Már eddig is sejteni lehetett, hogy a válság nem csak a gazdaságokat terítette le az Európai Unióban, hanem emberek (száz)millióit szintén fejbe kólintotta. Az viszont már régóta köztudott, hogy a pénzügyi, hitel- és gazdasági válság miatt több országban megnőtt az öngyilkosok száma. Elsősorban az EU déli, legtöbbet szenvedett tagállamaiban. A válság okozta növekvő öngyilkosságok miatt már több utcai tiltakozást tartottak Görögországban, Spanyolországban és Olaszországban.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Az euróövezeti válság 2009-es októberi kirobbanása óta súlyos csapás érte a társadalmakat. Nagyon sok országban alapvetően változott meg óriási tömegek élete.
A válság okozta csapássorozat nem kímélte az emberek többségének az egészségét sem. A krízis számlájára már nem csak egyre több öngyilkosságot írnak, hanem a lakosság egyre romló egészségét is ezzel, illetve a pénzügyi-gazdasági nehézségekre adott kormányzati megszorító politika következményeivel hozzák összefüggésbe.
Az euróövezet déli tagországaiban, elsősorban Cipruson, Görögországban, Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, valamint Írországban az utóbbi négy évben sokkal többen fordultak orvosi vagy lelki segítségért, mint a krízis előtt. Megnőtt azoknak a száma is, akik a drogokhoz vagy az alkoholizmusba menekülnek, de gyarapodott a tábora azoknak is, akik a társadalom peremére jutva nem reménykedhetnek sem orvosi, sem szociális ellátásban.
A katasztrófát okozó bankok egy része már felépült, másik részük lábadozik, de az emberek egészsége még mindig nagy veszélyben van. A The Lancet nemzetközi hírű és rangú brit orvosi lap szerint a szigorú megszorítások katasztrofális hatással vannak az egészségügyi helyzetre az érintett európai országokban. Arról nem is beszélve, hogy mind a mai napig nem oldották meg a gazdasági problémákat.
A tekintélyes hetilap komoly tanulmányban foglalkozott a probléma egészségügyi vonatkozásival. Az elemzés készítői arra a következtetésre jutottak, hogy a helyzet épp azokban az országokban a legsúlyosabb, amelyek szigorú megszorításokat vezettek be az utóbbi években a nemzetközi mentőhitelekért, esetleg egyéb segítségért cserébe. Ezekben az euróövezeti tagállamokban a kemény kormányzati intézkedések, mint például az elbocsátások, adóemelések vagy az új közterhek, továbbá a fizetések, nyugdíjak és a segélyek, valamint a különféle juttatások csökkentése olyan terheket róttak a lakosságra, amely az egészségükre is katasztrofálisan hat.
Egyre több uniós polgár panaszkodik súlyos depresszióra vagy más mentális és pszichoszomatikus megbetegedésre. Mások egyéb nyavalyáktól szenvednek, de orvoshoz sem tudnak menni, mert már (a munkahely elvesztése vagy biztosítás hiányában) nem jogosultak ingyenes egészségügyi ellátásra. Mind több olyan ember van, akinek megélhetési forrás híján gyógyszerre sem jut.
A megszorítások nem csak a pácienseket, hanem az egyre kritikusabb helyzetbe sodródó egészségügyet is sújtják. Az ágazattól megvont állami támogatások miatt sok uniós országban romlott a közegészségügyi szolgáltatások színvonala. Ráadásul egyre kevesebb embernek van ingyenes ellátása. Ezért sok beteg nem tud időben orvosi segítségért folyamodni.
Az egészségügyben a megtakarításokat főként az állami gyógyszerkiadások visszafogásával, a közegészségügyi alkalmazottak bérének csökkentésével, elbocsátásokkal és a fizetős szolgáltatások bevezetésével lehet elérni. Az eurózóna országainak némelyikében az egészségügyben bevezetett nadrágszíjhúzások már járványokat is okoztak. Ahol megnyirbálták a szúnyogirtásra szánt korábbi költségvetési kiadásokat, megjelent a malária, másutt a HIV-fertőzöttek száma nőtt, mert csökkentették az intravénás gyógyszerekhez szükséges tűkre szánt összegeket.
A válság egészségromboló hatására egyre több orvos igyekszik felhívni a kormányok figyelmét. A szakemberek arra is figyelmeztetnek, hogy a válság egészségkárosító következményeiről majd csak évek múlva lehet pontosabb és megbízhatóbb információkat szerezni. Egyelőre még csak a korai hatásokról lehet beszámolni, ami lesújtó képet vetít előre.
Sem a gazdasági indíttatású öngyilkosságokról, sem a válság nyilvánvalóan egészségpusztító problémáiról nincs még megfelelő társadalmi párbeszéd. Bár már nagyon sokan tisztában vannak a problémával, széleskörű egészségvédő mozgalom még nem alakult ki. Még csak a válságot okozók és a megszorításokat erőltetők elleni tüntetéseknél tartanak a tömegek az EU-ban. Igaz, a demonstrálók – Athéntól egészen Brüsszelig – már egyre hangosabban igyekeznek tudatosítani mindenkiben, hogy amennyiben az EU vezetői továbbra is a megszorító, takarékoskodó költségvetési politikát erőltetik, az egész kontinenst gazdasági és társadalmi öngyilkosságra, pusztulásra ítélik.
Nem tudni, hogy olyan borzalmas vége lesz-e a válságnak az EU-ban, ahogyan azt a tüntetők olykor vizionálják. Mégis úgy tűnik, hogy az uniós döntéshozók nem izgatják magukat különösebben az EU-polgárok egészsége, s ezzel az egész közösséget fenyegető és terebélyesedő bajok miatt.
A The Lancet a Görögországban, Portugáliában és Spanyolországban kialakult drámai helyzetet külön elemezte. Más euróövezeti tagországokkal együtt ez a három állam is külföldi hitelt kapott a túléléshez.
Az EU központi bankja, a frankfurti székhelyű ECB és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a mentőhitelért cserébe nagyon komoly kiadáscsökkentésre (állami spórolásra, vagyis megszorításra) kényszerítette Görögországot. Az EU-IMF páros többek között feltételként szabta azt is, hogy az egészségügyre fordított költségvetési kiadások nem haladhatják meg a görög éves bruttó hazai össztermék (GDP) hat százalékát. A következmény már nyilvánvaló: Görögországban nem tudnak megfelelő mennyiségű orvosi felszerelést vásárolni, gyógyszerhiány tapasztalható, és elvándorolnak a szakemberek.
Portugáliát arra kényszerítették a külső hitelezők (az EU és az IMF), hogy 670 millió eurót takarítson meg az egészségügyben. Lisszabon kénytelen kelletlen elfogadta ezt a feltételt is. Ezt követően lefaragta a gyógyszerekre szánt kiadásokat, alkalmazottakat bocsátott el az ágazatból, és emelte az egészségügyi szolgáltatások díját. Az intézkedés már 2012-ben visszaütött: az egészségügyet ért megszorítások miatt a télen tíz százalékkal több 75 év feletti portugál halt meg, mint 2011 azonos időszakában. Hivatalosan ezt az erőteljes influenzaszezonnal és a szokatlan hideggel magyarázták. A hitetlenkedők szerint a hirtelen megnőtt halálesetek a hitelezők számlájára írhatóak.
Az Ibériai-félsziget nagyobbik államában sem jobb a helyzet. Spanyolországban ugyanakkor a fő gondot egyelőre a mentális problémákkal küszködők számának növekedése okozza.
Mi lehet a gyógymód, és van-e egyáltalán orvosság ezekre a társadalmi nyavalyákra? Az orvos-közgazdászok válasza egyértelmű igen. Példaként pedig a nem EU-tag Izlandot ajánlják a bajban levőknek.
Izlandot talán elsőként terítette le a globális pénzügyi válság, de azóta talpra állt és ismét jól teljesít, már-már makkegészséges. Az izlandi gyógymód egyszerű: mellőzni kell a rendkívül szigorú megszorításokat, közben nem árt növelni a szociális juttatásokat, és a munkahelyteremtésre szánt összegeket sem. Ez talán jó alternatívája lehet az embereket megbetegítő, esetleg halálba kergető kíméletlen költségvetési spórolásának.
