Agyafúrt ötlete támadt a székelyföldi Hargita megye elnökének: ha a bukaresti kormány és elnöki hivatal, a román pártok hallani sem akarnak a székely autonómiáról, a 86 százalékban magyarok lakta Hargita Megye Tanácsa széleskörű önrendelkezési jogot biztosít a kisebbségének, a megye északi, többségében románok lakta térségének.
Alaposan meg is lepte Borboly Csaba megyei elnök a javaslatával a politikumot, amely napok múltával sem reagált a felvetésre. Azt nehezen tudnák megindokolni, hogy miért tartják az ötletet rossznak, ám ha azt üdvözlik, elismerik, hogy a magyarok autonómiája sem ördögtől való. A román sajtó igyekezett nacionalista utakra terelni a közbeszédet, eléggé erőtlenül és hiteltelenül azt firtatták, miért kellene önrendelkezést biztosítani a románoknak Romániában. A Hargita megye északi részén élő románok azonban nem utasítják el azt, hogy maguk döntsenek a sorsukról, és a lakosság aránya szerint visszaosztott pénzügyi forrásokat arra használják, amire akarják, arra fordítsák a pénzt, amire a leginkább szükségük van.
Borboly Csaba Hargita megyei elnök elmondta, indítványa amellett, hogy közelítené az autonómia gondolatához a többségi román társadalmat, jóindulatú gesztus is. A gondolat valóra váltásával a Hargita megyei, kisebbségben élő románok megtapasztalhatják, hogy milyen előnyökkel jár az önállóság; esélyt jelent, lehetőséget teremt, hogy maguk döntsenek saját sorsukról.
Kelemen–Görgény Fejlesztési Társulás néven alakítanák meg a többségében románok lakta két város és hat falu szövetségét. A társulás szabadon dönthetne a kulturális, oktatási, mezőgazdasági, egészségügyi, szociális, egyházi, műemlékvédelmi, turisztikai kérdésekben. Ezeknek a területeknek az adminisztrálását a Megyei Tanács átengedné a kisebbség elöljáróinak.
Borboly Csaba kezdeményezésének sikere – amely éppen emiatt kétséges – a székelyföldi magyarság számára is kedvező precedens lenne. (Igaz, hogy Romániában még az igazságszolgáltatásban sem ismerik el a precedens értékét.) Ha a Hargita megyei bíróság bejegyezi a Kelemen–Görgény Fejlesztési Társulást, akkor elhárulhatna az akadály a hasonló, többségében magyarok lakta régiók társulásának a bejegyzése elől. Korábban az ilyen irányú magyar kezdeményezéseket a prefektusi hivatalok vagy a közigazgatási bíróságok rendre törvénytelennek nyilvánították.
Megjósolhatatlan, hogy hogyan dönt a román bíróság. Az a valószínűbb, hogy felismerve a precedens „veszélyes” voltát, a Kelemen–Görgény Fejlesztési Társulás és az ott élő románok kárára dönt. Borboly Csaba javaslata azonban bizonyítja, mennyire ferde a többségi logika.
