Megnyerné a novemberi elnökválasztást Romániában Nicolae Ceaușescu, ha élne. Az utolsó sztálinista diktátort majdnem huszonöt évvel ezelőtt ítélte halálra egy gyorsanítélő bizottság, és még aznap, karácsony napján kivégzőosztag elé állították.
A múlt század nyolcvanas éveinek végén Romániában elviselhetetlenné vált a nyomor. Napi harminc dekagramm kenyér, havi egy kilogramm cukor és liszt, évente két kiló hús volt a fejadag, amiért több órán át kellett sorban állni. Volt olyan kisiskolás, aki nem ismerte a vajat, a csokoládét, a banánt, a kakaót. A lakásokban télen nem volt fűtés, az esti áramszünetek rendszeresen órákig tartottak. Az erdélyi magyarság felszámolását több módon is el szerette volna érni a magát Kárpátok Géniuszának neveztető diktátor. Egyik módszere volt a magyar értelmiség megfigyelése és zaklatása. Tőkés László temesvári református lelkész erőszakos elhelyezésére irányuló kísérletét a kommunista hatalomnak azonban megakadályozta a magyar közösség, akikhez románok is csatlakoztak, s a Temesváron fellobbant szikra az egész országot lángba borította. A diktatúra megbukott, Ceaușescut kivégezték. Azóta eltelt 25 év, s most a többség feltámasztaná, visszahívná az ország élére…
A kommunizmus iránti nosztalgiáról az IRES közvélemény-kutató intézet készített tanulmányt Romániában április elején.
A válaszadók kétharmada mondta azt, hogy rosszabbul él mint 1989 előtt, és csaknem ugyanennyien meg vannak győződve arról, hogy az emberek ma is megválasztanák Ceaușescut államfőnek. Arra a kérdésre, hogy ők megszavaznák-e a Kárpátok Géniuszát, ugyanannyian válaszoltak igennel, mint nemmel.
Ez az arány jóval magasabb, mint ahányan a valós elnökjelöltekre szavaznának, ha vasárnap lennének a választások. A választók 31 százaléka szavazna Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnökre, 12 százalékuk pedig Crin Antonescu liberális pártelnökre.
Arra a kérdésre, hogy mi jut eszükbe a rendszerváltás előtti időszakról, a válaszadók negyede a munkahelyek biztonságát jelölte meg. És alig 9 százalékuknak jutott eszébe, hogy nem volt vélemény és szólásszabadság, a rendszer kritikusait a titkosrendőrség megfigyelte, sőt, eltette láb alól.
A felmérést végző intézet vezetője, Vasile Dâncu szociológus a kommunizmus iránti nosztalgiát azzal magyarázta, hogy az emberek megszépülő fiatalkori emlékeik alapján ítélik meg a korszakot. Arra a kérdésre, hogy Romániában, ahol alig 7 százalékos a munkanélküliség, miért tartják a legtöbben a munkahely biztonságát a kommunista korszak legfőbb erényének, Dâncu azt mondta: az emberek most valójában a tervezhető jövőt hiányolják, mert nem érzik magukat és családjukat biztonságban.
Ez a magyarázat azonban nem elég. A politikai osztály kudarca, a hatalmas méreteket öltő korrupció, az oktatás csődje is hozzájárult ahhoz, hogy a soha ilyen életszínvonalon nem élő, korábbi korszakokhoz képest valósággal dőzsölő romániaiak visszasírják a múltból felcsillámló nyomort.
