Megkezdheti négyéves megbízatási idejét a német nagykoalíciós kormány, mivel miniszterei tegnap letették a hivatali esküt, Angela Merkel eddigi kancellárt (kormányfőt) pedig a Bundestag, vagyis a parlament alsóháza – óriási többséggel – ismét megerősítette tisztségében. A II. világháború befejezése óta ez már a harmadik német nagykoalíció.
Harmadszor választották meg kancellárnak: Angela Merkel (Fotó: Beta/AP)
Az 59 éves Angela Merkel pedig immár harmadszor lett (zsinórban) az EU vezető politikai és gazdasági hatalmának számító Németország kancellárja. A nagykoalíció szintén ismétel, hisz 2005 és 2009 között ugyancsak a Merkelt támogató konzervatív jobbközép CDU–CSU pártszövetség és a szociáldemokraták (SPD) alkották a kormányt, ahogyan jelenleg is. A 2005-ben kezdődött kancellári pályafutása alatt Merkel így már a második nagykoalícióját vezetheti.
A közös kormányzásról a szeptemberi parlamenti választás utáni hetekben állapodott meg a két politikai erő, de a nagykoalíció megkötése csak a hét végén vált lehetségessé, amikor az SPD tagságának nagy többsége pártszavazáson is jóváhagyta azt.
A választást a konzervatív CDU–CSU ugyan nagy fölénnyel nyerte, de nem szerzett abszolút többséget a 631 tagú Bundestagban, ráadásul liberális koalíciós partnere kiesett a parlamentből. Emiatt új partnert kellett találnia a kormányzás folytatásához. Az új szövetséges az SPD lett, amellyel Merkelék hétfőn – tizenkét héttel a választás után – írták alá a koalíciós szerződést.
A CDU–CSU és az SPD összefogásával megalakult új koalíciónak óriási, csaknem nyolcvan százalékos, rendkívül stabil és meggyőző többsége van az alsóházban. Ez széles körű felhatalmazást ad a kormánynak, mely fölénye birtokában akár az alkotmányt is módosíthatja.
Az idén 150 éves SPD az első Merkel-kormányban (2005 és 2009 között) már koalíciós társ volt, de az a szerepvállalás súlyos népszerűségvesztéssel végződött számára. Az akkori közös kormányzás végére a párt választói támogatottsága történelmi mélypontra süllyedt. Emiatt a 2009-es parlamenti választáson az SPD kiesett a hatalomból.
Ezért az SPD-tagság – a nemrég lebonyolított (belső) pártszavazáson – csaknem egynegyede nem támogatta az ismételt összefogást a CDU–CSU-val. A bizonytalanok és ellenkezők attól tartanak, hogy a Merkel vezette CDU és annak testvérpártja, a bajor CSU alkotta szövetség mellett az SPD – hiába élvezi a királycsináló szerepet, vagyis szavatolja a kormányzati többséget – ismét beleroppanhat és beleszürkülhet a kisebbségi partner szerepébe, amivel megint jelentősen veszíthet társadalmi támogatottságából.
A párttagság jó háromnegyed része azonban másként gondolja, és a nagykoalíciót támogatja. A CDU–CSU szintén mindent megtett, hogy magához édesgesse az SPD-t, illetve annak vezetését. Az utóbbi időben lezajlott nagykoalíciós osztozkodásnál ezért meglehetősen bőkezűek voltak a Merkelt támogató konzervatív tábor vezetői. Több engedményt tettek az SPD-nek. Ennek köszönhetően a szociáldemokraták sok mindent megvalósíthatnak a kormányban, ami a rossz választási szereplés után akár szép sikernek is tekinthető.
A párt legfontosabb követelései mind bekerültek a 185 oldalas koalíciós szerződésbe. Ezek között a legfontosabbak: az óránkénti 8,5 eurós kötelező és általános minimálbér bevezetése 2015-től kezdve, a kettős állampolgárság intézményének kiterjesztése a Németországban élő, dolgozó külföldi bevándorlók ott született gyerekeire és a 67 éves korhatárnál korábbi nyugdíjba vonulás 2014. januártól fogva, ha az érintett bizonyos feltételeknek eleget tesz (pl. van 45 szolgálati éve). Merkel szerint a nagykoalíció nagy feladatok végrehajtására köttetett, s jó alap az ország jövőjének alakításához, ahogyan a lakosság életszínvonalának emeléséhez is.
A CDU–CSU-nak kilenc, az SPD-nek hat minisztérium jutott. A konzervatívok továbbá két, a szociáldemokraták pedig egy tárca nélküli minisztert is küldhettek az új kormányba.
A legnagyobb meglepetést a miniszterek között egy hölgy, a hétgyermekes Ursula von der Leyen szerezte. Személyében ugyanis Németország történetében először vezetheti a védelmi tárcát egy nő. A szociáldemokrata koalíciós partner elnöke, Sigmar Gabriel a gazdasági és energiaügyi minisztériumok összevonásával újonnan létrehozott szupertárcát vezetheti, ráadásul megkapta az alkancellári tisztséget is.
Az új kormány magas rangú tisztségviselői az utóbbi időben nemcsak a németeknek, hanem az EU-tagoknak is üzentek. Elsőként maga Merkel, aki már nem sokkal a választás után ismertette álláspontját a többséget érdeklő és sokat bírált német válságkezelési receptről, vagyis azokról a feltételekről, amelyek fejében Berlin hitelt folyósít a bajba jutott euróövezeti országoknak. Ennek lényege: kismértékben talán igen, de alapjaiban nem változik a német hozzáállás a válságkezeléshez. Németország tehát továbbra is szolidáris lesz a nehéz helyzetben levő euróövezeti tagállamokkal, de elvárja, hogy azok is tegyenek meg mindent a válság leküzdéséért, beleértve az olyan nélkülözhetetlen és fájdalmas intézkedéseket is, mint a gazdaság strukturális reformja és az állami költekezések visszafogása, vagyis a megszorítások.
