Sokáig sokan állították, hogy Traian Băsescu az első román államfő, aki a magyarok és főként a székelyek igaz barátja, akárcsak legközelebbi munkatársa, Elena Udrea. Gyakran voltak a székelyek vendégei, a téli ünnepeket több ízben is a fürdőváros Kovásznán töltötték, s nem mulasztották el, hogy az erdélyi magyarok jogairól nyilatkozzanak.
Legbarátibb akkor volt Traian Băsescu, amikor az érdeke azt kívánta, hogy a székelyek ne jelenjenek meg a leváltásáról szóló népszavazáson, így a részvétel ne érje el az 50 százalékos küszöböt, s a referendum érvénytelen legyen. A székelyek meg is mentették az államfőt, aki ellen több mint 7 millióan szavaztak. Azóta azonban másként festenek a dolgok, az államfőnek most a román nacionalista szavazókra van szüksége, hogy az általa védnökölt pártot bejuttassa az európai, majd megerősítse a román parlamentben.
Előbb Elena Udrea ment neki a székelyeknek. Az alkotmánybírósághoz fordul az államfő által védnökölt Népi Mozgalom Párt, mondta, ha a kormány elfogadtatja a székely zászló kitűzését lehetővé tévő törvényt. „A székely zászló romániai közintézményekre történő kitűzésének kormányprogramba foglalása az etnikai alapú régiósításnak készíti elő a terepet. A miniszterelnök felelőtlenül és tiszteletlenül viszonyul az egységes román állam érdekeihez, a román nép történelméhez” – kardoskodott Elena Udrea.
Pálfordulásán azért is lepődtek meg a székelyek közül sokan, mert minisztereként támogatta a térség fejlesztési terveit, következetesen Székelyföldnek nevezte a Hargita, Kovászna, illetve Maros megye egy részéből álló régiót. Több alkalommal is dicsérte az RMDSZ székelyföldi politikusait, vendégszeretőeknek nevezte a régió lakóit. Egy alkalommal viccesen még meg is jegyezte: legszívesebben Székelyföldön jelöltetné magát a választásokon.
Aztán következett – régi forgatókönyv szerint – Traian Băsescu. Romániából bárki kiutasítható, ha nem tartja be az ország Alkotmányának betűjét és szellemét – dörögte az államfő. Erre az szolgáltatott ürügyet, hogy a hétfői marosvásárhelyi autonómia tüntetésen a hatvannégy vármegyés fiatalok összetűztek a csendőrökkel és gyalázták a románokat, azt kiáltozták, hogy vesszen Trianon, illetve hogy székelyföld nem Románia.
Noha Maros megye román prefektusa is elismerte, nem a magyarországi Jobbik tagjai voltak a rendbontók, Traian Băsescu mégis a tüntetésen „magánemberként” jelen levő Jobbik elnök, Vona Gábor ellen indított hadjáratot.
A magyar politikusoknak is címezte üzenetét, Traian Băsescu úgy fogalmazott, hogy „bárki könnyűszerrel kiutasítható Románia területéről, ha nem tartja be a törvényeket és az alkotmány előírásait.” Hozzátette: maga is felkereste a romániai kampány idején a külföldön dolgozó román választókat, de sosem engedte meg magának, hogy megmondja Spanyolországban, mi a teendő Katalóniával, vagy hogy szeparatista tanácsokat adjon. „Mindig arra biztattam az ideiglenesen vagy végleg kitelepedett románokat, tartsák tiszteletben a befogadó ország törvényeit. Ugyanezt kérem a magyar politikusoktól is (...): vegyék figyelembe, hogy a román állam nem fog olyan nyilatkozatokat eltűrni, amelyek ellentétesek Románia alkotmányával.”
Traian Băsescut egyáltalán nem érdeklik az olyan apróságok, hogy a romániai magyarok nem vendégmunkások, mint a spanyolországi románok. Nem érdeklik a székelyek sem. Csak az, hogy ha nemkívánatos személlyé nyilvánítják Vona Gábort Romániában, az hozhat egy-két százalékot a választásokkor elvtársainak. Feltéve, ha nem a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel együtt kormányzó szociáldemokraták aratják le a babérokat az idegengyűlölő szavazóknál. Ám meglehet, ugyanis a kormányfő, Victor Ponta azt állítja, hogy az államfőnél előbb kezdeményezte a Jobbik elnöke elleni eljárást.
A magyargyűlölő szavazók kegyeiért mindenki verseng idén Romániában, még azok is, akiknek szükségük van a magyarok támogatására.
