jóllehet az unió már több fontos joganyagot fogadott el a menekültprobléma eredményes kezelésére. A tagállamok között azonban jelentős különbségek vannak mind a befogadás körülményei – pl. lakhatás, oktatás, egészségügyi ellátás –, mind a megítélt menekültstátuszok aránya tekintetében. A visszás helyzetet több nemzetközi emberjogi szervezet is bírálta már.
A Földközi-tenger partján fekvő uniós tagországok a vízi úton érkező menekültek legfontosabb célállomásai közé tartoznak. A hajók, gyakran inkább lélekvesztők embercsempészei elsősorban Olaszországba akarják eljuttatni utasaikat; Máltát vagy Spanyolországot sokkal ritkábban választják. Az egyéb útvonalakon illegálisan érkezők főként a török–görög és a török–bolgár határt részesítik előnyben.
Bár 2012-ben – az előző évhez képest – már a felére (73 ezerre) csökkent az EU-ba újonnan érkezett illegális bevándorlók száma, a menekültek áradata továbbra is fejfájást okoz sok tagországnak. A lakosság sem rajong az idegenből érkezettekért, sőt sokfelé egyre nagyobb az ellenszenv a menekültek iránt. Főleg azokban az – egykor jobb napokat megélt – országokban van ez így, amelyekben a válság leküzdése végett bevezetett kormányzati megszorítások következtében romlott az életszínvonal, nőtt a munkanélküliség és az éhezők tábora, vagy megroppant a szociális és egészségügyi ellátórendszer.
Olaszország is ezek közé a tagállamok közé tartozik. Csak tavaly harmincezer menekült érkezett ide a tengeren. Az ország elhelyezi a menekülteket, de többségükre, akik nem kapnak tartózkodási engedélyt, a hazatoloncolás vár, hisz a 2002 óta hatályos olasz bevándorlási törvény bűncselekménynek minősíti az illegális bevándorlást. A menekülttáborok nagy része túlzsúfolt, különösen Lampedusán, ahová szinte naponta érkeznek új migránsok.
Görögországban talán még rosszabb a helyzet: a hatóságok nagyon keményen bánnak a menekültekkel, és sokszor alapvető emberi jogaikat sem tartják be. A 11,5 millió lakosú balkáni országban az egymilliót is elérheti a menedékjogot igénylők és illegális bevándorlók száma.
A strasbourgi emberi jogi bíróság korábban embertelennek ítélte a görög menekülttáborokban uralkodó helyzetet, ám nem sokkal jobb a menekültek helyzete a súlyos (adósság)válsággal és hat éve recesszióval küszködő Görögországban sem.
Az illegális bevándorlók ellen rendszeresek a rasszista indíttatású – olykor halálos áldozatokat is követelő – erőszakcselekmények, amelyeket főként az Arany Hajnal náci párt tagjai és szimpatizánsai követnek el. A hatóságok egy gyilkossági ügy miatt igyekeznek ellehetetleníteni a tizennyolc parlamenti képviselővel is büszkélkedő pártot.
A menekülteket pedig már a határon próbálják feltartóztatni. Ennek egyik eszköze az egy éve felépült (s az EU-ban akkor sokat bírált) kétsoros szögesdrót kerítés a Törökország és Görögország közötti 12,5 kilométeres földsávon, amely a legnépszerűbb illegális határátkelőhely. A három méter magas kerítés hatékonynak bizonyult.
Talán ez adta az ötletet Szófiának is, amely nemrég hasonló projektumba kezdett. Az unió legszegényebb tagországának számító Bulgária azonban már harminc kilométer hosszú – szintén három méter magas – „védőkerítést” kezdett építeni törökországi határánál. Ott, ahol a menekültek csaknem 85 százaléka lépett be eddig illegálisan az országba.
Az EU-döntéshozók még nem szólaltak meg az újabb akadály ügyében, a menekültkérdés azonban mind gyakoribb téma Brüsszelben. Az utóbbi évek, de leginkább az elmúlt hónapok menekültáradatának (és a migránsok egy részének tragikus véget érő „utazásainak”) kapcsán az uniós szakértők azon gondolkodnak, miként lehetne változtatni a helyzeten. Sokan azt tanácsolják nekik és az EU vezető politikusainak is, hogy országaik ne vegyenek részt az USA-val a nemzetközi rendcsinálásban, sem a nekik ellenszenves külföldi politikai rezsimek megbuktatásában, mert ennek egyik velejárója épp a menekültáradat felerősödése. A Nyugat által „demokratizált” és „megsegített” Irak, Afganisztán, Líbia, Szíria, Tunézia vagy Pakisztán példája is ezt bizonyítja. Legalábbis az unió hivatalos menekültstatisztikáiban pont ezeknek az országoknak az állampolgárai szerepelnek legnagyobb arányban.
A bevándorlóknak azonban van egy másik csoportja is, ennek tagjai legális keretek között szeretnének letelepedni az EU-ban. A közéjük tartozók más elbírálás alá esnek, és ha még bőségesen hoznak magukkal pénzt is, tárt karokkal fogadják őket a hatóságok. Nekik sokkal simábban megy a letelepedés, hisz pozitív elbánásra is számíthatnak.
Ők a kivételezett és kiváltságos bevándorlók, akik szintén a problémáknak köszönhetik a státuszukat, csak éppen nem a hazájukat sújtó válságnak, hanem az EU-t sanyargató bajoknak: a krónikus pénzhiánynak, amely már évek óta több uniós, de főként euróövezeti tagállam életét keseríti. A pénzhiánnyal és egyéb gonddal bajlódó kormányok ezért arra fanyalodtak, hogy jól szituált bevándorlókat csábítsanak az országba. Nekik meghatározott összegű befektetés ellenében előbb tartózkodási és letelepedési engedélyt, majd később állampolgárságot is adnak.
A befektetési célú bevándorlási programok egyre népszerűbbek az EU-ban. A pénzes migránsok ellen a bolgár hatóságok sem emelnek falakat. Sőt, tavaly novemberben Szófiában elfogadtak egy törvényt, melynek értelmében egymillió leva (megközelítőleg 512 ezer euró) beáramoltatásáért cserébe bolgár állampolgárságot kap minden külföldi befektető, akinek Bulgáriában legalább egy évig van bejelentett, állandó lakhelye.
A válság miatt üresen kongó államkasszák feltöltését szolgáló pénzvadászat részeként az EU-ban hasonló megoldást kínál Ciprus, Írország, Lettország, Magyarország, Spanyolország, Nagy-Britannia és Portugália is. Tehát főként azoknak az országoknak egy része, ahonnan a krízis miatt a helybeliek (leginkább a fiatalok) tömegesen vándorolnak külföldre.
A pénzért, illetve a befektetésért kínált letelepedési engedélyek kiadásában a spanyolok a legkevésbé mohók, a britek viszont a legdrágábbak. Madrid 2012 vége óta ad letelepedési engedélyt mindazoknak a harmadik országból érkezőknek, akik legalább 160 ezer euró értékben vásárolnak ingatlant az országban, vagyis ennyi pénzt fektetnek be érkezéskor. London azonban drágán adja a letelepedési vízumokat (már 2008 óta). A harmadik országbeli érdeklődőknek fejenként legalább egymillió fontot kell befektetniük a brit gazdaságba, hogy megkapják a különleges letelepedési vízumot.
Az idén mély válságba süllyedt Ciprus még „jobb” megoldást kínál a külföldieknek. Nicosia állampolgársággal kecsegteti mindazokat, akik legalább hárommillió eurót vesztettek a legnagyobb ciprusi bankokban, amelyek a tavasszal összeroppantak, és csak a nemzetközi hitelezők segítségével menekültek meg a csődtől. A károsultak alighanem jobban örülnének annak, ha visszakapnák a pénzüket.
