A román Szenátus elnöke, Crin Antonescu vezette alkotmánymódosító parlamenti bizottság befejezte a munkáját, a testület tagjai egyhangúlag szavazták meg a változtatásokat. Miután néhány, kisebbségi jogok érvényesítésének, köztük az önrendelkezésnek a reményét is megcsillantó módosítás is bekerült az új Alkotmány tervezetébe, ezúttal az RMDSZ képviselője is támogatta azt.
Az alkotmánymódosító parlamenti bizottság kezdetben elzárkózott a kisebbségi jogok szélesítésétől. Félő volt, hogy még a kisebbségek nemzeti szimbólumainak szabad használatát sem garantálná az új Alaptörvény. Végül mégis bekerült ennek szavatolása a tervezet szövegébe. Sőt az alaptörvény lehetővé teszi a régiókon belüli alrégiók létrehozását is, ami a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Kelemen Hunor szerint „a dél-tiroli autonómia-modell alkalmazásához viheti közelebb Romániát”.
Az alrégiók létrehozásának lehetőségét az RMDSZ javasolta. Ennek okát Kelemen Hunor így indokolta: „mit tehetett az RMDSZ? Ha nem tud valamit megakadályozni, mert ellenzékben van, akkor fogja a gyöngyberakásos pisztolyát, és hasba lövi magát, vagy próbál egy olyan helyzetet teremteni, hogy ha mégis átmegy az alkotmánymódosítás, és az erdélyi magyar közösség, Székelyföld számára kedvezőtlen közigazgatási régiókat alakítanak ki, akkor legyen lehetőségünk egy alrégiós változatot tovább vinni. Mi azt mondjuk, hogy a dél-tiroli modell elfogadható megoldás lenne Székelyföld és Partium számára is. És az alrégió fogalmát tartalmazó Alkotmány jogi keretet biztosítana ennek a modellnek az átvételére.”
Ezt természetesen a román többség is tudja. Akkor miért bólintott mégis rá a javaslatra, mert maga is elfogadhatónak tartja már a dél-tiroli modellt? Nem feltétlenül!
Van egy román szólásmondás: „Ha feltétlenül szükséges, akkor jó szívvel…” A szociálliberális kormánykoalíciónak az az érdeke, hogy olyan Alkotmánytervezetet dolgozzon ki, amely az erdélyi magyaroknak is tetszhet – a jelenlegi Alkotmánynál valamivel több jogot biztosít –, így hátha megszavazzák. Mert az új alaptörvény elfogadásához ötven százalékon felüli részvétel szükséges a népszavazáson. Lehetne ugyan hergelni is az erdélyi magyarokat, viszont tudják, a magyarok elég okosak ahhoz, hogy rájöjjenek: az alkotmánytervezetnek úgy lehet leginkább mondani, ha nem voksolnak a referendumon. Se igennel, se nemmel, s így veszélybe kerül az érvényességi küszöb elérése.
Ezért a kormánykoalíció inkább a mézesmadzagot húzza el az erdélyi magyarok orra előtt.
A tervezet csapdája egyébként az, hogy egészen pontosan így szól: a hagyományos térségek szerveződhetnek közigazgatási alegységekbe. Azon aztán hosszan lehet vitatkozni, hogy a román pártok szerint nem is létező, „úgynevezett” Székelyföld hagyományos térség-e vagy sem…
A romániai központi régión belül létrejövő székely alrégió és annak kisebbségi önrendelkezése lehetne az elérhető cél jelenleg. (Igaz, az sem azonnal valósulna meg.) Ki lehet ezt a célt jelölni, vagy el lehet vetni, és tovább menetelni a ma még elérhetetlennek látszó teljes körű Székelyföldi autonómiáért. Az erdélyi magyar politikai pártok vezetőié a választás és a meggyőzés felelőssége.
